Komolyan mondom annyira szégyenlem magamat.. Itt ígérgetem, hogy gyorsan hozom a következő részt, mikpr még sehol nincs semmi.. annyira szégyenlem magamat.. eltudnék süllyedni.. igazából előbb akartam írni nektek, de nem volt pofám hozzá. Egyszerűen nincs időm írni.. szó szerint.. mindennap 1től vagy 2től tanulok este 7ig aztán ha végeztem eszek, fürdök és alszok.. egyetlen szabadnapom van azis a péntek akkoris 5ig vagyok lent és este 7ig szintén tanulok.. hétvégén kora reggel tanárhoz megyek es utána délutántól estig szintén tanulok.. egyszerűen nincs szabadidőm, mert a drága tanárjaink azthiszik, hogy mi kibaszott robotok vagyunk:) hogy ütné el őket egy repülő. Meg hamarosan itt a felvételi és aki ismer az tudja, hogy előző évbe majdnem megbuktam, ugyhogy sajnálom, de most majd valahogy megpróbálok időt szánni a blogra és hetente egy részt összehozni.. ha nem megy akkor a félév után pótolni fogom az elmaradásaimat..
Sajnálom!
2013. szeptember 28., szombat
Iskolaiskolaiskola. Rákos iskola.
2013. augusztus 24., szombat
27.rész-Az a bizonyos ruhadarab
Meg érkeztem:3 Igazából már tegnap kiakartam rakni a részt, de kórházba voltam, meg telefon szervízbe meg minden ilyen idióta helyen és későn értem haza.. Remélem nem lett szörnyű ez a rész. Mivel nagyon gyorsan összegyűltek múltkor a komik meg a tetszikek, ezért legyen a mostani határ: 35 tetszik és 15 komi:3
A vállamról áttért a két kéz a derekamra, majd akaratosan a falnak tolt. A szememet lecsuktam és próbáltam mozdulatlan maradni, mikor valaki végig simított az arcomon. Reménykedve néztem fel a "támadómra", majd miután egy ismerős vigyort vettem észre mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Nem akartalak megijeszteni.-hajtotta le a fejét.
A vállamról áttért a két kéz a derekamra, majd akaratosan a falnak tolt. A szememet lecsuktam és próbáltam mozdulatlan maradni, mikor valaki végig simított az arcomon. Reménykedve néztem fel a "támadómra", majd miután egy ismerős vigyort vettem észre mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Nem akartalak megijeszteni.-hajtotta le a fejét.
-Elhiszem.-mosolyogtam és végig simítottam a haját.
-Elrontod a művemet.-mondta, majd elkezdte igazgatni a tincseket. Kicsit lábujjhegyre emelkedtem és segítettem neki elrendezni a haját. Míg én a haját figyeltem, addig ő az arcomról le se vette a tekintetét. Mikor úgy gondoltam, hogy végeztem leengedtem a kezeimet és jobban neki nyomtam magamat a falnak, mivel Louis túl közel volt. Amennyire lehetett közelebb hajolt az arcomhoz, majd végig mért a szememtől a kulccsontomig. A nyakamat lágy csókokkal kezdte behinteni, majd mikor felért a számhoz a szemembe nézett és a két kezét a derekamra helyezte. A száját az ajkaimra helyezte, majd vadul csókolni kezdett. A tettét szó nélkül viszonoztam. A karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő a fenekembe markolva az ölébe vett és a falnak szorított. Percek múlva levegő hiány miatt váltunk el egymástól. A száját egy halvány mosolyra húzta, majd egy puszit adott a számra és a földre helyezett.
-És mi járatban erre fele?
-Csak látni akartalak.-szorított magához. A fejemet a mellkasának támasztottam és mélyen beszippantottam azt a jellegzetes illatot.
(Nem erre számítottatok ugye?:DD-szerk.megjegyzés)
**
Louis aranyosan szundikált mellettem, míg én a mellkasán a fejemet pihentettem. Egy idő után felkeltem és kimentem teát csinálni. Egy széket húztam a polc elé, majd ügyesen egyensúlyozva felálltam rá. Kiszedtem a kis teás dobozkát a polcról és a lehető leghalkabban próbáltam elkészíteni. Míg a művem készült, addig én a széken ültem és a telefonomon a közösségi oldalakat pörgettem végig. A szokásos volt szinte.. Egyesek utálnak, valaki Eleanort akarja vissza kapni, valaki a példaképének tart.. Egy sóhajtás kíséretében letettem a telefonomat és a fejemet az asztalra döntöttem. Viszont amilyen gyorsan letettem a fejemet, olyan gyorsan fel is kaptam. Kintről lépteket és kotorászást hallottam. Reménykedve elsurrantam a szobámig és benyitottam, viszont Louis még csendesen szundikált. A szívem heves dobogásba kezdett. Lassan közelítettem meg a nappalit, miközben próbáltam rávenni magamat, hogy ne forduljak meg. A lábaimat gyorsabban szedtem, de mire kiértem a nappaliba, már semmit sem láttam.. A szemeimmel végig pásztáztam a helységet, majd megpillantottam a kinyitódott, ablakot amit a szél csapkodott. Közelebb mentem és kinéztem, de már senkit se láttam. Éppen csuktam volna be az ablakot, mikor az egyik kiálló "szálkán" egy fehér ruhaanyagot pillantottam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam, leszedtem a helyéről, majd becsuktam az ablakot. A lépteimet meggyorsítva közeledtem a szobám felé, ahol Lou már a szemét dörzsölgetve kelt fel. Idegesen az ágyra vetettem magamat, miközben idegesen szorongattam a ruhadarabot a kezemben. Louis kérdőn nézett rám, mire én válaszul a kezébe nyújtottam az anyagot.
-Éppen teát csináltam és hangokat hallottam.-kezdtem kis megszakításokkal.-Kimentem a nappaliba, de nem volt ott senki, viszont az ablak nyitva volt és ez lógott rajta.-fejeztem be remegő hangon. Nem válaszolt semmit csak a homlokát összeráncolva letette a kezébe tartott anyagot. Kicsit közelebb ült, majd magához szorított.
**
Apám és a délelőtt megismert nő természetesen megint itt volt, így Loui elvitt Perrihez.
Az ajtót vacogva közelítettem meg, majd kicsit felvidultam, mikor az ajtóhoz értem, ami pont abban a pillanatban nyílt ki. Zayn lépett ki fülig érő szájjal, majd Pezzel egy csókkal köszöntek el egymástól. Miután elváltak egymástól Zayn és ezután a barátnőm is egy öleléssel köszöntött.
-Majd később átnézünk hozzátok.-kiabált Zayn után, amit ő csak egy bólintással nyugtázott. Beljebb léptem a barátnőmet követve, aki fülig érő szájjal támaszkodott neki a falnak.
-Mi történt, hogy ilyen boldog vagy?-vontam kérdőre, miközben a cipőmet vettem le. Mivel a cipőfűzöm kikötésére figyeltem, nem láttam Pezz arcát, így félperces csönd után ránéztem. Miután észrevettem, hogy az arcát pír tölti be, nem kérdeztem semmit csak elnevettem magamat a feszültségem ellenére is. Perrie a konyhába invitált, ahol helyet foglaltam az egyik magasított széken.
-Kérsz valamit inni?-mosolygott kedvesen.
-Ha van teád akkor azt elfogadnám.-mosolyogtam, de eközben eszembe jutott a tegnap.
-Ne csináld már.-kuncogott, majd elém rakott egy üveg vodkát és két poharat. Nevetve megráztam a fejemet és megvártam, míg Perrie tölt mindkettőnknek.
**
Pezzel nevetgélve indultunk el délután négy óra felé a fiúkhoz. Próbáltunk kicsit normálisabban viselkedni, de miután már a saját lábunkban is elestünk nem próbálkoztunk tovább vele. A fiúk házához érve belekapaszkodott Perrie a kilincsbe, aminek hatására az ajtó kinyitódott és beesett. 4 fiú bámult ránk értetlenül, mire még jobban nevetnünk kellett. Liam kapott észbe előszőr, aki egyből felsegítette a barátnőmet. Mivel a többi szem rám hárult, ezért az ajkamba haraptam és értelmes ember módjára bezártam az ajtót. Gyors léptekkel Louis felé vettem az irányt. Miután a fiúkhoz értem, aranyosan Louis ölébe vetődtem és egy puszit nyomtam az arcára, majd a többiekre mosolyogtam. Louis megrázta a fejét, majd szó nélkül felvitt az emeletre.
-Louis mit csinálsz?-kérdeztem halkan, miközben az ágyára helyezett.
-Mennyit ittál?-állt meg az ágy mellett anyáskodóan.
-Nem tudom.-nevettem el magamat.-Niall hol van?
Lou egy percig csöndbe lehajtotta a fejét, majd csak vállat vont és befeküdt mellém. Közelebb csusszantam és a fejemet a mellkasára helyeztem. A kezemet Louis pólója alá helyeztem és lassan simogatni kezdtem a hasát. Lou egyre gyorsabban vette a levegőt, mire felbátorodva a gatyája gombjához nyúltam. Louis lefogta a kezemet és inkább a hasára helyezte vissza.
-Na Lou.-néztem rá aranyosan, majd válasz hiányában a csípőjére ültem, viszont ő egy mozdulattal maga mellé helyezett, így durcásan az oldalamra fordultam és inkább a falat bámultam.
**
Fáradtan ültem fel az ágyba és a tegnap történtekre próbáltam visszagondolni. Körülnéztem a szobába, majd a tekintetem az ablakra esett, ahol kinézve már a reggeli világosságot pillantottam meg. Megdörzsöltem a szememet, majd a nappaliba lekullogtam, ahol már a többiek a kanapén ültek. Perrie Zayn vállára támaszkodva pihentette a szemeit. A többiek elkeseredetten ültek a helyükön.
-Mi ez a nagy szomorúság?-néztem körül.
-Niall még mindig nem jött haza, és a telefonját se veszi fel.-hajtotta le a fejét Hazz és csak akkor vettem észre, hogy Nialler még mindig nincs köztük.
A fiúkkal órákig ültünk a kanapén, nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Már épp mentem volna teát csinálni, mikor az ajtó nyitódott és az ír fiú lépett be rajta. Gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magamat, majd csak percek múlva engedtem el. Niall rám sem nézve csak Louist követte a tekintetével, aki közeledett hozzánk.
-Hol voltál haver?-nézett rá kérdőn.
-Erre-arra.-válaszolt bosszúsan. Niallt végig pásztáztam a tekintetemmel, miután levette a kabátját. Egy fehér kapucnis pulcsi és egy szürke melegítő gatya volt rajta. Éppen meg akarrtam fordulni, mikor észre vettem valamit.
-És mi járatban erre fele?
-Csak látni akartalak.-szorított magához. A fejemet a mellkasának támasztottam és mélyen beszippantottam azt a jellegzetes illatot.
(Nem erre számítottatok ugye?:DD-szerk.megjegyzés)
**
Louis aranyosan szundikált mellettem, míg én a mellkasán a fejemet pihentettem. Egy idő után felkeltem és kimentem teát csinálni. Egy széket húztam a polc elé, majd ügyesen egyensúlyozva felálltam rá. Kiszedtem a kis teás dobozkát a polcról és a lehető leghalkabban próbáltam elkészíteni. Míg a művem készült, addig én a széken ültem és a telefonomon a közösségi oldalakat pörgettem végig. A szokásos volt szinte.. Egyesek utálnak, valaki Eleanort akarja vissza kapni, valaki a példaképének tart.. Egy sóhajtás kíséretében letettem a telefonomat és a fejemet az asztalra döntöttem. Viszont amilyen gyorsan letettem a fejemet, olyan gyorsan fel is kaptam. Kintről lépteket és kotorászást hallottam. Reménykedve elsurrantam a szobámig és benyitottam, viszont Louis még csendesen szundikált. A szívem heves dobogásba kezdett. Lassan közelítettem meg a nappalit, miközben próbáltam rávenni magamat, hogy ne forduljak meg. A lábaimat gyorsabban szedtem, de mire kiértem a nappaliba, már semmit sem láttam.. A szemeimmel végig pásztáztam a helységet, majd megpillantottam a kinyitódott, ablakot amit a szél csapkodott. Közelebb mentem és kinéztem, de már senkit se láttam. Éppen csuktam volna be az ablakot, mikor az egyik kiálló "szálkán" egy fehér ruhaanyagot pillantottam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam, leszedtem a helyéről, majd becsuktam az ablakot. A lépteimet meggyorsítva közeledtem a szobám felé, ahol Lou már a szemét dörzsölgetve kelt fel. Idegesen az ágyra vetettem magamat, miközben idegesen szorongattam a ruhadarabot a kezemben. Louis kérdőn nézett rám, mire én válaszul a kezébe nyújtottam az anyagot.
-Éppen teát csináltam és hangokat hallottam.-kezdtem kis megszakításokkal.-Kimentem a nappaliba, de nem volt ott senki, viszont az ablak nyitva volt és ez lógott rajta.-fejeztem be remegő hangon. Nem válaszolt semmit csak a homlokát összeráncolva letette a kezébe tartott anyagot. Kicsit közelebb ült, majd magához szorított.
**
Apám és a délelőtt megismert nő természetesen megint itt volt, így Loui elvitt Perrihez.
Az ajtót vacogva közelítettem meg, majd kicsit felvidultam, mikor az ajtóhoz értem, ami pont abban a pillanatban nyílt ki. Zayn lépett ki fülig érő szájjal, majd Pezzel egy csókkal köszöntek el egymástól. Miután elváltak egymástól Zayn és ezután a barátnőm is egy öleléssel köszöntött.
-Majd később átnézünk hozzátok.-kiabált Zayn után, amit ő csak egy bólintással nyugtázott. Beljebb léptem a barátnőmet követve, aki fülig érő szájjal támaszkodott neki a falnak.
-Mi történt, hogy ilyen boldog vagy?-vontam kérdőre, miközben a cipőmet vettem le. Mivel a cipőfűzöm kikötésére figyeltem, nem láttam Pezz arcát, így félperces csönd után ránéztem. Miután észrevettem, hogy az arcát pír tölti be, nem kérdeztem semmit csak elnevettem magamat a feszültségem ellenére is. Perrie a konyhába invitált, ahol helyet foglaltam az egyik magasított széken.
-Kérsz valamit inni?-mosolygott kedvesen.
-Ha van teád akkor azt elfogadnám.-mosolyogtam, de eközben eszembe jutott a tegnap.
-Ne csináld már.-kuncogott, majd elém rakott egy üveg vodkát és két poharat. Nevetve megráztam a fejemet és megvártam, míg Perrie tölt mindkettőnknek.
**
Pezzel nevetgélve indultunk el délután négy óra felé a fiúkhoz. Próbáltunk kicsit normálisabban viselkedni, de miután már a saját lábunkban is elestünk nem próbálkoztunk tovább vele. A fiúk házához érve belekapaszkodott Perrie a kilincsbe, aminek hatására az ajtó kinyitódott és beesett. 4 fiú bámult ránk értetlenül, mire még jobban nevetnünk kellett. Liam kapott észbe előszőr, aki egyből felsegítette a barátnőmet. Mivel a többi szem rám hárult, ezért az ajkamba haraptam és értelmes ember módjára bezártam az ajtót. Gyors léptekkel Louis felé vettem az irányt. Miután a fiúkhoz értem, aranyosan Louis ölébe vetődtem és egy puszit nyomtam az arcára, majd a többiekre mosolyogtam. Louis megrázta a fejét, majd szó nélkül felvitt az emeletre.
-Louis mit csinálsz?-kérdeztem halkan, miközben az ágyára helyezett.
-Mennyit ittál?-állt meg az ágy mellett anyáskodóan.
-Nem tudom.-nevettem el magamat.-Niall hol van?
