Beri: örülök neki :3♥
evucci1997: folytatom :DD
Picur: itt van :DD
*April*
Beléptem az iskolába, majd lassan végig sétáltam a folyosón. A szekrényeknél álló néhány lány egyből összesúgott és szánakozó pillantásokat küldtek felém. Felsóhajtottam és mentem tovább.
Ahogy beléptem az osztály terembe mindenki elcsöndesült és a könyvébe mélyedt. Néha a mellettük ülőre pillantottak és súgtak neki valamit. A gondolataimat a telefonom vad rezgése zavarta meg. Egy új üzenet az ismeretlen számról. El se olvasva az üzenetet begépeltem, hogy "Fuck you" és vissza csúsztattam a készüléket a zsebembe.
**Szerencsére vége az óráknak és haza mehetek. Magamra kaptam a bőrkabátomat, a vállamra akasztottam a táskámat és haza felé indultam. A fülhallgatómat a fülembe, miközben magam elé bámultam. Már éppen fordultam volna be az utolsó sarokra amikor valaki hátulról megragadta a nyakamat, a földre húzott és még néhányszor belém is rúgott. Csak egy fekete ruhás embert láttam, így nem tudtam megállapítani, hogy ki az. Nehezen feltápászkodtam, leporoltam magamat és tovább mentem. Az egész testemet átjárta a fájdalom. Néhány könnycsepp folyt le az arcomon, amit egyből letöröltem.
Hazaérve egyből az ágyamra vágódtam és zokogni kezdtem. Átgondoltam, hogy mit rontottam el és, hogy egyáltalán van e értelme élnem. Végül is úgy döntöttem, hogy nincs. Az éjjeliszekrényem egyik fiókjából kivettem egy borotva pengét és végig húztam az ereimen. Iszonyatosan fájt, de néhány másodperc múlva nem éreztem már semmit, minden elsötétült.
**
Csipogásra és klórszagra eszméltem fel. Szóval nem sikerült. Erőtlen voltam és a szemeimet sem tudtam még fel nyitni, végül percek múlva sikerült. Az ágyam körül néhány orvos és a szüleim álltak akik aggódó szemekkel mértek végig. Ahogy meglátták, hogy felébredtem egyből közelebb jöttek és az orvos szó nélkül elkezdett vizsgálni, míg a többi jegyzetelni kezdett. Miután az orvos abba hagyta a szemem és a kezem kémlelését anyukám még váltott pár szót az orvossal, majd miután kiment a többi társával mellém ült és a vörös hajamat kezdte simogatni. Egy fél órát beszélgettünk és épp indulni készültek volna, mikor még anya visszafordult.
-Holnap költözünk Londonba.-fordult vissza.-ne aggódj, majd mi mindent összepakolunk helyetted.-kacsintott rám. Mosolyogva bólintottam egyet és mikor kiléptek a telefonomat kezdtem nyomkodni. Igen más gyerek fel lenne háborodva, hogy ő nem akar elköltözni, de én kifejezetten örülök neki. Talán új életet tudok kezdeni és mégis London. Biztos gyönyörű. És akár találkozhatok is a One Direction-nal. Erre a gondolatra felcsillant a szemem. Másodpercekre rá a telefonomra egy új üzenet érkezett.
Ismeretlen szám.Szóval London..Nehogy azt hidd, hogy ott nem fog kísérteni a múlt.
Kéz és lábtörést!
-R
Idegesen kitöröltem az üzenetet. Felmentem facebookra és körülnéztem. A falamon egy csomó bejegyzés volt amik arról szóltak, hogy bárcsak sikerült volna az öngyilkossági kísérletem. Nem foglalkoztam velük. A főoldalra léptem és bepötyögtem egy rövid mondatot.
"Holnap irány London, ég veletek rosszakarók xx."
Remélem tetszett :D A következő részben már szerintem benne lesz az One Direction, legalább is az egyik tagja biztos ;) szavazzatok, komizzatok. :D Remélem ez is annyira fog tetszeni mint a bevezető *-* Holnapra vagy holnap utánra hozom a következőt.xx:)
