Végre sikerült megcsinálnom a Blogovint, egy kis segítséggel, amit nagyon-nagyon köszönök!!
Itt kövessetek: http://www.bloglovin.com/blog/8567325/?claim=uujywry7djf
Vagy kattintsatok IDE
Most, hogy vége van ennek az őrületnek talán neki tudok állni holnap a blog írásnak.. Hamarosan jön az új rész!
2013. június 25., kedd
KÖZÉRDEKŰ!!
Sajnálom, hogy eddig nem raktam ki a részt!! Ennek több oka van:
1. A napokba alig vagyok itthon.
2.Semmi ötletem nincs hozzá és csak a negyede van még megírva.
3. Gondolom hallottátok, hogy megszűnik a Google Reader. Blogovinra az istenért se tudom felrakni a blogot. Akis faszomnak rohadt életnek kellett megszüntetni. Nagyon ideges vagyok, mert ha nem tudok regisztrálni, akkor nem látjátok, majd, ha új részt rakok ki. Hirtelen lett 49 rendszeres olvasóm (Köszönöm szépen!!) Mire jön ez a blogovinos hülyeség. Nem tudom ezentúl, hogy lesz, de ha nem sikerül megcsinálnom, akkor abbahagyom a blogolást.
Sajnálom. Továbbra is próbálkozok, legyetek türelemmel!!
Legyetek jók♥
1. A napokba alig vagyok itthon.
2.Semmi ötletem nincs hozzá és csak a negyede van még megírva.
3. Gondolom hallottátok, hogy megszűnik a Google Reader. Blogovinra az istenért se tudom felrakni a blogot. A
Sajnálom. Továbbra is próbálkozok, legyetek türelemmel!!
Legyetek jók♥
2013. június 13., csütörtök
25.-R szövetségesei
Új határok:27 pipa, 12 komment!
"Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon."
-Mi?-szólt bele értetlen hangon Louis.
-Legyél boldog Eleanorral.-sírtam el magamat és a telefonomat az ágyra dobtam. Perrie egyből felvette az ágyról és kiment gondolom Louissal beszélni. Lekuporodtam a földre és az ágy oldalán támasztottam a hátamat. A kezemmel betapasztottam a számat és próbáltam elfojtani a sírást. Percekkel később Pezz jött vissza. Csendesen leült mellém és magához ölelt, miközben a vállamat simogatta. Mikor lenyugodtam elengedett és a kép hátulját kezdte vizsgálni.
-Ki az az R?-nézett rám kíváncsi szemekkel. Sóhajtottam és halkan elkezdtem magyarázni. Nagy magyarázásokba voltam, mikor a bejárati ajtót valaki verni kezdte. Pezz egyből felugrott és az ajtó felé vette az irányt, de én a kezénél fogva, gyengén visszahúztam, majd megtörölgettem a szememet és kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Sóhajtottam még egy nagyot, ezután lassan kinyitottam az ajtót, ami azzal a lendülettel ki is csapódott. Könnyezve vizslattam a nem várt vendéget, aki csak egy értetlen nézéssel válaszolt. A szám remegni kezdett, az ujjaimmal együtt. A kezemet a szám elé helyeztem és próbáltam visszafogni a sírást, de a könnyek megállíthatatlanul folytak le az arcomról. Louis közelebb próbált lépni, a karjait már ölelésre tárta, de én csak hátrébb léptem.
-Már megint mit tettem?-morgott idegesen. Nem válaszoltam csak a szobámba indultam, ahova ő is követett. Perrie féltő szemekkel nézett rám, majd bólintott egyet és kiment a konyhába. remegve nyújtottam a képet Lou felé, aki megpróbálta a kép átadása közben megfogni a kezemet. A lehető leggyorsabban húztam el onnan a kezemet. A képet kezdte kémlelni, miközben a homlokát ráncolta. Idegesen a földre csapta a fotót és se szó-, se beszéd nélkül elviharzott. Megsemmisülve ültem az ágyon. Perrie azonnal bejött és átölelt. A könnyek végig folytak az arcomon, az arcomat a lány vállába temettem.