Lou egy percig csöndbe lehajtotta a fejét, majd csak vállat vont és befeküdt mellém. Közelebb csusszantam és a fejemet a mellkasára helyeztem. A kezemet Louis pólója alá helyeztem és lassan simogatni kezdtem a hasát. Lou egyre gyorsabban vette a levegőt, mire felbátorodva a gatyája gombjához nyúltam. Louis lefogta a kezemet és inkább a hasára helyezte vissza.
-Na Lou.-néztem rá aranyosan, majd válasz hiányában a csípőjére ültem, viszont ő egy mozdulattal maga mellé helyezett, így durcásan az oldalamra fordultam és inkább a falat bámultam.
**
Fáradtan ültem fel az ágyba és a tegnap történtekre próbáltam visszagondolni. Körülnéztem a szobába, majd a tekintetem az ablakra esett, ahol kinézve már a reggeli világosságot pillantottam meg. Megdörzsöltem a szememet, majd a nappaliba lekullogtam, ahol már a többiek a kanapén ültek. Perrie Zayn vállára támaszkodva pihentette a szemeit. A többiek elkeseredetten ültek a helyükön.
-Mi ez a nagy szomorúság?-néztem körül.
-Niall még mindig nem jött haza, és a telefonját se veszi fel.-hajtotta le a fejét Hazz és csak akkor vettem észre, hogy Nialler még mindig nincs köztük.
A fiúkkal órákig ültünk a kanapén, nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Már épp mentem volna teát csinálni, mikor az ajtó nyitódott és az ír fiú lépett be rajta. Gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magamat, majd csak percek múlva engedtem el. Niall rám sem nézve csak Louist követte a tekintetével, aki közeledett hozzánk.
-Hol voltál haver?-nézett rá kérdőn.
-Erre-arra.-válaszolt bosszúsan. Niallt végig pásztáztam a tekintetemmel, miután levette a kabátját. Egy fehér kapucnis pulcsi és egy szürke melegítő gatya volt rajta. Éppen meg akarrtam fordulni, mikor észre vettem valamit.
2013. augusztus 20., kedd
26.rész-a kellemetlen látogató
Következő rész 23 pipa és 10 komi után érkezik, aztán majd újra növeljük a határokat:). Ne haragudjatok tényleg..:|
*Vissza a jelenbe, Louis szemszöge*
-Old meg.-kaptam a kemény választ.
-Várhatod.-vágtam vissza.
-Kapsz egy hetet.
-Nem fogok vele szakítani!-csaptam dühösen az asztalra.
-Ha nem teszed akkor April, a banda és a családod bánja.-förmedt rám. Nem hagyhattam, hogy bárkinek is baja essen.
-Két hetet kérek.-Összeszorított szemekkel néztem rá, majd idegesen az ajtót becsapva vettem az irányt a kocsimhoz.
-Várhatod.-vágtam vissza.
-Kapsz egy hetet.
-Nem fogok vele szakítani!-csaptam dühösen az asztalra.
-Ha nem teszed akkor April, a banda és a családod bánja.-förmedt rám. Nem hagyhattam, hogy bárkinek is baja essen.
-Két hetet kérek.-Összeszorított szemekkel néztem rá, majd idegesen az ajtót becsapva vettem az irányt a kocsimhoz.
*April szemszöge*
Idegesen forgolódtam az ágyba, miközben azon gondolkodtam, hogy mit csinálhatnék. Nem hittem volna, hogy -R elmegy odáig, hogy tönkre tegye a kapcsolatunkat. A fejemet csóválva kimentem, hogy öntsek magamnak inni. A házba szokás szerint egyedül voltam, mivel apa éjjel nappal dolgozik szinte. Felültem a pultra, majd öntöttem egy pohárba narancslevet. Nyugodtan iszogattam. míg nem csapódott ki a bejárati ajtó. Ijedtemben majdnem eldobtam a poharat, de mikor megláttam, hogy ki jött be, mosolyogva tettem le magam mellé a poharat. Láttam rajta, hogy ideges volt, de az arcán még is mosoly ült. Nem akartam rákérdezni, majd ha csak lenyugodott.
-Hogy jöttél be?-kíváncsiskodtam.
-Kulcs a lábtörlő alatt.-kacsintott, majd közelebb jött hozzám. Egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.-Segítek bepakolni.
-Mi?-húztam fel a szemöldökömet.
-Elfelejtettem szólni?-mosolygott szórakozottan.
-Úgy látszik. Miért kéne pakolnom?
-Este indulunk Doncasterbe, miután apukád hazajött.-mondta, miközben a fenekem alá nyúlt, majd leemelt a pultról. Az ujjainkat összekulcsolta és a szobámba húzott.
-Várj. Nekem is van beleszólásom.-kulcsoltam össze magam előtt a kezeimet. Sóhajtva fordult hozzám, várva a véleményemre.-szeretnék menni.-mosolyodtam el ravaszan. Lou olyan "most komoly" nézéssel bambult rám, amin csak elnevettem magam. Előhúztam a szekrényemből a bőröndömet és elkezdtem a ruháimat bele pakolni.
-Négy napra pakolj.-motyogta, miközben egy ruha adagot tett a bőröndömbe. Kihúzta a fiókomat és a fehérneműimet egyenként, óvatosan belehajtogatta a bőröndbe.
-Hé.-ütöttem az oldalába és kikaptam a kezéből a maradék fehérneműt.
-Hogy jöttél be?-kíváncsiskodtam.
-Kulcs a lábtörlő alatt.-kacsintott, majd közelebb jött hozzám. Egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.-Segítek bepakolni.
-Mi?-húztam fel a szemöldökömet.
-Elfelejtettem szólni?-mosolygott szórakozottan.
-Úgy látszik. Miért kéne pakolnom?
-Este indulunk Doncasterbe, miután apukád hazajött.-mondta, miközben a fenekem alá nyúlt, majd leemelt a pultról. Az ujjainkat összekulcsolta és a szobámba húzott.
-Várj. Nekem is van beleszólásom.-kulcsoltam össze magam előtt a kezeimet. Sóhajtva fordult hozzám, várva a véleményemre.-szeretnék menni.-mosolyodtam el ravaszan. Lou olyan "most komoly" nézéssel bambult rám, amin csak elnevettem magam. Előhúztam a szekrényemből a bőröndömet és elkezdtem a ruháimat bele pakolni.
-Négy napra pakolj.-motyogta, miközben egy ruha adagot tett a bőröndömbe. Kihúzta a fiókomat és a fehérneműimet egyenként, óvatosan belehajtogatta a bőröndbe.
-Hé.-ütöttem az oldalába és kikaptam a kezéből a maradék fehérneműt.
**
Louis szülőháza előtt ültünk a kocsiba, természetesen miattam. Idegesen tördeltem az ujjaimat, mialatt a lábamat ráztam.
-Nem lesz semmi baj.-tette a kezét a combomra és egy kicsit lenyomta a földre. Talán fél óra múlva sikerült megnyugodnom valamennyire. Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból. Megvártam még Louis mellém lép. Összekulcsolta az ujjainkat és egy puszit nyomott az arcomra, majd az ajtó felé vettük az irányt. Erőteljesen kopogott az ajtón, ami egyből kicsapódott és a Tomlinson család tagjai viharoztak ki. Mosolyogva kémleltem, ahogy Louis anyukája magához szorítja az egyetlen fiát. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ha az én anyukám is élne még. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem lefolyni őket. Mire észbe kaptam már előttem állt Lou anyukája. Kedvesen átölelt, miközben a hátamat simogatta. Miután elengedett egy picit hátrébb lépett és a kezét nyújtotta. Mosolyogva fogadtam el.
-Johanna, de szólits csak Jay-nek.-mosolygott kedvesen.
-April Kimpton.-viszonoztam a cselekedetét.
A többi családtaggal is bemutatkoztunk egymással, Daisy és Phoebe írtó aranyos.
Belépve a házba kellemes illatok csapták meg az orrunkat. Beljebb lépve végig vezettem a tekintetem a nappaliba ahova érkeztünk. Mosolyogva állapítottam meg magamban, hogy elég otthonos és caaládias Jay-ék háza. Johanna beinvitált minket, majd a többiek példáját követve leültem a kanapéra. Míg Jay befejezte az ebédet, addig Fizzyékkel beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Éppen Lottie magyarázott valamit nagyon, mikor a bejárati ajtó kinyílt és egy teljesen havas kabátú férfi lépett be.
-Nem lesz semmi baj.-tette a kezét a combomra és egy kicsit lenyomta a földre. Talán fél óra múlva sikerült megnyugodnom valamennyire. Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból. Megvártam még Louis mellém lép. Összekulcsolta az ujjainkat és egy puszit nyomott az arcomra, majd az ajtó felé vettük az irányt. Erőteljesen kopogott az ajtón, ami egyből kicsapódott és a Tomlinson család tagjai viharoztak ki. Mosolyogva kémleltem, ahogy Louis anyukája magához szorítja az egyetlen fiát. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ha az én anyukám is élne még. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem lefolyni őket. Mire észbe kaptam már előttem állt Lou anyukája. Kedvesen átölelt, miközben a hátamat simogatta. Miután elengedett egy picit hátrébb lépett és a kezét nyújtotta. Mosolyogva fogadtam el.
-Johanna, de szólits csak Jay-nek.-mosolygott kedvesen.
-April Kimpton.-viszonoztam a cselekedetét.
A többi családtaggal is bemutatkoztunk egymással, Daisy és Phoebe írtó aranyos.
Belépve a házba kellemes illatok csapták meg az orrunkat. Beljebb lépve végig vezettem a tekintetem a nappaliba ahova érkeztünk. Mosolyogva állapítottam meg magamban, hogy elég otthonos és caaládias Jay-ék háza. Johanna beinvitált minket, majd a többiek példáját követve leültem a kanapéra. Míg Jay befejezte az ebédet, addig Fizzyékkel beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Éppen Lottie magyarázott valamit nagyon, mikor a bejárati ajtó kinyílt és egy teljesen havas kabátú férfi lépett be.
-Apa?-húzta fel a szemöldökét Louis. A férfi nem válaszolt, csak halkan káromkodott a márciusi havazás miatt. Nagy nehezen lerángatta magáról a kabátot, ami miatt az összes hó lepotyogott a kabátjáról a földre.
-Mark.-jött ki idegesen Jay a konyhából.-most ezt töröld fel.
-Majd fel szárad.-legyintett. Levette a cipőjét, majd közénk ült és bemutatkozott.
*4 nap múlva*
(oké tudom, hogy ide többet vártatok, de nincs több ötletem.-szerk.megj.)
-Apa megjöttem!-ordítottam, miután a bőröndömet behúzva magam után beléptem a házba. Nem jött válasz, így bementem a szobámba. Elkezdtem kipakolni a bőröndből, majd mikor végeztem kimentem a nappaliba. Levágtam magamat a kanapéra és a kanapé melletti asztalról levettem egy újságot. Unottan lapozgattam az újságot,miközben elfeküdtem a kanapén. Sehogy se találtam meg a kényelmes helyzetet, így össze vissza forgolódtam. Mire végre megtaláltam a kényelmes helyzetet, a bejárati ajtón kattant a zár és két nevetgélő ember lépett be. Nagy nehezen felültem és megfordultam. Az ajtóba apu segítette le egy idegen nőről a kabátot. Karba tett kézzel pásztáztam végig a nőt, aki a negyvenes éveiben járhatott. Szőke haja kontyba volt tűzve hátul, elől csak néhány tincs lógott ki göndören. Amint közelebb értek apuék észrevettek és egy mosollyal köszöntöttek.
-April Kimpton.-illedelmesen felálltam és kezet nyújtottam a kevésbé szimpatikus nőnek.
-Rachel Shepard.-rázott kezet velem. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd gyorsan a szobámba slisszoltam. Bedőltem az ágyamba és csak hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, aminek segítségével már majdnem elaludtam, mikor a telefonom megszólalt. Sóhajtva keltem fel az ágyamról és a szoba másik végébe sétáltam, az író asztalomhoz. A képernyőn Valentine neve villogott. A számra mosoly húzódott és a zöld gombot megnyomva a fülemhez kaptam a telefont.
-Szia.-szóltam bele nagy vigyorral az arcomon.
-Szia.-hallottam a hangján, hogy ő is mosolyog-otthon vagy?
-Nem rég értem haza. Bár nem volt valami kellemes az érkezésem.-említettem meg, mikor a fülemet megütötte apám és a kinti nő vihorászása. Megforgattam a szememet, de inkább nem szóltam semmit.
-Gyere a parkhoz, majd ott elmondod.
Megbeszéltünk egy időpontot, majd miután letettük a telefont magamra kaptam még egy kötött menta színű pulcsit, egy fekete farmernadrágot és a kihagyhatatlan csizmát. Míg apuék a konyhába beszélgettek, addig észrevétlenül kiosontam a nappalin át a bejárati ajtóhoz. Halkan a zárba helyeztem a kulcsomat és a lehető leglassabban, hangtalanul elfordítottam, majd lenyomtam a kilincset. A lábaimat sietősen szedtem a megbeszélt hely felé és néhányszor hátra néztem, hogy nem követ-e valaki. Megkönnyebbülve sétáltam tovább, miután megpillantottam a park bejáratát.A sáros, kitaposott úton lassan haladtam, ügyelve rá, hogy nehogy elcsússzak. Percek múlva mosolyogva pillantottam meg Valentine-t, aki épp abban a pillanatban fordult meg. Mosolyogva tárta szét a karjait, mire én futni kezdtem felé, viszont az út felénél elcsúsztam, és Valentine lábáig siklottam, majd akaratlanul elgáncsoltam, így ő rajtam landolt. Nevetve segítettük fel egymást, majd kicsit átázva a padra ültünk. Sóhajtva mesélni kezdtem a mellettem ülő barátomnak, aki figyelmesen követte minden szavamat.
-Szerintem nem kellett volna kettesbe hagynod őket.-harapta be a száját, hogy nehogy elnevesse magát.
-Idióta.-nevetve kicsit az oldalába boxoltam egyet, majd csak csendbe ültünk egymás mellett.
-Apa megjöttem!-ordítottam, miután a bőröndömet behúzva magam után beléptem a házba. Nem jött válasz, így bementem a szobámba. Elkezdtem kipakolni a bőröndből, majd mikor végeztem kimentem a nappaliba. Levágtam magamat a kanapéra és a kanapé melletti asztalról levettem egy újságot. Unottan lapozgattam az újságot,miközben elfeküdtem a kanapén. Sehogy se találtam meg a kényelmes helyzetet, így össze vissza forgolódtam. Mire végre megtaláltam a kényelmes helyzetet, a bejárati ajtón kattant a zár és két nevetgélő ember lépett be. Nagy nehezen felültem és megfordultam. Az ajtóba apu segítette le egy idegen nőről a kabátot. Karba tett kézzel pásztáztam végig a nőt, aki a negyvenes éveiben járhatott. Szőke haja kontyba volt tűzve hátul, elől csak néhány tincs lógott ki göndören. Amint közelebb értek apuék észrevettek és egy mosollyal köszöntöttek.
-April Kimpton.-illedelmesen felálltam és kezet nyújtottam a kevésbé szimpatikus nőnek.
-Rachel Shepard.-rázott kezet velem. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd gyorsan a szobámba slisszoltam. Bedőltem az ágyamba és csak hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, aminek segítségével már majdnem elaludtam, mikor a telefonom megszólalt. Sóhajtva keltem fel az ágyamról és a szoba másik végébe sétáltam, az író asztalomhoz. A képernyőn Valentine neve villogott. A számra mosoly húzódott és a zöld gombot megnyomva a fülemhez kaptam a telefont.
-Szia.-szóltam bele nagy vigyorral az arcomon.
-Szia.-hallottam a hangján, hogy ő is mosolyog-otthon vagy?
