21.rész-Valentine

Köszönöm az új feliratkozókat:) Nem tudom, hogy mikor hozom az új részt, de megpróbálok sietni..^^

Világos zöld és fehér fal vett körül. Az orromat megcsapta a tipikus kórházi szag. Undorodva ültem fel az ágyon, de azzal a lendülettel vissza is zuhantam. A tüdőmbe éles fájdalom nyílalt. A szememet lecsukva lélegeztem nagyokat, néha-néha fulladozva. A terem üres volt, egyedül én voltam bent. Eljátszottam ezzel a gondolattal, de amilyen gyorsan jött a jókedvem olyan gyorsan ment is el. Egyedül lehettem volna. Egyedül, magányosan ahol senki nem bánt meg.
-Jónapot, Rob King vagyok, a maga kezelőorvosa.-lépett be egy magas, jóvágású férfi. Olyan 28-as éveiben járhatott.
-Hol vagyok?-nyöszörögtem. Megnyugtatott, hogy a londoni kórházba vagyok, kérdezett még arról, hogy hogyan érzem magamat, majd kiment és helyette Niall lépett be.
-Sajnálom, hogy nem hittem neked.-ült az ágyam szélére és a fejét lehajtotta.-Louis a telefonját az ágyon hagyta és bekapcsolta a hangrögzítőt, mikor Melody bement. Mindent visszahallottunk. Ha Mel nem ülteti a fejembe, hogy bántottad akkor neked hiszek.-magyarázkodott.
-Ne kend másokra. Nagyon jól tudod, hogy te is hibás vagy.-morogtam. Nem akartam bunkó lenni, de megérdemelte.
-Igazad van.-folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Megbocsájtok. De nem felejtek.-préseltem ki a szavakat.-nagyon sok idő kell ahhoz, hogy újra bízni tudjak benned.
-Megértelek.-suttogta elhaló hangon. Nehézkesen az ágy oldalára csúsztam és átöleltem Niallt, vagy valami olyasmi akart lenni. Hamarosan a többiek is beszállingóztak és mindenki bocsánatot kért. Sőt még Eleanor is járt nálam, aki szintén bocsánatot kért.
A napok teltek, múltak. A fiúk szinte alig voltak nálam, mivel interjún vagy koncerten voltak. Végül saját felelősségre távozhattam. Első utam a temetőbe vezetett.

**

Hazaérve nem találtam aput, így felhívtam, aki közölte, hogy este jön haza egy meglepetéssel. A telefonom csörögni kezdett. Gyorsan oda kaptam érte és a zöld gombot megnyomva a fülemhez emeltem a készüléket.
-Hiányzol.-visított a telefonba Loui.
-Te is.-sóhajtottam.-majd holnap úgy is találkoztam.-mosolyogtam a gondolaton.
-Megbeszéltük.-vágta rá. A háttérből hallottam Paul ordibálását.-vissza kell mennem, lejárt a szünet. Akkor holnap találkozunk.
-Oké szia.-tettem le a telefont.

**
-Megjöttem.-nyitott be a szobámba apa. Az ágyról felugrottam és apa nyakába vetettem magamat.-öltözz fel.-pöckölte meg az arcomat. Teljesítettem a kérését és a nappaliba ugráltam.
-Hova megyünk?-kérdeztem aranyosan, miután elhelyezkedtem egy széken.
-Csak te mész.-közölte. Értetlenül néztem vissza rá, amin ő csak nevetett. Megforgattam a szemeimet és a tekintetemet újra rá vezettem.-pattanj be a kocsiba és induljunk.-mutatott az ajtóra. Bólintottam egyet és a szolgálati autójába huppantam.
Az út csendben telt el, percek múlva már a Starbucks előtt álltunk.
-És én itt mit fogok egyedül csinálni?-fordultam apu felé.
-Nem egyedül. Mindjárt jön valaki. Érezd jól magad.-puszilta meg a homlokomat. Ebben a pillanatban kattantak a a vakuk. Néhány fotós állt ott, de miután a kép elkészült eltűntek. Percekig vártam, mikor 2 kar fonódott át a mellkasom alatt. Megfordultam a tengelyem körül és hátrébb léptem egy lépést.

-Hiányoztál.-hajtotta le a fejét Valentine, a volt legjobb fiú barátom. Az egyetlen barátom.

-Te is.-vallottam be és átöleltem.

-Sajnálom.-suttogta. A vakuk természetesen újra kattogni kezdtek, de nem foglalkoztam velük.-úgy érzem sokat kell mesélned.-kuncogott.

-Menjünk a partra és mesélek.

Bólintott egyet és nevetgélve beszélgettünk, míg oda nem értünk. Elmeséltem neki az elejétől mindent és ő csendesen, megértően végig hallgatta. A végén nem szólt semmit, csak csendben átölelt. Talán este tízig beszélgettünk, majd haza kísért.

**

Reggel gyorsan kipattantam az ágyból és a cuccaimat magamra aggatva futottam a fürdőbe sminkelni é fogat mosni. Magamra kaptam egy sport cipőt és a fiúk házáig meg sem álltam. Lihegve kopogtam, percek múlva Niall nyitott nekem ajtót.

-Jobb lesz, ha beszélsz Louissal.-beszélt álmosan, éppen, hogy csak nem aludt el. Bólintottam egy aprót és felmentem Louis szobájába. Lassan lenyomva a kilincset és benyitottam. Loui még mindig az ágyban szuszogott. Kicsit megnyomkodtam a vállát, mire ő hirtelen felült. Kicsit kómásan pislogott néhányat és az ágy mellőli éjjeliszekrényről egy újságot vett elő és a kezembe nyomta. A cikkben persze én és Valentine szerepelt. Elmagyaráztam neki mindent előröl, de nem nagyon akarta elhinni. Végül egy óra győzködés után sikerült elhinnie. Befeküdtem mellé az ágyba és szorosan hozzábújtam. Fél óráig feküdtünk egymás mellett szótlanul, mikor megunta a csendet és kibújt a szorításomból. Kicsit lejjebb csúszott az ágyon és a hasamat kezdte el apró puszikkal behinteni. Haladt volna lejjebb, de épp akkor szólalt meg a telefonja..

Sajnálom, hogy ilyen semleges rész lett, de a következő megint hosszú/ izgalmas rész lesz ;)