Valószínűleg álomba sírtam magamat, mivel reggel arra keltem, hogy Pezz mellettem szuszog. Az egész testemet nehéznek éreztem, de nagyon nehezen kikászálódtam a konyhába, ahol apu reggelizett. Kérdő tekintettel vizslatott, de csak intettem egyet. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak. A szobámban alvó barátnőmnek csináltam reggelit.
**
Pezz nem rég ment el a fiúkhoz, így én otthon unatkozok. A telefonom csörögni kezdett. Várjunk. Ez nem az én csengőhangom. A komódomra pillantottam, ahol Perrie telefonja hevert. Gyorsan felkaptam a telefont, kint felhúztam a cipőmet és a fiúk házához vettem az irányt. Reméltem, hogy Louissal nem találkozok össze. A tempómat gyorsabbra vettem, így 10 perc alatt már az ajtóban álltam. Egy nagy sóhajtás kíséretében kopogtam be hozzájuk. Liam nyitott ajtót, aki egyből beakart hívni.
-Nem lehetne, hogy odaadod neki a telefont?-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-válaszolt szigorúan.-Tegnap Louis nem a legjobb állapotban ért haza, történt valami?
-Nem.-Csuklott el a hangom, amiből levonhatta, hogy hazudok. A mutató ujjával befelé mutatott, majd lehajtott fejjel bementem.-Perrie hol van?-fordultam felé.
-A nappaliba Zaynnel.-Bökött a fejével az említett helyiség felé. Valamin épp nagyon beszélgettek, ezért csak a kezébe adtam a készüléket egy mosolygás kíséretében. Megfordultam és kifelé vettem az irányt, de a konyhába Liam megállított. A tenyerét a homlokomra helyezte, míg próbáltam előre menni. Elég vicces látvány lehetett.
-Nem akarok beszélni vele.-nyavalyogtam.
-Muszáj lesz. Egyikőtöknek sem jó így.
-Liam, ha nem akar beszélni vele akkor ne erőltesd.-jött be Niall. Mogorva hangnemmel szólt Li-re. Meglepődtem, ezért úgy döntöttem, hogy már azért is felmegyek Louishoz. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat, majd Louis szobájánál megállva kopogtam. Válasz nem jött, ezért benyitottam. A szobába erős alkohol szagot lehetett érezni. A földön egy véres póló hevert, mellette egy tisztának látszó gatya. A kezemet a számhoz helyeztem, ezzel megakadályozva a sírást. Louis csendesen szuszogott. A szobában félhomály uralkodott, ezért simán ráláttam Louis félig betakart testére. A mellkasa tele volt lila foltokkal, az arca néhány helyen sebes volt, az öklére rászáradt a vér. A szememből újra folyni kezdtek a könnyek. Remegő kézzel simítottam végig a kezén. Lou erre egy kicsit megremegett, majd lassan felnyitotta a szemét. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Louis mi történt?-Kérdeztem elcsukló hangon és az ágy szélére ültem. Két kezem közé vettem az övét és félve simogatni kezdtem a kezét. Kicsit feljebb ült és szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang se a száján. Hirtelen magához rántott és a fejét a vállamba fúrta. Nem öleltem vissza, de a kezeit nem toltam le magamról. Hallottam, ahogy Louis szipog, de nem törtem meg.
-Csak beütöttem a kezemet.-Magyarázott. Tudtam, hogy hazudik, de éreztem, hogy nem mondja el.
-Ennyi?
-Az a kép nem mostani. Valaki kiszedte a fényképalbumunkból.-Motyogta a vállamba.
-Bizonyítsd be.
Nem mondott semmit csak kikászálódott az ágyból. Csak egy alsógatya volt rajta, amire gyorsan felhúzott egy gatyát és egy pulcsit. Követtem le a nappaliig, ahol csak Liam és Niall volt. Loui a tv alatt kutatott valamit. Nem tudtam, hogy mit keres, de mikor megláttam a fotóalbumot mindent értettem. Niall aggódó szemekkel nézett ránk. Nem értem mi van ma vele.. Mire észbe kaptam már a Tomlinson fiú a konyhába volt. Gyorsan utána mentem. Ő már az asztalnál ülve lapozgatta az albumot.
*Louis szemszöge*
Idegesen lapozgattam a kis könyvet, de a kép helyén egy másik fotó volt. A kezem izzadni kezdett és nem tudtam mit csináljak. Valaki itt járt és egy képet tett a helyére.