-Nem rég értem haza. Bár nem volt valami kellemes az érkezésem.-említettem meg, mikor a fülemet megütötte apám és a kinti nő vihorászása. Megforgattam a szememet, de inkább nem szóltam semmit.
-Gyere a parkhoz, majd ott elmondod.
Megbeszéltünk egy időpontot, majd miután letettük a telefont magamra kaptam még egy kötött menta színű pulcsit, egy fekete farmernadrágot és a kihagyhatatlan csizmát. Míg apuék a konyhába beszélgettek, addig észrevétlenül kiosontam a nappalin át a bejárati ajtóhoz. Halkan a zárba helyeztem a kulcsomat és a lehető leglassabban, hangtalanul elfordítottam, majd lenyomtam a kilincset. A lábaimat sietősen szedtem a megbeszélt hely felé és néhányszor hátra néztem, hogy nem követ-e valaki. Megkönnyebbülve sétáltam tovább, miután megpillantottam a park bejáratát.A sáros, kitaposott úton lassan haladtam, ügyelve rá, hogy nehogy elcsússzak. Percek múlva mosolyogva pillantottam meg Valentine-t, aki épp abban a pillanatban fordult meg. Mosolyogva tárta szét a karjait, mire én futni kezdtem felé, viszont az út felénél elcsúsztam, és Valentine lábáig siklottam, majd akaratlanul elgáncsoltam, így ő rajtam landolt. Nevetve segítettük fel egymást, majd kicsit átázva a padra ültünk. Sóhajtva mesélni kezdtem a mellettem ülő barátomnak, aki figyelmesen követte minden szavamat.
-Szerintem nem kellett volna kettesbe hagynod őket.-harapta be a száját, hogy nehogy elnevesse magát.
-Idióta.-nevetve kicsit az oldalába boxoltam egyet, majd csak csendbe ültünk egymás mellett.
-Na és milyen volt a Tomlinson rezidencián?-kérdezte kaján vigyorral az arcán. A rossz kedvemet elfelejtve válaszoltam neki.
-Mindenki nagyon kedves volt, jól éreztem magamat. Louis családja nagyon aranyos. Főleg a két ikerpár.-daráltam le a mondanivalómat, majd még egy-két dolgot meséltem. Valentine csöndben bámult ezalatt maga elé, amit nem hagyhattam szó nélkül.-Itt vagy?-böktem meg az arcát. Egy sóhajtás kíséretébe rám vezette a tekintetét, majd megrázta a fejét. Aggódó tekintettel követtem a tetteit, majd vártam, hogy belekezdjen a mesélésbe. Mivel nem tette inkább nem feszegettem a témát. Csendben átöleltem, miközben ő idegesen a száját rágta. Egy ideig csendbe ültünk, majd Valentine ajánlatát elfogadva egy kisebb kávézóba tartottunk. Mikor odaértünk helyet foglaltunk egy hátul elhelyezkedő boxba. Míg én figyelmesen vizsgáltam Valentine arcát, addig ő az asztalról kapargatta le az alig látható kávéfoltokat.
**
Valentine-ből lehetetlennek bizonyult kiszedni a dolgokat, így 2 óra elteltével elindultunk a saját kis dolgaink elvégzéséhez. Ő elment dolgozni, míg én haza tartottam, remélve, hogy apa "barátja" már rég távozott. A legnagyobb meglepetésemre a házat sötétség lepte be. Felkapcsoltam a villanyt, majd a cipőmet levéve bementem az étkezőbe, ahonnan egy kis fény szűrődött ki. Kíváncsian lopóztam az említett helyiség felé, majd mikor beléptem az ajtó becsukódott mögöttem. Ijedten néztem körbe, viszont senkit se láttam. Másodpercek múlva valakinek az erős kezét éreztem a vállamon.
-Mindenki nagyon kedves volt, jól éreztem magamat. Louis családja nagyon aranyos. Főleg a két ikerpár.-daráltam le a mondanivalómat, majd még egy-két dolgot meséltem. Valentine csöndben bámult ezalatt maga elé, amit nem hagyhattam szó nélkül.-Itt vagy?-böktem meg az arcát. Egy sóhajtás kíséretébe rám vezette a tekintetét, majd megrázta a fejét. Aggódó tekintettel követtem a tetteit, majd vártam, hogy belekezdjen a mesélésbe. Mivel nem tette inkább nem feszegettem a témát. Csendben átöleltem, miközben ő idegesen a száját rágta. Egy ideig csendbe ültünk, majd Valentine ajánlatát elfogadva egy kisebb kávézóba tartottunk. Mikor odaértünk helyet foglaltunk egy hátul elhelyezkedő boxba. Míg én figyelmesen vizsgáltam Valentine arcát, addig ő az asztalról kapargatta le az alig látható kávéfoltokat.
**
Valentine-ből lehetetlennek bizonyult kiszedni a dolgokat, így 2 óra elteltével elindultunk a saját kis dolgaink elvégzéséhez. Ő elment dolgozni, míg én haza tartottam, remélve, hogy apa "barátja" már rég távozott. A legnagyobb meglepetésemre a házat sötétség lepte be. Felkapcsoltam a villanyt, majd a cipőmet levéve bementem az étkezőbe, ahonnan egy kis fény szűrődött ki. Kíváncsian lopóztam az említett helyiség felé, majd mikor beléptem az ajtó becsukódott mögöttem. Ijedten néztem körbe, viszont senkit se láttam. Másodpercek múlva valakinek az erős kezét éreztem a vállamon.
Na drágák újra ittvagyok:3 Következő rész 23 pipa és 10 komi után érkezik, aztán majd újra növeljük a határokat:3
2013. augusztus 19., hétfő
SAJNÁLOMSAJNÁLOM!
Nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, remélem velem vagytok még sokan, de ahányszor leültem volna írni, annyiszor elküldtek a géptől, aztán mire letudtam volna ülni, szarakodott a blogspot. Nem engedett valamiért be a jelszavammal, és tegnap az egyik kedves ismerősöm, aki ért ehhez, nagy nehezen megtudta csinálni. Magyarul több mint 1 hónapig nem tudtam belépni ide.
Ma vagy holnap meg írom a következő részt, aminek fele megvan, remélem nem haragszotok rám nagyon..
Ma vagy holnap meg írom a következő részt, aminek fele megvan, remélem nem haragszotok rám nagyon..
2013. június 25., kedd
Blogovin!
Végre sikerült megcsinálnom a Blogovint, egy kis segítséggel, amit nagyon-nagyon köszönök!!
Itt kövessetek: http://www.bloglovin.com/blog/8567325/?claim=uujywry7djf
Vagy kattintsatok IDE
Most, hogy vége van ennek az őrületnek talán neki tudok állni holnap a blog írásnak.. Hamarosan jön az új rész!
Itt kövessetek: http://www.bloglovin.com/blog/8567325/?claim=uujywry7djf
Vagy kattintsatok IDE
Most, hogy vége van ennek az őrületnek talán neki tudok állni holnap a blog írásnak.. Hamarosan jön az új rész!
KÖZÉRDEKŰ!!
Sajnálom, hogy eddig nem raktam ki a részt!! Ennek több oka van:
1. A napokba alig vagyok itthon.
2.Semmi ötletem nincs hozzá és csak a negyede van még megírva.
3. Gondolom hallottátok, hogy megszűnik a Google Reader. Blogovinra az istenért se tudom felrakni a blogot. Akis faszomnak rohadt életnek kellett megszüntetni. Nagyon ideges vagyok, mert ha nem tudok regisztrálni, akkor nem látjátok, majd, ha új részt rakok ki. Hirtelen lett 49 rendszeres olvasóm (Köszönöm szépen!!) Mire jön ez a blogovinos hülyeség. Nem tudom ezentúl, hogy lesz, de ha nem sikerül megcsinálnom, akkor abbahagyom a blogolást.
Sajnálom. Továbbra is próbálkozok, legyetek türelemmel!!
Legyetek jók♥
1. A napokba alig vagyok itthon.
2.Semmi ötletem nincs hozzá és csak a negyede van még megírva.
3. Gondolom hallottátok, hogy megszűnik a Google Reader. Blogovinra az istenért se tudom felrakni a blogot. A
Sajnálom. Továbbra is próbálkozok, legyetek türelemmel!!
Legyetek jók♥
2013. június 13., csütörtök
25.-R szövetségesei
Új határok:27 pipa, 12 komment!
"Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon."
-Mi?-szólt bele értetlen hangon Louis.
-Legyél boldog Eleanorral.-sírtam el magamat és a telefonomat az ágyra dobtam. Perrie egyből felvette az ágyról és kiment gondolom Louissal beszélni. Lekuporodtam a földre és az ágy oldalán támasztottam a hátamat. A kezemmel betapasztottam a számat és próbáltam elfojtani a sírást. Percekkel később Pezz jött vissza. Csendesen leült mellém és magához ölelt, miközben a vállamat simogatta. Mikor lenyugodtam elengedett és a kép hátulját kezdte vizsgálni.
-Ki az az R?-nézett rám kíváncsi szemekkel. Sóhajtottam és halkan elkezdtem magyarázni. Nagy magyarázásokba voltam, mikor a bejárati ajtót valaki verni kezdte. Pezz egyből felugrott és az ajtó felé vette az irányt, de én a kezénél fogva, gyengén visszahúztam, majd megtörölgettem a szememet és kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Sóhajtottam még egy nagyot, ezután lassan kinyitottam az ajtót, ami azzal a lendülettel ki is csapódott. Könnyezve vizslattam a nem várt vendéget, aki csak egy értetlen nézéssel válaszolt. A szám remegni kezdett, az ujjaimmal együtt. A kezemet a szám elé helyeztem és próbáltam visszafogni a sírást, de a könnyek megállíthatatlanul folytak le az arcomról. Louis közelebb próbált lépni, a karjait már ölelésre tárta, de én csak hátrébb léptem.
-Már megint mit tettem?-morgott idegesen. Nem válaszoltam csak a szobámba indultam, ahova ő is követett. Perrie féltő szemekkel nézett rám, majd bólintott egyet és kiment a konyhába. remegve nyújtottam a képet Lou felé, aki megpróbálta a kép átadása közben megfogni a kezemet. A lehető leggyorsabban húztam el onnan a kezemet. A képet kezdte kémlelni, miközben a homlokát ráncolta. Idegesen a földre csapta a fotót és se szó-, se beszéd nélkül elviharzott. Megsemmisülve ültem az ágyon. Perrie azonnal bejött és átölelt. A könnyek végig folytak az arcomon, az arcomat a lány vállába temettem.
Valószínűleg álomba sírtam magamat, mivel reggel arra keltem, hogy Pezz mellettem szuszog. Az egész testemet nehéznek éreztem, de nagyon nehezen kikászálódtam a konyhába, ahol apu reggelizett. Kérdő tekintettel vizslatott, de csak intettem egyet. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak. A szobámban alvó barátnőmnek csináltam reggelit.
**
Pezz nem rég ment el a fiúkhoz, így én otthon unatkozok. A telefonom csörögni kezdett. Várjunk. Ez nem az én csengőhangom. A komódomra pillantottam, ahol Perrie telefonja hevert. Gyorsan felkaptam a telefont, kint felhúztam a cipőmet és a fiúk házához vettem az irányt. Reméltem, hogy Louissal nem találkozok össze. A tempómat gyorsabbra vettem, így 10 perc alatt már az ajtóban álltam. Egy nagy sóhajtás kíséretében kopogtam be hozzájuk. Liam nyitott ajtót, aki egyből beakart hívni.
-Nem lehetne, hogy odaadod neki a telefont?-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-válaszolt szigorúan.-Tegnap Louis nem a legjobb állapotban ért haza, történt valami?
-Nem.-Csuklott el a hangom, amiből levonhatta, hogy hazudok. A mutató ujjával befelé mutatott, majd lehajtott fejjel bementem.-Perrie hol van?-fordultam felé.
-A nappaliba Zaynnel.-Bökött a fejével az említett helyiség felé. Valamin épp nagyon beszélgettek, ezért csak a kezébe adtam a készüléket egy mosolygás kíséretében. Megfordultam és kifelé vettem az irányt, de a konyhába Liam megállított. A tenyerét a homlokomra helyezte, míg próbáltam előre menni. Elég vicces látvány lehetett.
-Nem akarok beszélni vele.-nyavalyogtam.
-Muszáj lesz. Egyikőtöknek sem jó így.
-Liam, ha nem akar beszélni vele akkor ne erőltesd.-jött be Niall. Mogorva hangnemmel szólt Li-re. Meglepődtem, ezért úgy döntöttem, hogy már azért is felmegyek Louishoz. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat, majd Louis szobájánál megállva kopogtam. Válasz nem jött, ezért benyitottam. A szobába erős alkohol szagot lehetett érezni. A földön egy véres póló hevert, mellette egy tisztának látszó gatya. A kezemet a számhoz helyeztem, ezzel megakadályozva a sírást. Louis csendesen szuszogott. A szobában félhomály uralkodott, ezért simán ráláttam Louis félig betakart testére. A mellkasa tele volt lila foltokkal, az arca néhány helyen sebes volt, az öklére rászáradt a vér. A szememből újra folyni kezdtek a könnyek. Remegő kézzel simítottam végig a kezén. Lou erre egy kicsit megremegett, majd lassan felnyitotta a szemét. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Louis mi történt?-Kérdeztem elcsukló hangon és az ágy szélére ültem. Két kezem közé vettem az övét és félve simogatni kezdtem a kezét. Kicsit feljebb ült és szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang se a száján. Hirtelen magához rántott és a fejét a vállamba fúrta. Nem öleltem vissza, de a kezeit nem toltam le magamról. Hallottam, ahogy Louis szipog, de nem törtem meg.
-Csak beütöttem a kezemet.-Magyarázott. Tudtam, hogy hazudik, de éreztem, hogy nem mondja el.
-Ennyi?
-Az a kép nem mostani. Valaki kiszedte a fényképalbumunkból.-Motyogta a vállamba.
-Bizonyítsd be.
Nem mondott semmit csak kikászálódott az ágyból. Csak egy alsógatya volt rajta, amire gyorsan felhúzott egy gatyát és egy pulcsit. Követtem le a nappaliig, ahol csak Liam és Niall volt. Loui a tv alatt kutatott valamit. Nem tudtam, hogy mit keres, de mikor megláttam a fotóalbumot mindent értettem. Niall aggódó szemekkel nézett ránk. Nem értem mi van ma vele.. Mire észbe kaptam már a Tomlinson fiú a konyhába volt. Gyorsan utána mentem. Ő már az asztalnál ülve lapozgatta az albumot.
*Louis szemszöge*
Idegesen lapozgattam a kis könyvet, de a kép helyén egy másik fotó volt. A kezem izzadni kezdett és nem tudtam mit csináljak. Valaki itt járt és egy képet tett a helyére.
-Hozd be létszíves a másik albumot.-Néztem Aprilra. Bólintott és kiment. Gyorsan a kezembe vettem az egyik asztalon heverő tollat, kivettem a képet és az album lapjára egy R betűt firkantottam.
-Meg van!-ordítottam ki mire April beviharzott. Felé mutattam az albumot. Elvette tőlem és a kezében kezdte vizsgálni. Míg nem figyelt eltettem a tollat. Tudom nem szép dolog hazudni, de máshogy nem hiszi el. Én tudom, hogy a kép régi, de ő nem.-Elhiszed?
-Talán.-ült le.
**
Aprillal nagyjából kibékültünk, nem rég ment el. Este 8 óra felé lehetett az idő, kint esett az eső. Magamra vettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultam a célom felé. Beszálltam a kocsiba, miközben a telefonomat zsebre dugtam. A kb. 2 órás utat végig untam. Nagy örömmel szálltam ki a járművemből, mikor láttam, hogy megérkeztem. Egy kisebb városba érkeztem, aminek a végén van egy motel. Idegesen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd gyorsan felviharoztam az emeletre. Megkerestem a 13-as szobát. Kopogás nélkül nyitottam ki. Háttal ült nekem a fekete alak, így én az íróasztala mellé sétáltam, ami a falnak volt támasztva. Az egyik oldalára támaszkodtam két kézzel és kicsit előre hajoltam.
