24.rész-Egy kép, ami mindent elronthat..

MEGLEPETÉÉÉS! Kicsit előbb hoztam a részt. Remélem örültök, hogy nem csak nyári szünet után hoztam a részt ^^. Igaz, hogy ezzel a résszel kemény 2 hetet kínlódtam, de csak miattatok csináltam!! Köszönöm, hogy a sok komival/pipával felvidítottatok^^. Nagyon sokat jelentetek és a blog is! Nem tudom mi lenne velem nélkületek. Eddig a komikra nem válaszoltam még, mert nem volt időm:cc. Sajnálom, de aki novellát kért azt nem tudom megírni, így is a részeket nagyon nehezen írom meg:((.
Ha meglesz a 25 pipa és a 10 komi (többnek is nagyon örülnék*-*) egyből megpróbálom kirakni az új részt!!



Az ismeretlen, fura alak beakart tolni egy ismeretlen szobába, de gyorsabb voltam nála. Egy gyors mozdulattal szabadultam ki a kezei közül, majd futni kezdtem. Nem érdekelt merre megyek, csak ki akartam érni. Szorosan a nyomomban tartott valószínűleg -R. Nagyon nehezen, de megtaláltam a kijáratot. Az ajtót azonnal becsuktam magam előtt és gyorsan futottam át az egész kórházon. Nem nézhettek hülyének, de ez most kevésbé érdekelt. A lehető leggyorsabban leintettem egy taxit, majd beszállva bediktáltam a címünket.
Tíz perc alatt már a házunk előtt parkolt az autó. A sofőr kezébe nyomtam a kiszámolt összeget és besiettem a házba. Apa szokás szerint a nappaliba elhelyezkedő kanapén olvasott. Próbáltam nem mutatni, hogy történt valami, így egy mosolyt intéztem felé és besiettem a szobámba. A kezemről megfeledkeztem a nagy sietségbe. Lihegve feküdtem az ágyon, az arcomról folytak le az izzadság cseppek.


**

A nap vége vészesen közeledett. Ma még a fekvésen kívül szinte semmit sem csináltam. Féltem kimozdulni a házból.
-Elmentem dolgozni, majd reggel jövök.-nyitott be apa mosolyogva. Bólintottam egyet és újra a plafont kezdtem bámulni. A szemem a televízióm feletti órára vándorolt, ami esti hat órát mutatott. Kint már kezdett sötétedni, de mit sem foglalkozva vele feküdtem tovább.
Valószínűleg elaludhattam, mivel a telefonom csörgésére keltem. A szemem, megint automatikusan az órára csúszott. Esti 8 órát mutatott. A telefonom tovább csörgött. Rá se néztem, csak a plafont vizsgáltam. Még fél óráig kereshetett valaki a mobilomon, de még a hívó nevét sem néztem meg. 10 perc múlva valaki lenyomta a kilincset az ajtómon. Az ágy besüppedt mellettem. A változatosság kedvéért még mindig a plafont bámultam.
-Itt vagy?-legyezett egy kéz a szemem előtt. Sóhajtottam egyet és -mint kiderült- Louis felé fordultam. Bólintottam egyet és közelebb csúsztam hozzá. Végig simított az arcomon, majd a fejem tetejére egy puszit nyomott.-mért nem vetted fel a telefont?-vont kérdőre, miközben végig simított a gerincemen. Mint mindig, most is egytől-egyig elmeséltem, hogy mi történt ma. Csöndesen végig hallgatott, majd felállt és a konyhába ment. Percekkel később két bögre teával jött vissza.