-Hozd be létszíves a másik albumot.-Néztem Aprilra. Bólintott és kiment. Gyorsan a kezembe vettem az egyik asztalon heverő tollat, kivettem a képet és az album lapjára egy R betűt firkantottam.
-Meg van!-ordítottam ki mire April beviharzott. Felé mutattam az albumot. Elvette tőlem és a kezében kezdte vizsgálni. Míg nem figyelt eltettem a tollat. Tudom nem szép dolog hazudni, de máshogy nem hiszi el. Én tudom, hogy a kép régi, de ő nem.-Elhiszed?
-Talán.-ült le.
**
Aprillal nagyjából kibékültünk, nem rég ment el. Este 8 óra felé lehetett az idő, kint esett az eső. Magamra vettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultam a célom felé. Beszálltam a kocsiba, miközben a telefonomat zsebre dugtam. A kb. 2 órás utat végig untam. Nagy örömmel szálltam ki a járművemből, mikor láttam, hogy megérkeztem. Egy kisebb városba érkeztem, aminek a végén van egy motel. Idegesen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd gyorsan felviharoztam az emeletre. Megkerestem a 13-as szobát. Kopogás nélkül nyitottam ki. Háttal ült nekem a fekete alak, így én az íróasztala mellé sétáltam, ami a falnak volt támasztva. Az egyik oldalára támaszkodtam két kézzel és kicsit előre hajoltam.
-Mit akarsz még? Teljesen tönkretetted az életünket!-Sziszegtem.
-Szakíts vele.-Kaptam a választ. Az eltorzított hang zavarta a fülemet, de annyira ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Az adrenalin felment bennem, de nem akartam, hogy úgy végződjön a mai nap mint a tegnapi, így inkább az asztal szélét markoltam.
-Arra várhatsz.-Vágtam oda neki gúnyosan.
-Tudod mi lesz a következménye. Szakíts vele. Bár ha megtudja, hogy csak egy feladat volt számodra, akkor úgy is ő szakít.-Tudatta velem a valós tényeket.
-De beleszerettem.-suttogtam lehajtott fejjel.
**Visszatekintés**
Ma találkoztam egy lánnyal, aki teljesen elfeledtette velem az Eleanorral való szakításomat. Mindeketten más irányba mentünk. Mosolyogva néztem utána. Vörös, hosszú haja lobogott az enyhén szeles időben, miközben a vékony lábait egyre gyorsabban szedte. Én is követtem a példáját és elindultam a másik irányba. Útközbe egy sms-em ékezett, amit csak a háznál néztem meg. Feloldottam a telefonomat, miközben beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet és beléptem az üzenetekbe.
"Mostantól te is benne vagy a játékban. Ha tiltakozol azt a családod bánja. Várlak.
-R."
Az üzenet végén még megvolt adva egy házcím. Gondolkozás nélkül kocsiba szálltam és a megadott cím felé vettem az irányt. Össze voltam zavarodva. Megijedtem.
Mikor odaértem a motelhez reszkető lábakkal mentem be. A leírt számú szobába mentem. Félve nyomtam le a kilincset. Egy fekete alak ült nekem háttal. A szoba tele volt akasztva pappírokkal, jegyzetekkel, képekkel. Az asztalon egy telefon, Laptop helyezkedett el néhány lap társaságában. A szobát csak egy kis villanykörte világította meg. A szoba falairól kopott le a fehér festék. Az elhasználódott szekrénynek az ajtaja félig nyitva volt, néhány ruha oldala kilógott belőle. Ijesztő volt. Lassan az asztalhoz sétáltam. Ijedten vettem észre, hogy az ismeretlen alakon egy álarc volt.
-Itt vagyok.-mondtam félve.
-Csak nem fél a híres Louis Tomlinson.-Szólt egy torzított hang.
-Nem.-húztam ki magam.
-Látszik.-Mondta gúnyosan.- Feladatom van számodra. Bolondítsd magadba Aprilt. Játszd el, hogy szereted. Csinálj úgy mintha ezentúl nem segítenél a piszkos terveimben.