-Mit akarsz még? Teljesen tönkretetted az életünket!-Sziszegtem.
-Szakíts vele.-Kaptam a választ. Az eltorzított hang zavarta a fülemet, de annyira ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Az adrenalin felment bennem, de nem akartam, hogy úgy végződjön a mai nap mint a tegnapi, így inkább az asztal szélét markoltam.
-Arra várhatsz.-Vágtam oda neki gúnyosan.
-Tudod mi lesz a következménye. Szakíts vele. Bár ha megtudja, hogy csak egy feladat volt számodra, akkor úgy is ő szakít.-Tudatta velem a valós tényeket.
-De beleszerettem.-suttogtam lehajtott fejjel.
**Visszatekintés**
Ma találkoztam egy lánnyal, aki teljesen elfeledtette velem az Eleanorral való szakításomat. Mindeketten más irányba mentünk. Mosolyogva néztem utána. Vörös, hosszú haja lobogott az enyhén szeles időben, miközben a vékony lábait egyre gyorsabban szedte. Én is követtem a példáját és elindultam a másik irányba. Útközbe egy sms-em ékezett, amit csak a háznál néztem meg. Feloldottam a telefonomat, miközben beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet és beléptem az üzenetekbe.
"Mostantól te is benne vagy a játékban. Ha tiltakozol azt a családod bánja. Várlak.
-R."
Az üzenet végén még megvolt adva egy házcím. Gondolkozás nélkül kocsiba szálltam és a megadott cím felé vettem az irányt. Össze voltam zavarodva. Megijedtem.
Mikor odaértem a motelhez reszkető lábakkal mentem be. A leírt számú szobába mentem. Félve nyomtam le a kilincset. Egy fekete alak ült nekem háttal. A szoba tele volt akasztva pappírokkal, jegyzetekkel, képekkel. Az asztalon egy telefon, Laptop helyezkedett el néhány lap társaságában. A szobát csak egy kis villanykörte világította meg. A szoba falairól kopott le a fehér festék. Az elhasználódott szekrénynek az ajtaja félig nyitva volt, néhány ruha oldala kilógott belőle. Ijesztő volt. Lassan az asztalhoz sétáltam. Ijedten vettem észre, hogy az ismeretlen alakon egy álarc volt.
-Itt vagyok.-mondtam félve.
-Csak nem fél a híres Louis Tomlinson.-Szólt egy torzított hang.
-Nem.-húztam ki magam.
-Látszik.-Mondta gúnyosan.- Feladatom van számodra. Bolondítsd magadba Aprilt. Játszd el, hogy szereted. Csinálj úgy mintha ezentúl nem segítenél a piszkos terveimben.
Remélem tetszett, Ezentúl 27 pipát és 12 komit szeretnék látni és jön az új rész! Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett és rövid, de még nincs itt az ideje annak a "bizonyos nagy fordulatnak" :DD
-Már megint mit tettem?-morgott idegesen. Nem válaszoltam csak a szobámba indultam, ahova ő is követett. Perrie féltő szemekkel nézett rám, majd bólintott egyet és kiment a konyhába. remegve nyújtottam a képet Lou felé, aki megpróbálta a kép átadása közben megfogni a kezemet. A lehető leggyorsabban húztam el onnan a kezemet. A képet kezdte kémlelni, miközben a homlokát ráncolta. Idegesen a földre csapta a fotót és se szó-, se beszéd nélkül elviharzott. Megsemmisülve ültem az ágyon. Perrie azonnal bejött és átölelt. A könnyek végig folytak az arcomon, az arcomat a lány vállába temettem.
Valószínűleg álomba sírtam magamat, mivel reggel arra keltem, hogy Pezz mellettem szuszog. Az egész testemet nehéznek éreztem, de nagyon nehezen kikászálódtam a konyhába, ahol apu reggelizett. Kérdő tekintettel vizslatott, de csak intettem egyet. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak. A szobámban alvó barátnőmnek csináltam reggelit.
**
Pezz nem rég ment el a fiúkhoz, így én otthon unatkozok. A telefonom csörögni kezdett. Várjunk. Ez nem az én csengőhangom. A komódomra pillantottam, ahol Perrie telefonja hevert. Gyorsan felkaptam a telefont, kint felhúztam a cipőmet és a fiúk házához vettem az irányt. Reméltem, hogy Louissal nem találkozok össze. A tempómat gyorsabbra vettem, így 10 perc alatt már az ajtóban álltam. Egy nagy sóhajtás kíséretében kopogtam be hozzájuk. Liam nyitott ajtót, aki egyből beakart hívni.
-Nem lehetne, hogy odaadod neki a telefont?-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-válaszolt szigorúan.-Tegnap Louis nem a legjobb állapotban ért haza, történt valami?
-Nem.-Csuklott el a hangom, amiből levonhatta, hogy hazudok. A mutató ujjával befelé mutatott, majd lehajtott fejjel bementem.-Perrie hol van?-fordultam felé.
-A nappaliba Zaynnel.-Bökött a fejével az említett helyiség felé. Valamin épp nagyon beszélgettek, ezért csak a kezébe adtam a készüléket egy mosolygás kíséretében. Megfordultam és kifelé vettem az irányt, de a konyhába Liam megállított. A tenyerét a homlokomra helyezte, míg próbáltam előre menni. Elég vicces látvány lehetett.
-Nem akarok beszélni vele.-nyavalyogtam.
-Muszáj lesz. Egyikőtöknek sem jó így.
-Liam, ha nem akar beszélni vele akkor ne erőltesd.-jött be Niall. Mogorva hangnemmel szólt Li-re. Meglepődtem, ezért úgy döntöttem, hogy már azért is felmegyek Louishoz. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat, majd Louis szobájánál megállva kopogtam. Válasz nem jött, ezért benyitottam. A szobába erős alkohol szagot lehetett érezni. A földön egy véres póló hevert, mellette egy tisztának látszó gatya. A kezemet a számhoz helyeztem, ezzel megakadályozva a sírást. Louis csendesen szuszogott. A szobában félhomály uralkodott, ezért simán ráláttam Louis félig betakart testére. A mellkasa tele volt lila foltokkal, az arca néhány helyen sebes volt, az öklére rászáradt a vér. A szememből újra folyni kezdtek a könnyek. Remegő kézzel simítottam végig a kezén. Lou erre egy kicsit megremegett, majd lassan felnyitotta a szemét. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Louis mi történt?-Kérdeztem elcsukló hangon és az ágy szélére ültem. Két kezem közé vettem az övét és félve simogatni kezdtem a kezét. Kicsit feljebb ült és szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang se a száján. Hirtelen magához rántott és a fejét a vállamba fúrta. Nem öleltem vissza, de a kezeit nem toltam le magamról. Hallottam, ahogy Louis szipog, de nem törtem meg.
-Csak beütöttem a kezemet.-Magyarázott. Tudtam, hogy hazudik, de éreztem, hogy nem mondja el.
-Ennyi?
-Az a kép nem mostani. Valaki kiszedte a fényképalbumunkból.-Motyogta a vállamba.
-Bizonyítsd be.
Nem mondott semmit csak kikászálódott az ágyból. Csak egy alsógatya volt rajta, amire gyorsan felhúzott egy gatyát és egy pulcsit. Követtem le a nappaliig, ahol csak Liam és Niall volt. Loui a tv alatt kutatott valamit. Nem tudtam, hogy mit keres, de mikor megláttam a fotóalbumot mindent értettem. Niall aggódó szemekkel nézett ránk. Nem értem mi van ma vele.. Mire észbe kaptam már a Tomlinson fiú a konyhába volt. Gyorsan utána mentem. Ő már az asztalnál ülve lapozgatta az albumot.
*Louis szemszöge*
Idegesen lapozgattam a kis könyvet, de a kép helyén egy másik fotó volt. A kezem izzadni kezdett és nem tudtam mit csináljak. Valaki itt járt és egy képet tett a helyére.
-Hozd be létszíves a másik albumot.-Néztem Aprilra. Bólintott és kiment. Gyorsan a kezembe vettem az egyik asztalon heverő tollat, kivettem a képet és az album lapjára egy R betűt firkantottam.
-Meg van!-ordítottam ki mire April beviharzott. Felé mutattam az albumot. Elvette tőlem és a kezében kezdte vizsgálni. Míg nem figyelt eltettem a tollat. Tudom nem szép dolog hazudni, de máshogy nem hiszi el. Én tudom, hogy a kép régi, de ő nem.-Elhiszed?
-Talán.-ült le.
**
Aprillal nagyjából kibékültünk, nem rég ment el. Este 8 óra felé lehetett az idő, kint esett az eső. Magamra vettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultam a célom felé. Beszálltam a kocsiba, miközben a telefonomat zsebre dugtam. A kb. 2 órás utat végig untam. Nagy örömmel szálltam ki a járművemből, mikor láttam, hogy megérkeztem. Egy kisebb városba érkeztem, aminek a végén van egy motel. Idegesen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd gyorsan felviharoztam az emeletre. Megkerestem a 13-as szobát. Kopogás nélkül nyitottam ki. Háttal ült nekem a fekete alak, így én az íróasztala mellé sétáltam, ami a falnak volt támasztva. Az egyik oldalára támaszkodtam két kézzel és kicsit előre hajoltam.
-Mit akarsz még? Teljesen tönkretetted az életünket!-Sziszegtem.
-Szakíts vele.-Kaptam a választ. Az eltorzított hang zavarta a fülemet, de annyira ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Az adrenalin felment bennem, de nem akartam, hogy úgy végződjön a mai nap mint a tegnapi, így inkább az asztal szélét markoltam.
-Arra várhatsz.-Vágtam oda neki gúnyosan.
-Tudod mi lesz a következménye. Szakíts vele. Bár ha megtudja, hogy csak egy feladat volt számodra, akkor úgy is ő szakít.-Tudatta velem a valós tényeket.
-De beleszerettem.-suttogtam lehajtott fejjel.
**Visszatekintés**
Ma találkoztam egy lánnyal, aki teljesen elfeledtette velem az Eleanorral való szakításomat. Mindeketten más irányba mentünk. Mosolyogva néztem utána. Vörös, hosszú haja lobogott az enyhén szeles időben, miközben a vékony lábait egyre gyorsabban szedte. Én is követtem a példáját és elindultam a másik irányba. Útközbe egy sms-em ékezett, amit csak a háznál néztem meg. Feloldottam a telefonomat, miközben beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet és beléptem az üzenetekbe.
"Mostantól te is benne vagy a játékban. Ha tiltakozol azt a családod bánja. Várlak.
-R."
Az üzenet végén még megvolt adva egy házcím. Gondolkozás nélkül kocsiba szálltam és a megadott cím felé vettem az irányt. Össze voltam zavarodva. Megijedtem.
Mikor odaértem a motelhez reszkető lábakkal mentem be. A leírt számú szobába mentem. Félve nyomtam le a kilincset. Egy fekete alak ült nekem háttal. A szoba tele volt akasztva pappírokkal, jegyzetekkel, képekkel. Az asztalon egy telefon, Laptop helyezkedett el néhány lap társaságában. A szobát csak egy kis villanykörte világította meg. A szoba falairól kopott le a fehér festék. Az elhasználódott szekrénynek az ajtaja félig nyitva volt, néhány ruha oldala kilógott belőle. Ijesztő volt. Lassan az asztalhoz sétáltam. Ijedten vettem észre, hogy az ismeretlen alakon egy álarc volt.
-Itt vagyok.-mondtam félve.
-Csak nem fél a híres Louis Tomlinson.-Szólt egy torzított hang.
-Nem.-húztam ki magam.
-Látszik.-Mondta gúnyosan.- Feladatom van számodra. Bolondítsd magadba Aprilt. Játszd el, hogy szereted. Csinálj úgy mintha ezentúl nem segítenél a piszkos terveimben.
Remélem tetszett, Ezentúl 27 pipát és 12 komit szeretnék látni és jön az új rész! Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett és rövid, de még nincs itt az ideje annak a "bizonyos nagy fordulatnak" :DD
2013. június 4., kedd
24.rész-Egy kép, ami mindent elronthat..
MEGLEPETÉÉÉS! Kicsit előbb hoztam a részt. Remélem örültök, hogy nem csak nyári szünet után hoztam a részt ^^. Igaz, hogy ezzel a résszel kemény 2 hetet kínlódtam, de csak miattatok csináltam!! Köszönöm, hogy a sok komival/pipával felvidítottatok^^. Nagyon sokat jelentetek és a blog is! Nem tudom mi lenne velem nélkületek. Eddig a komikra nem válaszoltam még, mert nem volt időm:cc. Sajnálom, de aki novellát kért azt nem tudom megírni, így is a részeket nagyon nehezen írom meg:((.Ha meglesz a 25 pipa és a 10 komi (többnek is nagyon örülnék*-*) egyből megpróbálom kirakni az új részt!!
Az ismeretlen, fura alak beakart tolni egy ismeretlen szobába, de gyorsabb voltam nála. Egy gyors mozdulattal szabadultam ki a kezei közül, majd futni kezdtem. Nem érdekelt merre megyek, csak ki akartam érni. Szorosan a nyomomban tartott valószínűleg -R. Nagyon nehezen, de megtaláltam a kijáratot. Az ajtót azonnal becsuktam magam előtt és gyorsan futottam át az egész kórházon. Nem nézhettek hülyének, de ez most kevésbé érdekelt. A lehető leggyorsabban leintettem egy taxit, majd beszállva bediktáltam a címünket.
Tíz perc alatt már a házunk előtt parkolt az autó. A sofőr kezébe nyomtam a kiszámolt összeget és besiettem a házba. Apa szokás szerint a nappaliba elhelyezkedő kanapén olvasott. Próbáltam nem mutatni, hogy történt valami, így egy mosolyt intéztem felé és besiettem a szobámba. A kezemről megfeledkeztem a nagy sietségbe. Lihegve feküdtem az ágyon, az arcomról folytak le az izzadság cseppek.
**
A nap vége vészesen közeledett. Ma még a fekvésen kívül szinte semmit sem csináltam. Féltem kimozdulni a házból.
-Elmentem dolgozni, majd reggel jövök.-nyitott be apa mosolyogva. Bólintottam egyet és újra a plafont kezdtem bámulni. A szemem a televízióm feletti órára vándorolt, ami esti hat órát mutatott. Kint már kezdett sötétedni, de mit sem foglalkozva vele feküdtem tovább.
Valószínűleg elaludhattam, mivel a telefonom csörgésére keltem. A szemem, megint automatikusan az órára csúszott. Esti 8 órát mutatott. A telefonom tovább csörgött. Rá se néztem, csak a plafont vizsgáltam. Még fél óráig kereshetett valaki a mobilomon, de még a hívó nevét sem néztem meg. 10 perc múlva valaki lenyomta a kilincset az ajtómon. Az ágy besüppedt mellettem. A változatosság kedvéért még mindig a plafont bámultam.
-Itt vagy?-legyezett egy kéz a szemem előtt. Sóhajtottam egyet és -mint kiderült- Louis felé fordultam. Bólintottam egyet és közelebb csúsztam hozzá. Végig simított az arcomon, majd a fejem tetejére egy puszit nyomott.-mért nem vetted fel a telefont?-vont kérdőre, miközben végig simított a gerincemen. Mint mindig, most is egytől-egyig elmeséltem, hogy mi történt ma. Csöndesen végig hallgatott, majd felállt és a konyhába ment. Percekkel később két bögre teával jött vissza.
*Niall szemszöge*
A telefonom újra idegesítő csörgésbe kezdett. Tudtam, hogyha nem teszem azt, amit kér akkor az egész banda rosszul fog járni. Felemeltem a készüléket és megnyomtam a zöld gombot.