*Niall szemszöge*

A telefonom újra idegesítő csörgésbe kezdett. Tudtam, hogyha nem teszem azt, amit kér akkor az egész banda rosszul fog járni. Felemeltem a készüléket és megnyomtam a zöld gombot.
-Tudod, hogy megegyeztünk valamiben.-szólt bele egyből egy tompított hang.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Akkor meg csináld, amit mondok.-szólt bele idegesebben. Nem válaszoltam rá, csak letettem a telefont. Nem jó kedvből csinálom azt amit. Fogalmam sem volt abban a pillanatban mit kéne tennem. Megráztam a fejemet és sóhajtva az ágyamra dőltem. A tenyerembe temettem a fejemet, miközben egy tervet gondoltam ki. Az ujjaimmal körbekulcsoltam a takaró szélét és a fejemre húztam. Legszívesebben ordítottam volna. Az agyam folyamatosan kattogott. Nem akarom tönkretenni senkinek az életét. Viszont, ha nem teszem meg, akkor a banda megy tönkre. És akkor mi lenne a rajongókkal? Összetörnének. De így Louis és April fog összetörni. Melodyval nem sikerült elszakítani őket, akkor mivel lehetne még próbálkozni? Sóhajtva keltem fel és a nappaliba vágtattam, ahol szerencsére senki se tartózkodott. Idegesen, remegő ujjakkal kerestem elő a fényképes albumot. Percek múlva megtaláltam a keresett tárgyat, aminek a fedele tele volt porral. Mit sem foglalkozva ezzel a zavaró tényezővel belelapoztam a kis könyvbe és egy képet kezdtem keresni. Mivel ebben az albumban nem találtam, ezért vettem elő a következőt. Idegesen, szinte fénysebességgel lapoztam át az albumot. A közepénél járva találtam meg a keresett képet, amin Eleanor és Louis szerepelt. Az átlátszó tartóból kicsúsztattam a fényképet és a hátulját kezdtem tanulmányozni. Mivel rajta volt a dátum ezért inkább az elejét beszkenneltem a gépbe és utána kinyomtattam. A képet visszaraktam a helyére az albummal együtt. A nyomtatott kép hátuljára szabályozott mozdulatokkal firkantottam egy R betűt. Nem nagy kedvem volt elvégezni egy ismeretlen zaklató helyett a piszkos munkát, de a rajongók érdekében muszáj. Bűntudattal tettem meg az utat Aprilék házához. Épp csúsztattam volna be a postaládába, de hirtelen megtántorodtam. Nem tehetem ezt! Legalább is még nem.. Valamivel csak megtudom akadályozni, hogy mindenkit békén hagyjon R. Gyors lendülettel visszafordultam és hazafelé vettem az irányt. Otthon eltüntettem az igazi képet, míg a nyomtatottat eldugtam a szobámba.

*Louis szemszöge*

Leraktam a két forró bögrét a komódra, majd bebújtam April mellé az ágyba. A fejét a mellkasomra helyezte, miközben az egyik kezével az enyém után nyúlt. Nem értettem mit akar, de felemeltem, mire ő összekulcsolta az ujjainkat. Mosolyogva nyugtáztam a helyzetet és a haját kezdtem simogatni. Percek múlva éreztem, hogy a pólóm a könnyeitől nedvesedni kezd.
-
Itt vagyok.-suttogtam a fülébe és megszorítottam a kezét. Rám nézett, majd hálásan elmosolyodott és közelebb hajolt az arcomhoz és egy puszit nyomott rá. Elmosolyodtam az aranyos gesztusán, majd én is viszonoztam. A gőzölgő bögrék felé pillantottam, gondoltam már valamennyire kihűlhettek. Óvatos mozdulatokkal a kezébe adtam az egyik bögrét, azután és is a kezembe vettem a másikat. Egy kedves pillantást küldött felém és az ágytámlájának támaszkodva felült. Követtem a példáját. Kicsit közelebb húztam magamhoz, miközben végig simítottam az arcán. Érdeklődve rám nézett, mire én csak egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Játékosan a szám után kapott, de megelőzve elhúztam a fejemet, így majdnem rám esett. Kacagva ült vissza, amire én is elmosolyodtam. Az állánál fogva felém fordítottam a fejét és hosszasan megcsókoltam. Enyhén elpirulva fordult vissza a bögréjéhez, amit lassan szürcsölgetni kezdett, bizonyára még egy kicsit meleg volt.
Miután végzett a kezembe adta a bögréjét, amit én vissza raktam a komódra. Az enyémet is a kemény fa bútorra helyeztem, majd lejjebb csúsztam az ágyon.
-Olivia.-szólítottam az éppen elmerengő lányt a második nevén.
-Ne szólíts így.-nézett rám összehúzott szemekkel.-Nem szeretem.
-Oli.-kezdtem cukkolni, miközben végig simítottam a gerincén. Még jobban összehúzta a szemét, majd átvetette a csípőmön a lábát és az ágyékomra ült.
-Nem vagyok Olivia.-nézett rám csúnyán. Próbáltam kisebb-nagyobb sikerrel visszatartani a nevetést..ezt még visszakapod Tomlinson.-suttogta a fülembe, majd a nyakamon végig húzta a száját. Percekkel később lágy csókokat hagyott rajta. Megszabadított a pólómtól és a tevékenységét a mellkasomon folytatta. A számat jóleső sóhajtások hagyták el, amin csak mosolygott. Visszatért a nyakamhoz, majd harapdálni és szívni kezdte. Megfogtam az állát és lágyan felhúztam az arcomhoz. Vadul lecsapott az ajkaimra és az ágyékomhoz kezdett dörgölőzni.
-Jóéjt.-szakadt el az ajkaimtól és a helyére dőlt. Nagy szemekkel meredtem rá, miközben ő csak aranyosan nevetett.-mondtam, hogy visszakapod.
Sóhajtva húztam közelebb magamhoz és próbáltam lenyugodni.