Remélem tetszett, Ezentúl 27 pipát és 12 komit szeretnék látni és jön az új rész! Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett és rövid, de még nincs itt az ideje annak a "bizonyos nagy fordulatnak" :DD
-Már megint mit tettem?-morgott idegesen. Nem válaszoltam csak a szobámba indultam, ahova ő is követett. Perrie féltő szemekkel nézett rám, majd bólintott egyet és kiment a konyhába. remegve nyújtottam a képet Lou felé, aki megpróbálta a kép átadása közben megfogni a kezemet. A lehető leggyorsabban húztam el onnan a kezemet. A képet kezdte kémlelni, miközben a homlokát ráncolta. Idegesen a földre csapta a fotót és se szó-, se beszéd nélkül elviharzott. Megsemmisülve ültem az ágyon. Perrie azonnal bejött és átölelt. A könnyek végig folytak az arcomon, az arcomat a lány vállába temettem.
Valószínűleg álomba sírtam magamat, mivel reggel arra keltem, hogy Pezz mellettem szuszog. Az egész testemet nehéznek éreztem, de nagyon nehezen kikászálódtam a konyhába, ahol apu reggelizett. Kérdő tekintettel vizslatott, de csak intettem egyet. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak. A szobámban alvó barátnőmnek csináltam reggelit.
**
Pezz nem rég ment el a fiúkhoz, így én otthon unatkozok. A telefonom csörögni kezdett. Várjunk. Ez nem az én csengőhangom. A komódomra pillantottam, ahol Perrie telefonja hevert. Gyorsan felkaptam a telefont, kint felhúztam a cipőmet és a fiúk házához vettem az irányt. Reméltem, hogy Louissal nem találkozok össze. A tempómat gyorsabbra vettem, így 10 perc alatt már az ajtóban álltam. Egy nagy sóhajtás kíséretében kopogtam be hozzájuk. Liam nyitott ajtót, aki egyből beakart hívni.
-Nem lehetne, hogy odaadod neki a telefont?-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-válaszolt szigorúan.-Tegnap Louis nem a legjobb állapotban ért haza, történt valami?
-Nem.-Csuklott el a hangom, amiből levonhatta, hogy hazudok. A mutató ujjával befelé mutatott, majd lehajtott fejjel bementem.-Perrie hol van?-fordultam felé.
-A nappaliba Zaynnel.-Bökött a fejével az említett helyiség felé. Valamin épp nagyon beszélgettek, ezért csak a kezébe adtam a készüléket egy mosolygás kíséretében. Megfordultam és kifelé vettem az irányt, de a konyhába Liam megállított. A tenyerét a homlokomra helyezte, míg próbáltam előre menni. Elég vicces látvány lehetett.
-Nem akarok beszélni vele.-nyavalyogtam.
-Muszáj lesz. Egyikőtöknek sem jó így.
-Liam, ha nem akar beszélni vele akkor ne erőltesd.-jött be Niall. Mogorva hangnemmel szólt Li-re. Meglepődtem, ezért úgy döntöttem, hogy már azért is felmegyek Louishoz. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat, majd Louis szobájánál megállva kopogtam. Válasz nem jött, ezért benyitottam. A szobába erős alkohol szagot lehetett érezni. A földön egy véres póló hevert, mellette egy tisztának látszó gatya. A kezemet a számhoz helyeztem, ezzel megakadályozva a sírást. Louis csendesen szuszogott. A szobában félhomály uralkodott, ezért simán ráláttam Louis félig betakart testére. A mellkasa tele volt lila foltokkal, az arca néhány helyen sebes volt, az öklére rászáradt a vér. A szememből újra folyni kezdtek a könnyek. Remegő kézzel simítottam végig a kezén. Lou erre egy kicsit megremegett, majd lassan felnyitotta a szemét. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Louis mi történt?-Kérdeztem elcsukló hangon és az ágy szélére ültem. Két kezem közé vettem az övét és félve simogatni kezdtem a kezét. Kicsit feljebb ült és szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang se a száján. Hirtelen magához rántott és a fejét a vállamba fúrta. Nem öleltem vissza, de a kezeit nem toltam le magamról. Hallottam, ahogy Louis szipog, de nem törtem meg.
-Csak beütöttem a kezemet.-Magyarázott. Tudtam, hogy hazudik, de éreztem, hogy nem mondja el.
-Ennyi?
-Az a kép nem mostani. Valaki kiszedte a fényképalbumunkból.-Motyogta a vállamba.