-Tudod, hogy megegyeztünk valamiben.-szólt bele egyből egy tompított hang.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Akkor meg csináld, amit mondok.-szólt bele idegesebben. Nem válaszoltam rá, csak letettem a telefont. Nem jó kedvből csinálom azt amit. Fogalmam sem volt abban a pillanatban mit kéne tennem. Megráztam a fejemet és sóhajtva az ágyamra dőltem. A tenyerembe temettem a fejemet, miközben egy tervet gondoltam ki. Az ujjaimmal körbekulcsoltam a takaró szélét és a fejemre húztam. Legszívesebben ordítottam volna. Az agyam folyamatosan kattogott. Nem akarom tönkretenni senkinek az életét. Viszont, ha nem teszem meg, akkor a banda megy tönkre. És akkor mi lenne a rajongókkal? Összetörnének. De így Louis és April fog összetörni. Melodyval nem sikerült elszakítani őket, akkor mivel lehetne még próbálkozni? Sóhajtva keltem fel és a nappaliba vágtattam, ahol szerencsére senki se tartózkodott. Idegesen, remegő ujjakkal kerestem elő a fényképes albumot. Percek múlva megtaláltam a keresett tárgyat, aminek a fedele tele volt porral. Mit sem foglalkozva ezzel a zavaró tényezővel belelapoztam a kis könyvbe és egy képet kezdtem keresni. Mivel ebben az albumban nem találtam, ezért vettem elő a következőt. Idegesen, szinte fénysebességgel lapoztam át az albumot. A közepénél járva találtam meg a keresett képet, amin Eleanor és Louis szerepelt. Az átlátszó tartóból kicsúsztattam a fényképet és a hátulját kezdtem tanulmányozni. Mivel rajta volt a dátum ezért inkább az elejét beszkenneltem a gépbe és utána kinyomtattam. A képet visszaraktam a helyére az albummal együtt. A nyomtatott kép hátuljára szabályozott mozdulatokkal firkantottam egy R betűt. Nem nagy kedvem volt elvégezni egy ismeretlen zaklató helyett a piszkos munkát, de a rajongók érdekében muszáj. Bűntudattal tettem meg az utat Aprilék házához. Épp csúsztattam volna be a postaládába, de hirtelen megtántorodtam. Nem tehetem ezt! Legalább is még nem.. Valamivel csak megtudom akadályozni, hogy mindenkit békén hagyjon R. Gyors lendülettel visszafordultam és hazafelé vettem az irányt. Otthon eltüntettem az igazi képet, míg a nyomtatottat eldugtam a szobámba.
*Louis szemszöge*Leraktam a két forró bögrét a komódra, majd bebújtam April mellé az ágyba. A fejét a mellkasomra helyezte, miközben az egyik kezével az enyém után nyúlt. Nem értettem mit akar, de felemeltem, mire ő összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva nyugtáztam a helyzetet és a haját kezdtem simogatni. Percek múlva éreztem, hogy a pólóm a könnyeitől nedvesedni kezd.
-
Itt vagyok.-suttogtam a fülébe és megszorítottam a kezét. Rám nézett, majd hálásan elmosolyodott és közelebb hajolt az arcomhoz és egy puszit nyomott rá. Elmosolyodtam az aranyos gesztusán, majd én is viszonoztam. A gőzölgő bögrék felé pillantottam, gondoltam már valamennyire kihűlhettek. Óvatos mozdulatokkal a kezébe adtam az egyik bögrét, azután és is a kezembe vettem a másikat. Egy kedves pillantást küldött felém és az ágytámlájának támaszkodva felült. Követtem a példáját. Kicsit közelebb húztam magamhoz, miközben végig simítottam az arcán. Érdeklődve rám nézett, mire én csak egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Játékosan a szám után kapott, de megelőzve elhúztam a fejemet, így majdnem rám esett. Kacagva ült vissza, amire én is elmosolyodtam. Az állánál fogva felém fordítottam a fejét és hosszasan megcsókoltam. Enyhén elpirulva fordult vissza a bögréjéhez, amit lassan szürcsölgetni kezdett, bizonyára még egy kicsit meleg volt.
Miután végzett a kezembe adta a bögréjét, amit én vissza raktam a komódra. Az enyémet is a kemény fa bútorra helyeztem, majd lejjebb csúsztam az ágyon.
-Olivia.-szólítottam az éppen elmerengő lányt a második nevén.
-Ne szólíts így.-nézett rám összehúzott szemekkel.-Nem szeretem.
-Oli.-kezdtem cukkolni, miközben végig simítottam a gerincén. Még jobban összehúzta a szemét, majd átvetette a csípőmön a lábát és az ágyékomra ült.
-Nem vagyok Olivia.-nézett rám csúnyán. Próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel visszatartani a nevetést..ezt még visszakapod Tomlinson.-suttogta a fülembe, majd a nyakamon végig húzta a száját. Percekkel később lágy csókokat hagyott rajta. Megszabadított a pólómtól és a tevékenységét a mellkasomon folytatta. A számat jóleső sóhajtások hagyták el, amin csak mosolygott. Visszatért a nyakamhoz, majd harapdálni és szívni kezdte. Megfogtam az állát és lágyan felhúztam az arcomhoz. Vadul lecsapott az ajkaimra és az ágyékomhoz kezdett dörgölőzni.
-Jóéjt.-szakadt el az ajkaimtól és a helyére dőlt. Nagy szemekkel meredtem rá, miközben ő csak aranyosan nevetett.-mondtam, hogy visszakapod.
Sóhajtva húztam közelebb magamhoz és próbáltam lenyugodni.
*3 nap múlva, April szemszöge!!*
A napok elég nyugodtan teltek, a fiúk közeli helyszínekre mentek koncertet adni. Kezdett furcsa lenni, hogy semmi se történt volna. Nyugodtan húztam fel magamra a tornacipőmet, miközben a fiúkon járt az agyam. Kezembe vettem az esernyőmet és elindultam Perrie házához. Lassan sétálva tettem meg szakadó esőbe az utat, miközben a kabátom gombját piszkáltam. A fülembe szinte ordított a Little Things, amin kicsit megkönnyeztem. Néhány 13-15 éves lány jött mosolyogva oda hozzám és illedelmesen nyújtották felém a tollukat és a lapjaikat. Letöröltem a könnyeimet és a lehető legőszintébb mosollyal írtam alá a kis cetliket. Mindenkivel csináltam egy közös képet és végig ölelgettem őket. Jó tudni, hogy vannak olyanok, akik nem utálnak. Az utamat szintén mosolyogva tettem meg. Egy háromnegyed óra után már Pezz háza előtt álltam. Csöngettem többször is, de nem nyitott senki ajtót. Nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívjam, de abban a pillanatban csörrent meg. A kijelzőn Perrie neve virított.-Hol vagy?-szólt bele köszönés nélkül.
-Ezt kérdezhetném én is.
-Házatok előtt.
-De azt beszéltük meg, hogy én jövök hozzátok.-gondolkoztam el.-Fél ór
a és ott vagyok.-sóhajtottam. Kirángattam a táskámból a bérletet, majd a legközelebbi buszmegállóba mentem.
**
-Megjöttem.-futottam ordítva Perrie felé. Ő is felém vette az irányt. A nyakába vetettem magamat, míg ő szorosan átölelt. Előhalásztam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Mivel apa dolgozott, ezért a ház üresen állt. Nevetgélve mentünk be a szobámba. Míg Pezz kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, addig hoztam be inni, amit komódomra raktam le. Éppen kiegyenesedtem volna, mikor a tekintetem megakadt egy képen. A kezembe vettem és tanulmányozni kezdtem. A képen El és Lou volt, amint éppen eléggé egymás szájában "turkálnak". A kép hátulján egy hatalmas R betű virított. Idegesen csaptam le a képet, amire a szőke hajú lány is odajött. Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.
-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon.
Remélem tetszett, kérem róla a visszajelzéseket^^!
2013. május 18., szombat
szünet..
Sajnálom, hogy ma ilyen szomorú hírt kell közölnöm veletek, de a blogot az iskola végéig szüneteltetni fogom..:/ Nincs rá időm, jönnek az év végi dolgozatok és tanulás terén a lehető legrosszabbul állok:|. Ha lesz időm megpróbálok irogatni egy két bekezdést az új részbe, ha készen lesz kirakom. Nagyon sajnálom, kérlek ne haragudjatok rám:c♥ Minél előbb próbálok jelentkezni..
Legyetek jók:(♥
Legyetek jók:(♥
2013. május 15., szerda
"Eleunor" vélemény!
Lehet, hogy most nagyon sokan megfogtok utálni, de csak a véleményemet mondom. Ez az ÉN véleményem, NEM másé!! Nem vagyok Larry shipper, nem utálom El-t, se az Eleunort!! Kicsit gondolkozzatok el rajta, de lehet csak az én szemem rossz..
http://ask.fm/FruzsiKali/answer/44572289004
ha nem nyitja meg: KATT
És egy kis infó: a következő részt valószínű holnapra, vagy péntekre meghozom. Nagyonköszönöm, hogy ilyen gyorsan összehoztátok a komikat/ pipákat, de mostanában nagyon sok dolgom van..:|
http://ask.fm/FruzsiKali/answer/44572289004
ha nem nyitja meg: KATT
És egy kis infó: a következő részt valószínű holnapra, vagy péntekre meghozom. Nagyonköszönöm, hogy ilyen gyorsan összehoztátok a komikat/ pipákat, de mostanában nagyon sok dolgom van..:|
2013. május 12., vasárnap
23.rész-Meleg helyzet
Remélem tetszeni fog. Ezentúl jönnek, majd a durvább részek. 10 komi, 20 tetszik, akár heteket / hónapokat is várok rá. Remélem tetszeni fog. Minél előbb lesznek meg a visszajelzések annál előbb jön az új rész.
Idegesen igazgatták magukat a fiúk, miközben Paul az időt nézte.
-Mehettek.-szólalt meg pár perc múlva. A fiúk egymásra néztek, körbe álltak és egy olyan nagy ölelést próbáltak csinálni. Küldtem a srácok felé egy bátorító mosolyt, majd még mi is a lányokkal megöleltünk mindenkit. Izgatottan a színpad felé indultak. A színpadra érkezésüket a hatalmas hangzavar igazolta. Paul intett, hogy kövessük. Illedelmesen tipegtünk a férfi után, aki a színpad oldalára vezetett minket, néhány Directioner közé, hogy jól láthassuk a fiúkat.
**
-Mindenki kész van?-ordította el magát Harry, miközben mi a lányokkal az öltöző "fürdőszobájába" öltöztünk.
-Nem.-ordítottam ki idegesen.
-Siessetek már.-nyavalygott Zayn.
-Te beszélsz? Tényleg Zayn?-nyitotta ki Pezz az ajtót, mikor végeztünk.
-Hűha.-mérte végig az előbb említett fiú Perriet, aki csak egy szemforgatással válaszolt.-azt hiszem meg van a mai programunk.-kacsintott a srác.
-Azt hiszem nem akarjuk tudni.-szólt bele Dani is.
-Indulhatunk már vagy mindenki beakar számolni az esti tevékenységeiről?-toporogtam.
-Én beszámolnék még.-suttogta a fülembe a mögöttem álló Louis.
Elindultunk a többiekkel a klub felé, miközben lelkesen beszélgettünk. Szinte két perc alatt elértünk az említett helyhez. Louval egymásra néztünk, majd egyből a pulthoz siettünk, ahol mindketten Vodka-narancsot kértünk, majd az első kört követte a következő és a többi..
-Szerintem ennyi elég volt.-tette le a poharát Loui a 4. kör után. Bólintottam és a táncparkettre ráncigáltam.
Őszintén megmondva egyikünk se tudott táncolni, inkább csak egymás bénaságán nevettünk. Miután jól kiröhögtük magunkat a többiekhez csatlakoztunk az oldalt elhelyezkedő kis bokszhoz. Niall valamit nagyon magyarázott a többieknek, aminek a végén mindenki röhögött, Harry kicsit érdekesebben, amin mindenki jót mulatott. Később a többiek is elvonultak táncolni vagy inni, míg mi Louissal a kanapén maradtunk. A kezét a combomra helyezte és egyre jobban haladt felfele. A szoknyám alját kicsit feljebb tűrte, majd becsúsztatta alatta a kezét. A szám óriási mosolyra húzódott, majd Louis arcához hajoltam és a kezemet a nyakára helyeztem. Ajkaimat az övére nyomtam, míg ő egyre jobban haladt felfele a combomon, majd mikor elérte a kívánt célját anyagon keresztül kezdett kényeztetni. Louis kezét eltoltam magamtól, majd lehúztam a szoknyámat és mosolyogva felálltam.
-Kimegyek a mosdóba mindjárt jövök.-kiabáltam a füléhez hajolva. Bólintott egyet, majd az előtte elhelyezkedő poharából kortyolt egyet. Az embereket gondosan kerülgetve, kicsit szédelegve estem be a női mosdóba. Egyből a tükörhöz siettem és kicsit igazítottam a sminkemen. Épp fordultam volna meg, mikor a szemem sarkából megpillantottam egy fekete ruhás alakot, de mire odafordítottam a fejemet eltűnt.
-Biztos csak a vodka miatt van.-motyogtam magamba és megráztam a fejemet. Bementem az egyik wc fülkébe, de ahogy bezártam valaki forgatni kezdett benne egy kulcsot. Csak néhány fekete cipőt láttam, ahogy kinéztem az ajtó alatti kis lyukon. Rángatni kezdtem az ajtót és ordibálni, de nem jött válasz. A kis résen egy papírt csúsztatott be valaki, amiért egyből lehajoltam.
"Meleg helyzet
-R."
Nem értettem a célzást. Felálltam a wc tetejére és az ajtó tetejébe kapaszkodtam, majd próbáltam átmászni rajta. Nagyon nehezen, de sikerült kijutnom. Abban a pillanatban értettem meg mit jelent az a bizonyos mondat. A mosdó bejárati ajtaján lángokban futott fel a tűz. A fejemet egyből a csap felé kaptam. A kezemet víz alá tartottam, gyors mozdulatokkal próbáltam kinyitni az ajtót. Legnagyobb örömömre kinyilt, de a kezem kicsit megégett. Egyből Louis felé vettem az irányt, aki még mindig nyugodtan ült, már a többiekkel az asztalnál.
-Srácok én hazamegyek.-mondtam -jó inkább ordibáltam-.
-Hazakísérlek.-állt fel Louis. Niall, Liam és Danielle csatlakoztak hozzánk.
**
-Louis kérlek gyere be.-suttogtam, miközben átöleltem. Aggódva fürkészte az arcomat, majd megszorította a kezemet. Lenyomtam a kilincset és halkan a szobámba vettük az irányt. Ahogy beértünk lerúgtam a kényelmetlen cipőmet. Louis ugyan úgy tett, mint én, majd az ágyamra ült.
-Történt valami?-húzott az ölébe. Mindent elmeséltem neki, ami a mosdóba történt, míg ő csendesen végig hallgatta. Eközben a megégett kezemet kezdte tanulmányozni.-Nézessük meg a kórházban.-állt volna fel.
-Nem kell. Túlélem.-erőltettem magamra egy mosolyt. Lou erősködött, még 10 percig, de mikor látta, hogy nem fog menni inkább hagyta a dolgokat.-El megyek zuhanyozni.-álltam fel.
-Én is megyek. Nem hagylak egyedül.-simított végig a kezemen. Megráztam a fejemet és magam után húzva a fürdőbe vettem az irányt.
**
Reggel mikor felkeltem csak egy papír darabka fogadott az ágyamon.
"Sajnálom el kellett mennem ruhapróbára, ha végeztem hívlak.
Louis xx."