*3 nap múlva, April szemszöge!!*

A napok elég nyugodtan teltek, a fiúk közeli helyszínekre mentek koncertet adni. Kezdett furcsa lenni, hogy semmi se történt volna. Nyugodtan húztam fel magamra a tornacipőmet, miközben a fiúkon járt az agyam. Kezembe vettem az esernyőmet és elindultam Perrie házához. Lassan sétálva tettem meg szakadó esőbe az utat, miközben a kabátom gombját piszkáltam. A fülembe szinte ordított a Little Things, amin kicsit megkönnyeztem. Néhány 13-15 éves lány jött mosolyogva oda hozzám és illedelmesen nyújtották felém a tollukat és a lapjaikat. Letöröltem a könnyeimet és a lehető legőszintébb mosollyal írtam alá a kis cetliket. Mindenkivel csináltam egy közös képet és végig ölelgettem őket. Jó tudni, hogy vannak olyanok, akik nem utálnak. Az utamat szintén mosolyogva tettem meg. Egy háromnegyed óra után már Pezz háza előtt álltam. Csöngettem többször is, de nem nyitott senki ajtót. Nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívjam, de abban a pillanatban csörrent meg. A kijelzőn Perrie neve virított.
-Hol vagy?-szólt bele köszönés nélkül.
-Ezt kérdezhetném én is.
-Házatok előtt.
-De azt beszéltük meg, hogy én jövök hozzátok.-gondolkoztam el.-Fél ór
a és ott vagyok.-sóhajtottam. Kirángattam a táskámból a bérletet, majd a legközelebbi buszmegállóba mentem.

**

-Megjöttem.-futottam ordítva Perrie felé. Ő is felém vette az irányt. A nyakába vetettem magamat, míg ő szorosan átölelt. Előhalásztam a kulcsomat és kinyitottam az ajtót. Mivel apa dolgozott, ezért a ház üresen állt. Nevetgélve mentünk be a szobámba. Míg Pezz kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, addig hoztam be inni, amit komódomra raktam le. Éppen kiegyenesedtem volna, mikor a tekintetem megakadt egy képen. A kezembe vettem és tanulmányozni kezdtem. A képen El és Lou volt, amint éppen eléggé egymás szájában "turkálnak". A kép hátulján egy hatalmas R betű virított. Idegesen csaptam le a képet, amire a szőke hajú lány is odajött. Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.
-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon.



Remélem tetszett, kérem róla a visszajelzéseket^^!