-Bizonyítsd be.
Nem mondott semmit csak kikászálódott az ágyból. Csak egy alsógatya volt rajta, amire gyorsan felhúzott egy gatyát és egy pulcsit. Követtem le a nappaliig, ahol csak Liam és Niall volt. Loui a tv alatt kutatott valamit. Nem tudtam, hogy mit keres, de mikor megláttam a fotóalbumot mindent értettem. Niall aggódó szemekkel nézett ránk. Nem értem mi van ma vele.. Mire észbe kaptam már a Tomlinson fiú a konyhába volt. Gyorsan utána mentem. Ő már az asztalnál ülve lapozgatta az albumot.
*Louis szemszöge*
Idegesen lapozgattam a kis könyvet, de a kép helyén egy másik fotó volt. A kezem izzadni kezdett és nem tudtam mit csináljak. Valaki itt járt és egy képet tett a helyére.
-Hozd be létszíves a másik albumot.-Néztem Aprilra. Bólintott és kiment. Gyorsan a kezembe vettem az egyik asztalon heverő tollat, kivettem a képet és az album lapjára egy R betűt firkantottam.
-Meg van!-ordítottam ki mire April beviharzott. Felé mutattam az albumot. Elvette tőlem és a kezében kezdte vizsgálni. Míg nem figyelt eltettem a tollat. Tudom nem szép dolog hazudni, de máshogy nem hiszi el. Én tudom, hogy a kép régi, de ő nem.-Elhiszed?
-Talán.-ült le.
**
Aprillal nagyjából kibékültünk, nem rég ment el. Este 8 óra felé lehetett az idő, kint esett az eső. Magamra vettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultam a célom felé. Beszálltam a kocsiba, miközben a telefonomat zsebre dugtam. A kb. 2 órás utat végig untam. Nagy örömmel szálltam ki a járművemből, mikor láttam, hogy megérkeztem. Egy kisebb városba érkeztem, aminek a végén van egy motel. Idegesen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd gyorsan felviharoztam az emeletre. Megkerestem a 13-as szobát. Kopogás nélkül nyitottam ki. Háttal ült nekem a fekete alak, így én az íróasztala mellé sétáltam, ami a falnak volt támasztva. Az egyik oldalára támaszkodtam két kézzel és kicsit előre hajoltam.
-Mit akarsz még? Teljesen tönkretetted az életünket!-Sziszegtem.
-Szakíts vele.-Kaptam a választ. Az eltorzított hang zavarta a fülemet, de annyira ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Az adrenalin felment bennem, de nem akartam, hogy úgy végződjön a mai nap mint a tegnapi, így inkább az asztal szélét markoltam.
-Arra várhatsz.-Vágtam oda neki gúnyosan.
-Tudod mi lesz a következménye. Szakíts vele. Bár ha megtudja, hogy csak egy feladat volt számodra, akkor úgy is ő szakít.-Tudatta velem a valós tényeket.
-De beleszerettem.-suttogtam lehajtott fejjel.
**Visszatekintés**
Ma találkoztam egy lánnyal, aki teljesen elfeledtette velem az Eleanorral való szakításomat. Mindeketten más irányba mentünk. Mosolyogva néztem utána. Vörös, hosszú haja lobogott az enyhén szeles időben, miközben a vékony lábait egyre gyorsabban szedte. Én is követtem a példáját és elindultam a másik irányba. Útközbe egy sms-em ékezett, amit csak a háznál néztem meg. Feloldottam a telefonomat, miközben beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet és beléptem az üzenetekbe.
"Mostantól te is benne vagy a játékban. Ha tiltakozol azt a családod bánja. Várlak.
-R."
Az üzenet végén még megvolt adva egy házcím. Gondolkozás nélkül kocsiba szálltam és a megadott cím felé vettem az irányt. Össze voltam zavarodva. Megijedtem.
Mikor odaértem a motelhez reszkető lábakkal mentem be. A leírt számú szobába mentem. Félve nyomtam le a kilincset. Egy fekete alak ült nekem háttal. A szoba tele volt akasztva pappírokkal, jegyzetekkel, képekkel. Az asztalon egy telefon, Laptop helyezkedett el néhány lap társaságában. A szobát csak egy kis villanykörte világította meg. A szoba falairól kopott le a fehér festék. Az elhasználódott szekrénynek az ajtaja félig nyitva volt, néhány ruha oldala kilógott belőle. Ijesztő volt. Lassan az asztalhoz sétáltam. Ijedten vettem észre, hogy az ismeretlen alakon egy álarc volt.