Mosolyogva olvastam el magamba az üzenetet. Elmentem felöltözni, majd a kezemet kezdtem vizsgálni. Egyre jobban fájt, így eldöntöttem, hogy elmegyek a kórházba.
Az első utam viszont a temetőbe vezetett.
Lassú léptekkel közeledtem édesanyám sírja felé, miközben egy rózsát szorongattam. Mikor megpillantottam a sírkövet gyorsabbra vettem a tempót és a sír előtti kispadra ültem. Gondosan elhelyeztem a rózsát az egyik vázába és gondolkozni kezdtem, mégis féltem. Egyedül egy temetőben elég ijesztő. Vagy mégsem egyedül? Olyan érzésem volt, mintha valaki nézne. Hátra fordultam, de a látvány megijesztett. Újra ott volt a fekete alak. Gyorsan felálltam és szembe fordultam az előbb említett személlyel. Lassan hátrálni kezdtem, majd mikor láttam, hogy közeledik futni kezdtem. London utcáin keresztül, esőben futottam, miközben a fekete ruhás ember a nyomomban volt. A kórház közelében viszont már nem láttam sehol. Lihegve mentem a portára, ahol egy kezelőorvoshoz küldtek.
A kórház hatalmas volt, így meglehet, hogy eltévedtem. Sőt valószínű.. Egy elhagyatott részhez értem. Félelmetes volt, így vissza fordultam, de kiutat sehol sem találtam. Kapkodva a levegőt néztem körbe, mikor valaki befogta a számat, majd maga után húzott a hosszú folyosón.
Na akkor 10 komi, 20 tetszik :d minél előbb meg van annál gyorsabban jön az új rész! Akár heteket/ hónapokat is tudok várni a visszajelzésekre, de ha nem lesz meg akkor végleg befejezem a blogot. Mivel 37 feliratkozóm van nem hiszem, hogy olyan nagy feladat lenne számotokra.
**
-Mindenki kész van?-ordította el magát Harry, miközben mi a lányokkal az öltöző "fürdőszobájába" öltöztünk.
-Nem.-ordítottam ki idegesen.
-Siessetek már.-nyavalygott Zayn.
-Te beszélsz? Tényleg Zayn?-nyitotta ki Pezz az ajtót, mikor végeztünk.
-Hűha.-mérte végig az előbb említett fiú Perriet, aki csak egy szemforgatással válaszolt.-azt hiszem meg van a mai programunk.-kacsintott a srác.
-Azt hiszem nem akarjuk tudni.-szólt bele Dani is.
-Indulhatunk már vagy mindenki beakar számolni az esti tevékenységeiről?-toporogtam.
-Én beszámolnék még.-suttogta a fülembe a mögöttem álló Louis.
Elindultunk a többiekkel a klub felé, miközben lelkesen beszélgettünk. Szinte két perc alatt elértünk az említett helyhez. Louval egymásra néztünk, majd egyből a pulthoz siettünk, ahol mindketten Vodka-narancsot kértünk, majd az első kört követte a következő és a többi..
-Szerintem ennyi elég volt.-tette le a poharát Loui a 4. kör után. Bólintottam és a táncparkettre ráncigáltam.
Őszintén megmondva egyikünk se tudott táncolni, inkább csak egymás bénaságán nevettünk. Miután jól kiröhögtük magunkat a többiekhez csatlakoztunk az oldalt elhelyezkedő kis bokszhoz. Niall valamit nagyon magyarázott a többieknek, aminek a végén mindenki röhögött, Harry kicsit érdekesebben, amin mindenki jót mulatott. Később a többiek is elvonultak táncolni vagy inni, míg mi Louissal a kanapén maradtunk. A kezét a combomra helyezte és egyre jobban haladt felfele. A szoknyám alját kicsit feljebb tűrte, majd becsúsztatta alatta a kezét. A szám óriási mosolyra húzódott, majd Louis arcához hajoltam és a kezemet a nyakára helyeztem. Ajkaimat az övére nyomtam, míg ő egyre jobban haladt felfele a combomon, majd mikor elérte a kívánt célját anyagon keresztül kezdett kényeztetni. Louis kezét eltoltam magamtól, majd lehúztam a szoknyámat és mosolyogva felálltam.-Kimegyek a mosdóba mindjárt jövök.-kiabáltam a füléhez hajolva. Bólintott egyet, majd az előtte elhelyezkedő poharából kortyolt egyet. Az embereket gondosan kerülgetve, kicsit szédelegve estem be a női mosdóba. Egyből a tükörhöz siettem és kicsit igazítottam a sminkemen. Épp fordultam volna meg, mikor a szemem sarkából megpillantottam egy fekete ruhás alakot, de mire odafordítottam a fejemet eltűnt.
-Biztos csak a vodka miatt van.-motyogtam magamba és megráztam a fejemet. Bementem az egyik wc fülkébe, de ahogy bezártam valaki forgatni kezdett benne egy kulcsot. Csak néhány fekete cipőt láttam, ahogy kinéztem az ajtó alatti kis lyukon. Rángatni kezdtem az ajtót és ordibálni, de nem jött válasz. A kis résen egy papírt csúsztatott be valaki, amiért egyből lehajoltam.
"Meleg helyzet
-R."Nem értettem a célzást. Felálltam a wc tetejére és az ajtó tetejébe kapaszkodtam, majd próbáltam átmászni rajta. Nagyon nehezen, de sikerült kijutnom. Abban a pillanatban értettem meg mit jelent az a bizonyos mondat. A mosdó bejárati ajtaján lángokban futott fel a tűz. A fejemet egyből a csap felé kaptam. A kezemet víz alá tartottam, gyors mozdulatokkal próbáltam kinyitni az ajtót. Legnagyobb örömömre kinyilt, de a kezem kicsit megégett. Egyből Louis felé vettem az irányt, aki még mindig nyugodtan ült, már a többiekkel az asztalnál.
-Srácok én hazamegyek.-mondtam -jó inkább ordibáltam-.
-Hazakísérlek.-állt fel Louis. Niall, Liam és Danielle csatlakoztak hozzánk.
**
-Louis kérlek gyere be.-suttogtam, miközben átöleltem. Aggódva fürkészte az arcomat, majd megszorította a kezemet. Lenyomtam a kilincset és halkan a szobámba vettük az irányt. Ahogy beértünk lerúgtam a kényelmetlen cipőmet. Louis ugyan úgy tett, mint én, majd az ágyamra ült.
-Történt valami?-húzott az ölébe. Mindent elmeséltem neki, ami a mosdóba történt, míg ő csendesen végig hallgatta. Eközben a megégett kezemet kezdte tanulmányozni.-Nézessük meg a kórházban.-állt volna fel.
-Nem kell. Túlélem.-erőltettem magamra egy mosolyt. Lou erősködött, még 10 percig, de mikor látta, hogy nem fog menni inkább hagyta a dolgokat.-El megyek zuhanyozni.-álltam fel.
-Én is megyek. Nem hagylak egyedül.-simított végig a kezemen. Megráztam a fejemet és magam után húzva a fürdőbe vettem az irányt.
**
Reggel mikor felkeltem csak egy papír darabka fogadott az ágyamon.
"Sajnálom el kellett mennem ruhapróbára, ha végeztem hívlak.
Louis xx."
Mosolyogva olvastam el magamba az üzenetet. Elmentem felöltözni, majd a kezemet kezdtem vizsgálni. Egyre jobban fájt, így eldöntöttem, hogy elmegyek a kórházba.
Az első utam viszont a temetőbe vezetett.
Lassú léptekkel közeledtem édesanyám sírja felé, miközben egy rózsát szorongattam. Mikor megpillantottam a sírkövet gyorsabbra vettem a tempót és a sír előtti kispadra ültem. Gondosan elhelyeztem a rózsát az egyik vázába és gondolkozni kezdtem, mégis féltem. Egyedül egy temetőben elég ijesztő. Vagy mégsem egyedül? Olyan érzésem volt, mintha valaki nézne. Hátra fordultam, de a látvány megijesztett. Újra ott volt a fekete alak. Gyorsan felálltam és szembe fordultam az előbb említett személlyel. Lassan hátrálni kezdtem, majd mikor láttam, hogy közeledik futni kezdtem. London utcáin keresztül, esőben futottam, miközben a fekete ruhás ember a nyomomban volt. A kórház közelében viszont már nem láttam sehol. Lihegve mentem a portára, ahol egy kezelőorvoshoz küldtek.A kórház hatalmas volt, így meglehet, hogy eltévedtem. Sőt valószínű.. Egy elhagyatott részhez értem. Félelmetes volt, így vissza fordultam, de kiutat sehol sem találtam. Kapkodva a levegőt néztem körbe, mikor valaki befogta a számat, majd maga után húzott a hosszú folyosón.
Na akkor 10 komi, 20 tetszik :d minél előbb meg van annál gyorsabban jön az új rész! Akár heteket/ hónapokat is tudok várni a visszajelzésekre, de ha nem lesz meg akkor végleg befejezem a blogot. Mivel 37 feliratkozóm van nem hiszem, hogy olyan nagy feladat lenne számotokra.
2013. május 9., csütörtök
Életjel
Hétvégén valamelyik nap megpróbálom hozni az új részt, de ma már nem állok neki, holnap este meg programom lesz. Ezentúl ha kell heteket fogok várni a 10 komira és a 20 szavazatra! Aki novellát szeretne az írja meg komiba, hogy kivel, szomorú legyen- e vagy boldog, barátságról vagy szerelemről szóljon. A kért novellákat a novella menü pont alatt megtaláljátok!
Na legyetek jók majd érkezem:)
2013. május 2., csütörtök
UTOLSÓ ESÉLY! NAGYON FIGYELJETEK!
Vége, befejezem a blogot. 36 olvasóm van, van, hogy naponta 400 oldalmegjelenítés van, ha nincs akkor naponta megvan a 200. És akkor hol vannak a kommentek és a pipák? Meséljetek nekem. Aki nem olvassa már a blogot az inkább iratkozzon le. Eljött az a pillanat, hogy k*rvára elegem van. Köszönöm szépen, akik rendszeresen kommentelnek. Lehet, hogy lassan hozom a részeket, de ha ti aktívan küldenétek a visszajelzéseket, akkor talán minden 2./3. nap lenne új rész.. De ha ez nem fog menni vagy bezárom a blogot, vagy heteket/hónapokat várok a várok a pipákra, megjegyzésekre! Ez volt az utolsó ötletem, ha nem fog menni, akkor bezárom a blogot, a történetet még mindig nem magamnak írom.
2013. április 25., csütörtök
22.rész-késések..+blog interjú
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de a komik/pipák alig akartak összejönni, hiába van 33 feliratkozóm.. ez inkább megint ilyen összekötő rész lett, de erre is legalább 20 pipát és 10 komit szeretnék (akár rövidek is lehetnek)Itt a blogtrailer aki még nem látta volna: KATT
Kattintsatok a videó alatt a tetszikre, sokat jelentene:)
Iratkozzatok fel a blogra! Amint meglesz a komi és a pipa megfelelő menyisége megírom és kirakom a részt ^^
És kattintsatok a bloginterjúmért ide: KATT
(Köszönöm szépen:))
Louis mit sem foglalkozva a csörgő készülékkel folytatta tovább, amit elkezdett.
-Louis vedd már fel azt az átkozott telefon!-mondtam miután a vállánál fogva felhúztam magamhoz.
-Ennyire nem akarsz velem lenni?-görbítette lefelé a száját, amire csak elmosolyodtam.
-Buta vagy.-borzoltam meg a haját-vedd fel a telefont.-mutattam az előbb említett tárgy felé. Bólintott egyet és a kezével az éjjeli szekrényhez nyújt.
-Igen?-szólt bele a telefonba.
-Louis William Tomlinson! Hol vagytok?-ordított a telefonba Paul. A fiú a fülétől elemelte 10 centire a telefont.
-Otthon.-adta meg a választ pimaszul.
-Tomlinson ne szórakozz velem.-üvöltött még mindig Paul.-Már rég próbán kellene lennetek.-halkította le a hangját.-Jobban jártam volna, ha nem téged hívlak tegnap.-sóhajtott.-Délután háromkor próba és ne felejtsd el.-figyelmeztette Louist.
-Igenis főnök.-kuncogott a telefonba, majd köszönés nélkül bontotta a vonalat. Hajolt volna vissza hozzám, de eltoltam magamtól és az ajtó felé mutattam. Értette a célzást és leballagott a fiúkhoz.
**
-Zayn kész vagy már?-ordított fel Harry szemforgatva, egy sóhajtás kíséretében. Mindenki az asztalnál ült, kivéve a Bradfordi fiút. Liam a fejét támasztva nézett a lépcső felé, Niall az ujjaival dobolt az asztalon, míg Louis idegesen mászkált körbe-körbe.
-Paul kinyír minket, ha nem érünk oda.-motyogta az orra alatt.
-Te nem szóltál, hogy próba lesz.-húzta ki magát Harry.
-Mert elfelejtettem.-tárta szét a kezei Louis.
-Ez nem mentség.-szólt vissza a göndör fiú. Louis kinyújtotta a nyelvét, majd karba tett kézzel, durcásan a székre huppant.-Most haragszol rám?-biggyesztette le az ajkait Harry.
-Nem.-rántotta meg a vállát Lou és összeráncolva a homlokát, hátradőlt.
-Jaj ne haragudj már BooBear.-böködte Hazz a répaimádó fiú oldalát. A srác nem válaszolt semmit, rezzenéstelen arccal vizsgálta a földet.
-Szerintem azt várja, hogy mondd neki, hogy szereted.-hajoltam Hazza füléhez és a szememet még mindig Louison tartva suttogtam neki a mondanivalómat.
-Szeretlek Boo.-vékonyította el a hangját a békülni akaró fiú és Louis nyakába vetette magát, ezzel elborítva a széket, így mindketten a földre kerültek. A többiekkel nevetésben törtünk ki és szinte már mi is a földön fetrengtünk. Letörölgettem a könnycseppeket az arcomról és -már csak- mosolyogva felálltam. Abban a pillanatban vágtatott le Zayn.
-Kész vagyok.-hajolt meg színpadiasan.
-Akkor indulás.
Az út csendben ment, csak a rádióból szóltak halk dallamok.
**
-Niall tedd le már azt a telefont.-ordított Paul az előbb említett srácra. Az egyik székbe süppedve figyeltem a jelenetet és a számat halk nevetés hagyta el.
-De az anyukámmal beszélek.-szólt vissza nyávogó hangon a srác.
-Horan az Isten áldjon meg! Miért pont akkor kellett a telefont a kezedbe venned, mikor a Little Things-et kéne a többiekkel énekelned?
-Eszembe jutott Anyukám és közöltem vele, hogy ő a legszebb nő a világon!-fonta össze maga előtt a kezeit és durcásan a férfire nézett. Paul egy szemforgatással válaszolt és a zene
újraindult, majd
Paul a homlokát törölgetve lehuppant mellém.
-Néha nehéz velük bírni.-mondta, de nem vette le a szemeit a fiúkról.
-Megértelek.-mosolyodtam el és a fiúk hülyeségeire gondoltam. A próbán Paulnak többször is a fiúkra kellett szólnia, hogy viselkedjenek, de a végére már mindenki fáradtan potyogott le a színpadról, a székekhez. Levegőt kapkodva ittak, terültek el a földön, vagy az izzadságot törölgették magukról. Elhiszem, hogy a sok ugrálásba belefáradtak.-Perrie jön koncertre.-jelentette ki Zayn.-gondolom Dani is.-sandított Liamre.
-Köszönöm, hogy tudattátok velem.-bólogatott Paul.
-April is jön.-kulcsolta össze az ujjainkat Louis.
-És ha azt mondom, hogy nem megyek?-húztam Louis agyát.
-Akkor megharagszok rád.-vágott szomorú arcot és boci szemekkel nézett vissza rám.
-Talán..