-Itt vagyok.-mondtam félve.
-Csak nem fél a híres Louis Tomlinson.-Szólt egy torzított hang.
-Nem.-húztam ki magam.
-Látszik.-Mondta gúnyosan.- Feladatom van számodra. Bolondítsd magadba Aprilt. Játszd el, hogy szereted. Csinálj úgy mintha ezentúl nem segítenél a piszkos terveimben.
Remélem tetszett, Ezentúl 27 pipát és 12 komit szeretnék látni és jön az új rész! Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett és rövid, de még nincs itt az ideje annak a "bizonyos nagy fordulatnak" :DD
2013. június 4., kedd
24.rész-Egy kép, ami mindent elronthat..
MEGLEPETÉÉÉS! Kicsit előbb hoztam a részt. Remélem örültök, hogy nem csak nyári szünet után hoztam a részt ^^. Igaz, hogy ezzel a résszel kemény 2 hetet kínlódtam, de csak miattatok csináltam!! Köszönöm, hogy a sok komival/pipával felvidítottatok^^. Nagyon sokat jelentetek és a blog is! Nem tudom mi lenne velem nélkületek. Eddig a komikra nem válaszoltam még, mert nem volt időm:cc. Sajnálom, de aki novellát kért azt nem tudom megírni, így is a részeket nagyon nehezen írom meg:((.Ha meglesz a 25 pipa és a 10 komi (többnek is nagyon örülnék*-*) egyből megpróbálom kirakni az új részt!!
Az ismeretlen, fura alak beakart tolni egy ismeretlen szobába, de gyorsabb voltam nála. Egy gyors mozdulattal szabadultam ki a kezei közül, majd futni kezdtem. Nem érdekelt merre megyek, csak ki akartam érni. Szorosan a nyomomban tartott valószínűleg -R. Nagyon nehezen, de megtaláltam a kijáratot. Az ajtót azonnal becsuktam magam előtt és gyorsan futottam át az egész kórházon. Nem nézhettek hülyének, de ez most kevésbé érdekelt. A lehető leggyorsabban leintettem egy taxit, majd beszállva bediktáltam a címünket.
Tíz perc alatt már a házunk előtt parkolt az autó. A sofőr kezébe nyomtam a kiszámolt összeget és besiettem a házba. Apa szokás szerint a nappaliba elhelyezkedő kanapén olvasott. Próbáltam nem mutatni, hogy történt valami, így egy mosolyt intéztem felé és besiettem a szobámba. A kezemről megfeledkeztem a nagy sietségbe. Lihegve feküdtem az ágyon, az arcomról folytak le az izzadság cseppek.
**
A nap vége vészesen közeledett. Ma még a fekvésen kívül szinte semmit sem csináltam. Féltem kimozdulni a házból.
-Elmentem dolgozni, majd reggel jövök.-nyitott be apa mosolyogva. Bólintottam egyet és újra a plafont kezdtem bámulni. A szemem a televízióm feletti órára vándorolt, ami esti hat órát mutatott. Kint már kezdett sötétedni, de mit sem foglalkozva vele feküdtem tovább.
Valószínűleg elaludhattam, mivel a telefonom csörgésére keltem. A szemem, megint automatikusan az órára csúszott. Esti 8 órát mutatott. A telefonom tovább csörgött. Rá se néztem, csak a plafont vizsgáltam. Még fél óráig kereshetett valaki a mobilomon, de még a hívó nevét sem néztem meg. 10 perc múlva valaki lenyomta a kilincset az ajtómon. Az ágy besüppedt mellettem. A változatosság kedvéért még mindig a plafont bámultam.
-Itt vagy?-legyezett egy kéz a szemem előtt. Sóhajtottam egyet és -mint kiderült- Louis felé fordultam. Bólintottam egyet és közelebb csúsztam hozzá. Végig simított az arcomon, majd a fejem tetejére egy puszit nyomott.-mért nem vetted fel a telefont?-vont kérdőre, miközben végig simított a gerincemen. Mint mindig, most is egytől-egyig elmeséltem, hogy mi történt ma. Csöndesen végig hallgatott, majd felállt és a konyhába ment. Percekkel később két bögre teával jött vissza.
*Niall szemszöge*
A telefonom újra idegesítő csörgésbe kezdett. Tudtam, hogyha nem teszem azt, amit kér akkor az egész banda rosszul fog járni. Felemeltem a készüléket és megnyomtam a zöld gombot.
-Tudod, hogy megegyeztünk valamiben.-szólt bele egyből egy tompított hang.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Akkor meg csináld, amit mondok.-szólt bele idegesebben. Nem válaszoltam rá, csak letettem a telefont. Nem jó kedvből csinálom azt amit. Fogalmam sem volt abban a pillanatban mit kéne tennem. Megráztam a fejemet és sóhajtva az ágyamra dőltem. A tenyerembe temettem a fejemet, miközben egy tervet gondoltam ki. Az ujjaimmal körbekulcsoltam a takaró szélét és a fejemre húztam. Legszívesebben ordítottam volna. Az agyam folyamatosan kattogott. Nem akarom tönkretenni senkinek az életét. Viszont, ha nem teszem meg, akkor a banda megy tönkre. És akkor mi lenne a rajongókkal? Összetörnének. De így Louis és April fog összetörni. Melodyval nem sikerült elszakítani őket, akkor mivel lehetne még próbálkozni? Sóhajtva keltem fel és a nappaliba vágtattam, ahol szerencsére senki se tartózkodott. Idegesen, remegő ujjakkal kerestem elő a fényképes albumot. Percek múlva megtaláltam a keresett tárgyat, aminek a fedele tele volt porral. Mit sem foglalkozva ezzel a zavaró tényezővel belelapoztam a kis könyvbe és egy képet kezdtem keresni. Mivel ebben az albumban nem találtam, ezért vettem elő a következőt. Idegesen, szinte fénysebességgel lapoztam át az albumot. A közepénél járva találtam meg a keresett képet, amin Eleanor és Louis szerepelt. Az átlátszó tartóból kicsúsztattam a fényképet és a hátulját kezdtem tanulmányozni. Mivel rajta volt a dátum ezért inkább az elejét beszkenneltem a gépbe és utána kinyomtattam. A képet visszaraktam a helyére az albummal együtt. A nyomtatott kép hátuljára szabályozott mozdulatokkal firkantottam egy R betűt. Nem nagy kedvem volt elvégezni egy ismeretlen zaklató helyett a piszkos munkát, de a rajongók érdekében muszáj. Bűntudattal tettem meg az utat Aprilék házához. Épp csúsztattam volna be a postaládába, de hirtelen megtántorodtam. Nem tehetem ezt! Legalább is még nem.. Valamivel csak megtudom akadályozni, hogy mindenkit békén hagyjon R. Gyors lendülettel visszafordultam és hazafelé vettem az irányt. Otthon eltüntettem az igazi képet, míg a nyomtatottat eldugtam a szobámba.
*Louis szemszöge*Leraktam a két forró bögrét a komódra, majd bebújtam April mellé az ágyba. A fejét a mellkasomra helyezte, miközben az egyik kezével az enyém után nyúlt. Nem értettem mit akar, de felemeltem, mire ő összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva nyugtáztam a helyzetet és a haját kezdtem simogatni. Percek múlva éreztem, hogy a pólóm a könnyeitől nedvesedni kezd.
-
Itt vagyok.-suttogtam a fülébe és megszorítottam a kezét. Rám nézett, majd hálásan elmosolyodott és közelebb hajolt az arcomhoz és egy puszit nyomott rá. Elmosolyodtam az aranyos gesztusán, majd én is viszonoztam. A gőzölgő bögrék felé pillantottam, gondoltam már valamennyire kihűlhettek. Óvatos mozdulatokkal a kezébe adtam az egyik bögrét, azután és is a kezembe vettem a másikat. Egy kedves pillantást küldött felém és az ágytámlájának támaszkodva felült. Követtem a példáját. Kicsit közelebb húztam magamhoz, miközben végig simítottam az arcán. Érdeklődve rám nézett, mire én csak egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Játékosan a szám után kapott, de megelőzve elhúztam a fejemet, így majdnem rám esett. Kacagva ült vissza, amire én is elmosolyodtam. Az állánál fogva felém fordítottam a fejét és hosszasan megcsókoltam. Enyhén elpirulva fordult vissza a bögréjéhez, amit lassan szürcsölgetni kezdett, bizonyára még egy kicsit meleg volt.