-Légyszíves.-hajolt az arcomba.
-Tudod, hogy elmegyek.-kerítettem egy nagy mosolyt az arcomra, követve a példámat egy puszit nyomott az ajkaimra és a cuccait felkapva a többiekre nézett, akik ugyanígy tettek. Lassan elindultunk a kisbuszhoz és hazaindultunk. Louis még náluk lezuhanyzott és átöltözött, majd elmentünk hozzánk. Apa az ajtóban állva köszöntött minket. Szúrós szemekkel pillantott ránk.
-April Olivia Kimpton!-emelte fel a hangját.-ez mi?-tolta elém az egyik magazint.
-Mondtam, hogy ne használd a nevemet.-hisztiztem. Louis halkan kuncogott a 2. nevemen, de amint apa ránézett a szigorú tekintetével csendben maradt.
-Nem ez volt a kérdés.
Sóhajtottam egyet és elmagyaráztam neki. Nagyon nehezen megértette. Tiszta Louis. Ezen a gondolaton kicsit elmosolyodtam. Apa elment a nappaliba újságot olvasni, így csíkos pólós fiúval felmentem a szobámba.
-Mit vegyek fel koncertre? És mikor lesz?-vágtam magamat az ágyra a fejemet fogva.
-Este kilenckor.-kaptam a határozott választ.-ha akarod segíthetek.-húzta mosolyra a száját. Bólintottam egyet, mire ő a szekrényemhez lépett.-Ez is elég lesz.-lobogtatta meg az egyik melltartómat az arcom előtt kaján vigyorral.
-Louis.-szóltam rá, nevetésemet vissza fojtva.
-Igazad van..-bólogatott.-ez se kell.-rakta vissza a helyére a fehérnemű darabot. Egy szó nélkül felálltam, Lou mellé sétáltam és bele boxoltam egyet a vállába.
-William viselkedj!-szóltam rá.
-Olivia maradj csöndbe, éppen koncentrálok.-nézett a szekrényembe és a nemlétező szakállát kezdte el simogatni.
-Olivia?-húztam fel a szemöldökömet.-tényleg?
Nem vártam választ, egyből közelebb ugrottam a sráchoz és gonosz mosollyal az arcomon csikizni kezdtem.
-Ez nem volt fer.-húzta fel az orrát.
-Inkább segíts.-mutattam a még mindig nyitott ajtókkal álló szekrényem felé.
-Szóval.-dörzsölte össze a tenyereit.-koncertre ezt veszed fel.-dobta a kezembe a ruha összeállítást.-afterparty-ra pedig ezt.-nyomott a kezembe egy sima egyszerű fekete mini ruhát.-Egész jó.
-Akkor most pukedlizz és ismerd el, hogy jó ötleteim vannak.
-Persze.-forgattam a szemeimet.
-Na nem látom azt a pukedlit.-rázta a fejét. Nem foglalkoztam különösebben a mondatával, közelebb léptem hozzá. Az egyik kezemet a nyakára helyeztem és az ajkaimat a szájára tapasztottam. Egyre közelebb húzott magához, míg végül egy hajszál sem fért volna el a testünk között. A majdnem öt perces csókunkat a telefonom rezgése zavarta meg. Sóhajtva váltam el Louis ajkaitól és a telefonomra pillantottam.
"Jól fogunk szórakozni az éjjel.
-R."
Nem tudtam hova tegyem az üzenetet, nem értettem mire akar kilyukadni. Louis csak kérdőn nézett a készülék képernyőjére.
-Vigyázok rád.-suttogta a fülembe és hátulról átölelt.
**
A srácok öltözőjében ültünk Daniellevel és Pezzel, várva, hogy a banda tagjai felöltözzenek. A mosdójukból (amit inkább neveznék egy komplett fürdőszobának, mivel van benne három zuhanyzó fülke, egy kád és wc tükrökkel) halk sikítás hallatszódott.
-Egy kanál van nála!-ordított Liam, miközben egy szál gatyába kifutott közénk és Dani háta mögé bújt. Felnevettünk a lányokkal és Zayn is megérkezett kanállal a kezében. Gonoszan nevetve Liam felé közeledett, de ő egyre csak a barátnője göndör hajába temette az arcát.
-Fiúk.-ordított Paul.-negyed óra van kezdésig, de még fel sem öltöztetek.
Megemberelte magát a bolondos társaság és 5 perc múlva már teljesen készen álltak az ajtó előtt.
2013. április 21., vasárnap
Blogtrailer!
Csináltam egy blogvideót remélem tetszik: KATT
A következő részt még mindig nem kezdtem el, mivel még mindig alig komiztatok/tetszikeltetek, ahhoz képest hogy naponta 100/200-al nő a blog nézettsége, 32 feliratkozóm van és 50-en szavaztak. Szóval várok, akár hetekig is.
Legyetek jók^^
A következő részt még mindig nem kezdtem el, mivel még mindig alig komiztatok/tetszikeltetek, ahhoz képest hogy naponta 100/200-al nő a blog nézettsége, 32 feliratkozóm van és 50-en szavaztak. Szóval várok, akár hetekig is.
Legyetek jók^^
2013. április 14., vasárnap
21.rész-Valentine
Köszönöm az új feliratkozókat:) Nem tudom, hogy mikor hozom az új részt, de megpróbálok sietni..^^
-Jónapot, Rob King vagyok, a maga kezelőorvosa.-lépett be egy magas, jóvágású férfi. Olyan 28-as éveiben járhatott.
-Hol vagyok?-nyöszörögtem. Megnyugtatott, hogy a londoni kórházba vagyok, kérdezett még arról, hogy hogyan érzem magamat, majd kiment és helyette Niall lépett be.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked.-ült az ágyam szélére és a fejét lehajtotta.-Louis a telefonját az ágyon hagyta és bekapcsolta a hangrögzítőt, mikor Melody bement. Mindent visszahallottunk. Ha Mel nem ülteti a fejembe, hogy bántottad akkor neked hiszek.-magyarázkodott.
-Ne kend másokra. Nagyon jól tudod, hogy te is hibás vagy.-morogtam. Nem akartam bunkó lenni, de megérdemelte.
-Igazad van.-folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Megbocsájtok. De nem felejtek.-préseltem ki a szavakat.-nagyon sok idő kell ahhoz, hogy újra bízni tudjak benned.
-Megértelek.-suttogta elhaló hangon. Nehézkesen az ágy oldalára csúsztam és átöleltem Niallt, vagy valami olyasmi akart lenni. Hamarosan a többiek is beszállingóztak és mindenki bocsánatot kért. Sőt még Eleanor is járt nálam, aki szintén bocsánatot kért.
A napok teltek, múltak. A fiúk szinte alig voltak nálam, mivel interjún vagy koncerten voltak. Végül saját felelősségre távozhattam. Első utam a temetőbe vezetett.
**
Hazaérve nem találtam aput, így felhívtam, aki közölte, hogy este jön haza egy meglepetéssel. A telefonom csörögni kezdett. Gyorsan oda kaptam érte és a zöld gombot megnyomva a fülemhez emeltem a készüléket.
-Hiányzol.-visított a telefonba Loui.
-Te is.-sóhajtottam.-majd holnap úgy is találkoztam.-mosolyogtam a gondolaton.
-Megbeszéltük.-vágta rá. A háttérből hallottam Paul ordibálását.-vissza kell mennem, lejárt a szünet. Akkor holnap találkozunk.
-Oké szia.-tettem le a telefont.
-Hiányzol.-visított a telefonba Loui.
-Te is.-sóhajtottam.-majd holnap úgy is találkoztam.-mosolyogtam a gondolaton.
-Megbeszéltük.-vágta rá. A háttérből hallottam Paul ordibálását.-vissza kell mennem, lejárt a szünet. Akkor holnap találkozunk.
-Oké szia.-tettem le a telefont.
**
-Megjöttem.-nyitott be a szobámba apa. Az ágyról felugrottam és apa nyakába vetettem magamat.-öltözz fel.-pöckölte meg az arcomat. Teljesítettem a kérését és a nappaliba ugráltam.
-Hova megyünk?-kérdeztem aranyosan, miután elhelyezkedtem egy széken.
-Csak te mész.-közölte. Értetlenül néztem vissza rá, amin ő csak nevetett. Megforgattam a szemeimet és a tekintetemet újra rá vezettem.-pattanj be a kocsiba és induljunk.-mutatott az ajtóra. Bólintottam egyet és a szolgálati autójába huppantam.
Az út csendben telt el, percek múlva már a Starbucks előtt álltunk.
-És én itt mit fogok egyedül csinálni?-fordultam apu felé.
-Nem egyedül. Mindjárt jön valaki. Érezd jól magad.-puszilta meg a homlokomat. Ebben a pillanatban kattantak a a vakuk. Néhány fotós állt ott, de miután a kép elkészült eltűntek. Percekig vártam, mikor 2 kar fonódott át a mellkasom alatt. Megfordultam a tengelyem körül és hátrébb léptem egy lépést.
-Megjöttem.-nyitott be a szobámba apa. Az ágyról felugrottam és apa nyakába vetettem magamat.-öltözz fel.-pöckölte meg az arcomat. Teljesítettem a kérését és a nappaliba ugráltam.
-Hova megyünk?-kérdeztem aranyosan, miután elhelyezkedtem egy széken.
-Csak te mész.-közölte. Értetlenül néztem vissza rá, amin ő csak nevetett. Megforgattam a szemeimet és a tekintetemet újra rá vezettem.-pattanj be a kocsiba és induljunk.-mutatott az ajtóra. Bólintottam egyet és a szolgálati autójába huppantam.
Az út csendben telt el, percek múlva már a Starbucks előtt álltunk.
-És én itt mit fogok egyedül csinálni?-fordultam apu felé.
-Nem egyedül. Mindjárt jön valaki. Érezd jól magad.-puszilta meg a homlokomat. Ebben a pillanatban kattantak a a vakuk. Néhány fotós állt ott, de miután a kép elkészült eltűntek. Percekig vártam, mikor 2 kar fonódott át a mellkasom alatt. Megfordultam a tengelyem körül és hátrébb léptem egy lépést.
-Hiányoztál.-hajtotta le a fejét Valentine, a volt legjobb fiú barátom. Az egyetlen barátom.
-Te is.-vallottam be és átöleltem.
-Sajnálom.-suttogta. A vakuk természetesen újra kattogni kezdtek, de nem foglalkoztam velük.-úgy érzem sokat kell mesélned.-kuncogott.
-Menjünk a partra és mesélek.
Bólintott egyet és nevetgélve beszélgettünk, míg oda nem értünk. Elmeséltem neki az elejétől mindent és ő csendesen, megértően végig hallgatta. A végén nem szólt semmit, csak csendben átölelt. Talán este tízig beszélgettünk, majd haza kísért.
**
Reggel gyorsan kipattantam az ágyból és a cuccaimat magamra aggatva futottam a fürdőbe sminkelni é fogat mosni. Magamra kaptam egy sport cipőt és a fiúk házáig meg sem álltam. Lihegve kopogtam, percek múlva Niall nyitott nekem ajtót.
-Jobb lesz, ha beszélsz Louissal.-beszélt álmosan, éppen, hogy csak nem aludt el. Bólintottam egy aprót és felmentem Louis szobájába. Lassan lenyomva a kilincset és benyitottam. Loui még mindig az ágyban szuszogott. Kicsit megnyomkodtam a vállát, mire ő hirtelen felült. Kicsit kómásan pislogott néhányat és az ágy mellőli éjjeliszekrényről egy újságot vett elő és a kezembe nyomta. A cikkben persze én és Valentine szerepelt. Elmagyaráztam neki mindent előröl, de nem nagyon akarta elhinni. Végül egy óra győzködés után sikerült elhinnie. Befeküdtem mellé az ágyba és szorosan hozzábújtam. Fél óráig feküdtünk egymás mellett szótlanul, mikor megunta a csendet és kibújt a szorításomból. Kicsit lejjebb csúszott az ágyon és a hasamat kezdte el apró puszikkal behinteni. Haladt volna lejjebb, de épp akkor szólalt meg a telefonja..
Sajnálom, hogy ilyen semleges rész lett, de a következő megint hosszú/ izgalmas rész lesz ;)
2013. április 13., szombat
Fejléc+Novellák
Amint látjátok új fejléce van a blognak, de az érdem: Tóth Lizáé:)! Köszönöm drága♥
Új menüpont van a fejléc alatt, ahol a Novellákat találjátok meg, amiket ti kértetek:) Még mindig kérhettek, de írjátok le, ha van elképzelésetek róla és, hogy szomorú vagy boldog legyen:D
Új menüpont van a fejléc alatt, ahol a Novellákat találjátok meg, amiket ti kértetek:) Még mindig kérhettek, de írjátok le, ha van elképzelésetek róla és, hogy szomorú vagy boldog legyen:D
2013. április 9., kedd
20.rész-Ne merd a szádra venni!
A +18-as részt az unokatesómnak köszönhetitek, valószínűleg a további részekben is lesznek perverz momentek ^^
Az este folyamán próbáltam nem az üzeneten járatni az agyamat -ami valljuk be nem nagyon sikerült-. Nagy forgolódások közepette aludtam el talán hajnal négy körül. Reggeli kilenckor Louis még jócskán csak szuszogott mellettem. Elmosolyodtam rajta és egy kicsit közelebb bújtam hozzá. A fejemet óvatosan a mellkasára hajtottam és néha-néha lopva rápillantottam az arcára.
-Neked is jó reggelt.-szólalt meg hirtelen, a szemét még mindig csukva tartva. Az egyik kezével alám nyúlt és átfonta a derekamat, míg a másik a pólom alatt járt mát. A mutató ujját végig húzta a gerincemen, majd simán elkezdte simogatni a hátamat.
-És mi a mai terv?-hajoltam a füléhez. Éreztem, ahogy kicsit megremeg a közelségem miatt, amin csak mosolyogtam egy aprót.
-Hát nekem lennének ötleteim.-öltött magára egy kaján vigyort és a kezét levezette a fenekemre. Nevetve elhúztam a kezemet róla és nehezen kikászálódtam az ágyból. Lecsoszogtam a többiekhez ahol nagy bőröndök álltak.
-April kijössz velünk a reptérre?-halottam meg a konyhából Perrie mosolygós hangját.
-Igen.-vágtam le magamat a kanapéra.-mikor indulunk?
-Délbe.-kaptam a gyors választ. Bólintottam egyet és lomha léptekkel felmentem a szobánkba, ahol Lou még mindig az ágyban fetrengett. A takaró félig lelógott róla, így kilátszódott a meztelen felsőteste és az alsógatyájának a széle. Elmosolyodtam a látványon, majd a szekrényhez léptem. Kiválasztottam egy rövid gatyát és egy trikót. Percekkel később már felöltözve álltam a nappaliba. Harry mellettem kapcsolgatta a tvt, míg Melodyék valamin csacsogtak. Megforgattam a szememet és felhívtam aput.
**
Észre sem vettem, hogy már ennyi az idő, így letettem az aput és gyorsan kitámolyogtam a többiekhez, akik már indulásra készültek. Zaynnel, Pezzel és Louissal kimentünk. Pezztől elbúcsúztunk, majd a paparazzik elől menekültünk. Míg Louisék néhány Directionerrel beszélgettek, addig én a kocsinak dőlve mosolyogva néztem őket. Néhányan gyilkos szemekkel néztek rám, de próbáltam nem velük foglalkozni. Kicsit elbambulhattam, mert már csak arra eszméltem fel, hogy valaki a vállamat bökdösi. Kb. 15 13-17 éves lánnyal találtam szembe magamat.-Miben segíthetek?-mosolyogtam kedvesen.
-Aláírást szeretnénk kérni és egy közös képet.-szólalt meg bátortalanul az egyik lány. Vigyorogva bólintottam egyet és teljesítettem a kéréseket.