Miután végzett a kezembe adta a bögréjét, amit én vissza raktam a komódra. Az enyémet is a kemény fa bútorra helyeztem, majd lejjebb csúsztam az ágyon.
-Olivia.-szólítottam az éppen elmerengő lányt a második nevén.
-Ne szólíts így.-nézett rám összehúzott szemekkel.-Nem szeretem.
-Oli.-kezdtem cukkolni, miközben végig simítottam a gerincén. Még jobban összehúzta a szemét, majd átvetette a csípőmön a lábát és az ágyékomra ült.
-Nem vagyok Olivia.-nézett rám csúnyán. Próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel visszatartani a nevetést..ezt még visszakapod Tomlinson.-suttogta a fülembe, majd a nyakamon végig húzta a száját. Percekkel később lágy csókokat hagyott rajta. Megszabadított a pólómtól és a tevékenységét a mellkasomon folytatta. A számat jóleső sóhajtások hagyták el, amin csak mosolygott. Visszatért a nyakamhoz, majd harapdálni és szívni kezdte. Megfogtam az állát és lágyan felhúztam az arcomhoz. Vadul lecsapott az ajkaimra és az ágyékomhoz kezdett dörgölőzni.
-Jóéjt.-szakadt el az ajkaimtól és a helyére dőlt. Nagy szemekkel meredtem rá, miközben ő csak aranyosan nevetett.-mondtam, hogy visszakapod.
Sóhajtva húztam közelebb magamhoz és próbáltam lenyugodni.
*3 nap múlva, April szemszöge!!*
A napok elég nyugodtan teltek, a fiúk közeli helyszínekre mentek koncertet adni. Kezdett furcsa lenni, hogy semmi se történt volna. Nyugodtan húztam fel magamra a tornacipőmet, miközben a fiúkon járt az agyam. Kezembe vettem az esernyőmet és elindultam Perrie házához. Lassan sétálva tettem meg szakadó esőbe az utat, miközben a kabátom gombját piszkáltam. A fülembe szinte ordított a Little Things, amin kicsit megkönnyeztem. Néhány 13-15 éves lány jött mosolyogva oda hozzám és illedelmesen nyújtották felém a tollukat és a lapjaikat. Letöröltem a könnyeimet és a lehető legőszintébb mosollyal írtam alá a kis cetliket. Mindenkivel csináltam egy közös képet és végig ölelgettem őket. Jó tudni, hogy vannak olyanok, akik nem utálnak. Az utamat szintén mosolyogva tettem meg. Egy háromnegyed óra után már Pezz háza előtt álltam. Csöngettem többször is, de nem nyitott senki ajtót. Nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívjam, de abban a pillanatban csörrent meg. A kijelzőn Perrie neve virított.-Hol vagy?-szólt bele köszönés nélkül.
-Ezt kérdezhetném én is.
-Házatok előtt.
-De azt beszéltük meg, hogy én jövök hozzátok.-gondolkoztam el.-Fél ór
a és ott vagyok.-sóhajtottam. Kirángattam a táskámból a bérletet, majd a legközelebbi buszmegállóba mentem.
**
-Megjöttem.-futottam ordítva Perrie felé. Ő is felém vette az irányt. A nyakába vetettem magamat, míg ő szorosan átölelt. Előhalásztam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Mivel apa dolgozott, ezért a ház üresen állt. Nevetgélve mentünk be a szobámba. Míg Pezz kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, addig hoztam be inni, amit komódomra raktam le. Éppen kiegyenesedtem volna, mikor a tekintetem megakadt egy képen. A kezembe vettem és tanulmányozni kezdtem. A képen El és Lou volt, amint éppen eléggé egymás szájában "turkálnak". A kép hátulján egy hatalmas R betű virított. Idegesen csaptam le a képet, amire a szőke hajú lány is odajött. Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.
-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon.
Remélem tetszett, kérem róla a visszajelzéseket^^!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)