-Szeretnek téged.-nyomott egy apró puszit Louis az arcomra, miután eltűntek a rajongók. Eresztettem egy rövid mosolyt, majd beültem a kocsiba.
**
A kertbe ültünk Louissal és vártuk, hogy valami csoda folytán eltudjuk valamivel foglalni magunkat. Míg én törökülésbe tépkedtem a füvet, addig Lou a hátán feküdve, kezeit tarkója alá csapva kémlelte az eget. Követtem a példáját és szorosan hozzábújtam, mire ő átkarolt.
-Van egy ötletem.-csaptam a combomra, miután felültem.
-Hallgatlak.-ült fel ő is. Rámutattam a nagy medencére és gyorsan felmentem átöltözni. Mikor végeztem a többiekkel is tudattam az ötletemet. Már kint álltam, mikor egy ágyék nyomódott a fenekemhez és két kéz simított végig a hasamon. A fejemet a barátom vállára döntöttem és egy puszit leheltem a nyakára. Egy huncut vigyort vett fel és az ölébe kapva beugrott velem a medencébe. Levegőért kapkodva buktunk fel a víz alól, majd nevetve, gyengén ütögetni kezdtem a vállát, de ő azonnal lefogta a két kezemet. A többiek is csatlakoztak hozzánk nevetve. Melody egyből Niallra vetette magát. A nyakába csimpaszkodva simogatta a fiú arcát amit én csak egy fintorral díjaztam. Loui a szájára harapva próbálta vissza fojtani a nevetését. Megforgattam a szemeimet és próbáltam élvezni mások társaságát. Este a bemelegített medencébe üldögéltünk egy-egy sörös dobozzal a kezünkbe. Niall és Zayn túl lőtt már a célon, de hagytuk had élvezzék ki a mai napot. Éjfél körül mindenki feltámolygott, de Louissal lent maradtunk tv-t nézni. Szorosan összebújva a pokróc alatt néztük a hiradót, ami a sztárok életével foglalkozott, így mi inkább egymás ajkával voltunk elfoglalva, de amint meghallottunk egy mondatot azonnal egymásra néztünk és a készülékre meredtünk.
"A híres Brit fiú banda egyik szívtipróját ma látták a barátnőjével, April Kimptonnal. Szintén a One Direction egyik tagját, Zayn Malikot és a Little Mix egyik énekesét, egyben Zayn barátnőjét, Perrie Edwardsot kísérték ki a reptérre. A két lány látszólag nagyon jóba van. Sajnos a fiatalokkal nem tudtunk beszélni, de a lelkes rajongók nyilatkoztak:
-Nagyon boldognak látszottak Louék, aranyosak együtt.
-Eleanorral jobban összeillet Louis. Nem szeretem Aprilt, de elfogadom a kapcsolatukat
-Aprilnak gyönyörű zöld szemei, és hosszú hullámos haja van. Sokkal szimpatikusabb, mint Eleanor.
-Nem szeretem a "Louril" párost. Először összeszűrte vele a levet, majd Niallerrel és most megint Louissal."
Még az utolsó percekben megmutatták a Niallos cikket is.
-Lehet nem kellett volna idekapcsolnunk.-kinyomta gyorsan a tv-t és végig simított az oldalamon.
-Még mindig nem érdekelnek mások véleményei.-mosolyogtam őszintén. Ő is mosolygott, majd a kezét az arcomra helyezve lágyan megcsókolt. Felálltunk és felfelé vettük az irányt. Épp az Ír manónk szobája előtt mentünk el, mikor megakadt az ajtón a szemem. Nyitva volt a szoba ajtó és látszólag Melodyval nagyon elvoltak. Ledermedtem és undorodva néztem a csajra. Louis nemes egyszerűséggel becsukta az ajtót és tovább mentünk.
-Én elmegyek zuhanyozni.-közöltem a döntésemet.-Megyünk.-javított ki. Levetkőztünk és a kabinba léptünk. Louis egyből az ajkaimat támadta meg. A hideg csempéhez nyomott óvatosan, amire én egy kicsit felszisszentem. Megbánóan rám nézett, de én csak megráztam a fejemet. A kezemet a mellkasára simítottam, majd egyre lejjebb haladtam, míg nem értem el a büszkeségéhez. Végig simítottam rajta, majd a tenyeremmel körbefontam és próbáltam örömöt okozni neki. Halkan nyögött és a fenekembe markolt. Percek múlva a nyakamat kezdte szívni. A kezei rátaláltak a melleimre, majd kicsit később lejjebb kalandozott. A nyakába kapaszkodva ziháltam vele egyetemben, majd a kezét a férfiassága váltotta fel. Lassan mozgott bennem, míg én a hátát karmolva próbáltam nem felébreszteni a többieket. A fejét a nyakamba temette és a szájára harapott. Elmosolyodtam rajta, majd mikor már mindketten eléggé kiélveztük egymás közelségét, lemostuk magunkat és az ágyba feküdtünk. Lou meztelen teste nekem nyomódott, amire halkan felkuncogtam. A lábainkat összefontuk és a fejemet a mellkasán pihentetve elaludtam.
**
A reggeli kávémat iszogattam egyedül, mikor Niall toppant be. Leült az asztalhoz és a tenyerébe temette a fejét. Kézségesen kerestem neki gyógyszert és egy pohár kíséretében elé raktam. Hidegen bólintott egyet és lenyelte a gyógyszert. Nem tudtam, hogy mi a baja, de jobbnak tartottam, ha nem kérdezek rá. Lassan a többiek is letámolyogtak. Zayn Niall sorsára jutott, de ő egy öleléssel köszönte meg a pirulát. Egész reggel Melody győzedelmes vigyorral az arcán nézett, amit már kezdtem megelégelni.
-Mel mesélte, hogy nem vagy valami kedves vele.-sandított rám Nialler.
-Múltkor bocsánatot kértünk egymástól, nem tudom miről beszélsz..-néztem értetlenül.
-Én nem ezt hallott.-morgott. Idegesen a lányra néztem, aki próbált ártatlanul nézni. A barátom rám nézett, majd az asztal alatt megszorította a kezemet. Tudtam, hogy ő hisz nekem.
-Akkor higgy a barátnődnek, de majd rájössz, hogy csak össze akar ugrasztani minket!-emeltem fel a hangomat és a székemet a lábammal hátralökve felálltam. A többiek néma csendbe figyeltek. Kimentem a nappaliba és elkezdtem olvasni a dohányzóasztalra tett pletykamagazinokat, majd Melody is odaült mellém.
-Direkt csinálod?-néztem rá összeszorított szemekkel.
-Halad a tervem.-dőlt hátra mosolyogva.-Nem félsz, hogy meghallják a többiek?
-Nem. Készülj fel a továbbiakra.-kacsintott és a körmeit végig húzta erősen a karján, amiből vér buggyant ki.-Úr Isten! Te nem vagy normális! A diliházba lenne a helyes!-ugrott fel a lány sikítozva, mire a többiek is befutottak. Megvetően néztek rám, kivéve Lout. Niall gyorsan odament Melhez és a zsebéből előhúzott zsepivel törölgetni kezdte a vért. Mikor végzett rám pillantott fél szemmel.
-Ezt nem néztem volna ki belőled.-sziszegett.
-Szerintem is neki higgy.-mondtam teljesen nyugodtan-ha én csináltam volna, akkor már ideges lettem volna és nem így állnék.
-Hazudj még.
-Igaza van Aprilnek.-védett Liam amibe később Loui is beszállt. Megráztam a fejemet és ott hagytam őket.
Felmentem és az ágyba dőltem. Csak nevetni tudtam Mel-en. Szánalmas. Louis egyből feljött és mellém feküdt. Magához szorított ahogy csak tudott.
-Nem igaz, hogy mindenki Melodynak hisz.-morgott. Fel emeltem a kezeimet és a körmeimre mutattam.
-Véres lenne az ujjam, ha én csináltam volna. Időm se lett volna lemosni.
-Ezt sajnos hiába mondjuk nekik.
-Liam is nekik hisz?-kérdeztem félve.
-Nem.
"Szükséged lesz az esernyőre. Meg ne ázz.
-R"
**
Este felé lementem, ahol mindenkinek a szánalmas nézésével találtam szembe magamat. Mosolyogtam egyet önbizalommal és otthagytam őket. Percek múlva már mindenki az asztalnál ült. Közéjük ültem és csendben enni kezdtünk. Mikor végeztem felálltam és engedtem a poharamba vizet.
-Nekem is öntenél?-szólalt meg tettetett ártatlansággal Mel. Bólintottam és próbáltam nyugodt maradni. Megvártam még a többiek is végeznek, majd ott maradtam mosogatni.
-Itt maradok segíteni.-mosolygott. A többiek bólintottak. Louis aggódó pillantásával találtam szembe magamat. Próbáltam mosolyogni, de nem nagyon ment, inkább csak vicsorgás lett belőle. Ő is kiment a fejét rázva és neki álltunk a mosolygásnak.
-Nehogy azt hidd, hogy vége van.-szólalt meg hirtelen.
-Megkaptad Niallt nem? Mit szeretnél még?
-Louist és hogy szenvedj.
-És ez neked mért lenne jó?-húztam fel a szemöldökömet, miközben a mosogatásra is próbáltam figyelni.
-Megérdemled.-vágta rá. Nem foglalkoztam vele tovább és mosogattam tovább a lány segítségével. Mikor végeztünk én felmentem, ő meg Niall ölébe huppant. Az ágyra vágtam magamat és a hajamat markolva próbáltam valamit kitalálni. Tommon kívül mindenki neki hisz. Később az előbb említett fiú is csatlakozott hozzám.
-Ezt hogy képzelted?!-rontott be az ajtón kopogás nélkül a banda egyetlen szőke énekese.
-Mit?-ültem fel.
-Hogy képzelted, hogy megfenyegeted Melodyt?-üvöltött.
-Pont fordítva volt.
-Most azonnal bocsánatot kérsz tőle! Louis gyere ki!-parancsolt a barátomra. Melody bejött és vígan mosolygott.
-Csak, hogy tudd már mindenki ellened van.-közeledett.
-Sajnos a terved nem vált be. Louis nekem hisz.-kacsintottam. Lépett még egyet és a hajamba markolt. A fejemet hátra húzta és a nyakam köré fonta az egyik tenyerét.
-Válogasd meg a szavaidat.-sziszegett.
-És ha nem?-nevettem gúnyosan. A fogásán szorított és a falnak nyomott.
-Meg ne próbálj sikítani.
-Nem is tudom anyád, hogy szülhetett ilyen gyereket. Ronda vagy és dagadt. Senkinek sem kellesz.-vihogott.
-Ne merd a szádra venni, mert kitépem az összes hajadat.-morogtam.
-Nagyon félek. Ő is csak egy ribanc lehetett, mint te!
Itt már elszakadt a cérna és a hajába belemarkolva erőteljesen a földre húztam. Leköptem és közel hajoltam hozzá.
-Esetleg anyukád és nem anyád. Tudod, mindenki magából indul ki.
Összehúzta a szemét, a földre lökött és a hasamra ült. A kezeimet lefogta és mélyen a szemembe nézett. Éppen be akart húzni, mikor nyitódott az ajtó és a kezemet úgy állította, hogy úgy nézzenki mintha bántani akarnám. Sírva Niallhoz ment és átkarolta a nyakát. Értetlenül néztek rám a többiek. Mindenki az ajtóban állt. Louis mellém gugolt és felsegített.
-Tudom, hogy nem te voltál. És a többiek is rájönnek mindjárt.-suttogta a fülembe miközben átölelt. Idegesen Mel felé néztem.
-Mindannyian csalódtunk benned.-vágta oda szemrehányóan Harry.
-Nem ezt vártam volna tőled.-állt be Zayn.
-Tudod mit Melody? Elvetted a barátaimat, de Louist nem fogod! Mindenkivel sikerült elhitetned, hogy te vagy a szent, miközben a hátuk mögött megfenyegettél! Egy ribanc vagy. Az adatlapodat nézve be bizonyosodott. Undorító vagy! Mindenkinek csak tönkre akarod tenni az életét. Ha a szüleimet mégegyszerre a szádra mered venni esküszöm, hogy megfojtalak!-ordítottam.-Tudod mit? ROHADJ MEG! A többiek is ráfognak jönni, hogy csak egy ribanc vagy!-Itt már szinte üvöltöttem. Levegőt kapkodva próbáltam állva maradni, de hirtelen minden elsötétült.
Nem volt meg most sem a komi/ pipa határ. Most nincsenek semmi kiszabásaim, de ha kevés pipa, komi jön össze (tök mindegy komiba mennyit írtok) Akkor visszavezetem! Remélem tetszett a rész.. Úúú és még valami. Ha valaki szeretne novellát kérni írja meg, hogy kivel legyen, boldog vagy szomorú legyen, és miről szóljon^^
2013. április 6., szombat
4. díjam!
ASDKHG*-*Megkaptam a 4. díjamat Bereniké drágámtól:3 Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 blognak!
1. Elnézést, de szerintem több lesz mint 11^^ Lehet, hogy sok mindenért elfogtok ítélni, kapaszkodjatok!
-Nem szeretem Eleanort. Elfogadom Louék kapcsolatát, de El-t sose fogom szeretni. Sajnálom. Nyilván ti sem szerettek mindenkit:s
-Nem szeretem Londont.
-Nem szeretem az Angolokat. (1D és a NORMÁLIS Angol emberek kivételek!)
-Utálom a hajamat.
-Büszke vagyok rá, hogy Magyar vagyok!
-Legszívesebben leköpném az olyan embereket, akik ócsárolják a Magyar történelmet, vagy más nemzetekhez akarnak tartozni. Undorító.
-A napokban vesztettem el a legjobb barátomat. Szinte a bátyám volt..(Nem halt meg. Remélem értettétek, hogy értettem)
-Leginkább ezzel tudnám jellemezni magamat: Távolságtartó vagyok. Nem bízom meg senkiben. Semmiképpen sem hiszem el, hogy "majd jövök", meg "örökké", meg "meglátogatlak", meg "elmegyünk nyaralni", meg "szeretlek", meg "hűséges vagyok hozzád", vagy egyáltalán "számítasz valamit". (barátokra is értem)
-Imádom Pápát^^ Oda szeretnék költözni:3
-2 személyben bízom meg: Berenikében és a barátomban.
-A barátommal április 12.-én leszünk félévesek^^
-Sose leszek elég jó:)
-Nem vagyok fotogén.
-Zöldes-barna szemem van.
-Zöld szemeket és vörös hajat szeretnék (Hmm..Aprilnak miért is vörös a haja?:D Remélem már értitek)
-Aprilt nem magamról mintáztam.
-Imádom Essemmet:D♥
2.
Le tudod írni,hogy mit érzel a fiúk iránt?-Nem. Imádom őket:3
Mit gondolsz a "barátnőkről"?-Eleanorról lenne véleményem..Tudod Berii:DD
Mit jelent Neked az írás?-Stressz levezető^^
Szerelmes vagy?-Igen:D
Mielőtt elalszol,mi az utolsó gondolatod?-Hogy holnap mit vegyek fel:D
Milyen tanuló vagy?-Közepes.
Mi a hobbid(az íráson kívül)?-Futás:d
Kedvenc gyertyaillat?-Nem tudom
Mi a legnagyobb álmod?-Találkozni a fiúkkal, Temetkezési vállalat (ne nézzetek hülyének:D:D), Eljutni Kanadába és ott nyaralni, Pápára költözni, Lovászatot nyitni, Essem koncertre eljutni ^^
Mit gondolsz a blogomról?-IMÁDOOOM!
Mi a mottód?-
Na jó xd Amugy:Talán csak egy teszt volt az élettől..
3-4. Nem írok kérdéseket, mert most nem küldöm senkinek.. Ha valakinek valami kérdése van az előbb olvasottakkal kapcsolatban az írjon komit ^^
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)