26.rész-a kellemetlen látogató

Következő rész 23 pipa és 10 komi után érkezik, aztán majd újra növeljük a határokat:). Ne haragudjatok tényleg..:|

*Vissza a jelenbe, Louis szemszöge*

-Old meg.-kaptam a kemény választ.
-Várhatod.-vágtam vissza.
-Kapsz egy hetet.
-Nem fogok vele szakítani!-csaptam dühösen az asztalra.
-Ha nem teszed akkor April, a banda és a családod bánja.-förmedt rám. Nem hagyhattam, hogy bárkinek is baja essen.
-Két hetet kérek.-Összeszorított szemekkel néztem rá, majd idegesen az ajtót becsapva vettem az irányt a kocsimhoz.

*April szemszöge*

Idegesen forgolódtam az ágyba, miközben azon gondolkodtam, hogy mit csinálhatnék. Nem hittem volna, hogy -R elmegy odáig, hogy tönkre tegye a kapcsolatunkat. A fejemet csóválva kimentem, hogy öntsek magamnak inni. A házba szokás szerint egyedül voltam, mivel apa éjjel nappal dolgozik szinte. Felültem a pultra, majd öntöttem egy pohárba narancslevet. Nyugodtan iszogattam. míg nem csapódott ki a bejárati ajtó. Ijedtemben majdnem eldobtam a poharat, de mikor megláttam, hogy ki jött be, mosolyogva tettem le magam mellé a poharat. Láttam rajta, hogy ideges volt, de az arcán még is mosoly ült. Nem akartam rákérdezni, majd ha csak lenyugodott.
-Hogy jöttél be?-kíváncsiskodtam.
-Kulcs a lábtörlő alatt.-kacsintott, majd közelebb jött hozzám. Egy rövid csókot lehelt az ajkaimra.-Segítek bepakolni.
-Mi?-húztam fel a szemöldökömet.
-Elfelejtettem szólni?-mosolygott szórakozottan.
-Úgy látszik. Miért kéne pakolnom?
-Este indulunk Doncasterbe, miután apukád hazajött.-mondta, miközben a fenekem alá nyúlt, majd leemelt a pultról. Az ujjainkat összekulcsolta és a szobámba húzott.
-Várj. Nekem is van beleszólásom.-kulcsoltam össze magam előtt a kezeimet. Sóhajtva fordult hozzám, várva a véleményemre.-szeretnék menni.-mosolyodtam el ravaszan. Lou olyan "most komoly" nézéssel bambult rám, amin csak elnevettem magam. Előhúztam a szekrényemből a bőröndömet és elkezdtem a ruháimat bele pakolni.
-Négy napra pakolj.-motyogta, miközben egy ruha adagot tett a bőröndömbe. Kihúzta a fiókomat és a fehérneműimet egyenként, óvatosan belehajtogatta a bőröndbe.
-Hé.-ütöttem az oldalába és kikaptam a kezéből a maradék fehérneműt.

**

Louis szülőháza előtt ültünk a kocsiba, természetesen miattam. Idegesen tördeltem az ujjaimat, mialatt a lábamat ráztam.
-Nem lesz semmi baj.-tette a kezét a combomra és egy kicsit lenyomta a földre. Talán fél óra múlva sikerült megnyugodnom valamennyire. Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból. Megvártam még Louis mellém lép. Összekulcsolta az ujjainkat és egy puszit nyomott az arcomra, majd az ajtó felé vettük az irányt. Erőteljesen kopogott az ajtón, ami egyből kicsapódott és a Tomlinson család tagjai viharoztak ki. Mosolyogva kémleltem, ahogy Louis anyukája magához szorítja az egyetlen fiát. Eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ha az én anyukám is élne még. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem engedtem lefolyni őket. Mire észbe kaptam már előttem állt Lou anyukája. Kedvesen átölelt, miközben a hátamat simogatta. Miután elengedett egy picit hátrébb lépett és a kezét nyújtotta. Mosolyogva fogadtam el.
-Johanna, de szólits csak Jay-nek.-mosolygott kedvesen.
-April Kimpton.-viszonoztam a cselekedetét.
A többi családtaggal is bemutatkoztunk egymással, Daisy és Phoebe írtó aranyos.
Belépve a házba kellemes illatok csapták meg az orrunkat. Beljebb lépve végig vezettem a tekintetem a nappaliba ahova érkeztünk. Mosolyogva állapítottam meg magamban, hogy elég otthonos és caaládias Jay-ék háza. Johanna beinvitált minket, majd a többiek példáját követve leültem a kanapéra. Míg Jay befejezte az ebédet, addig Fizzyékkel beszélgettünk, meséltünk egymásnak. Éppen Lottie magyarázott valamit nagyon, mikor a bejárati ajtó kinyílt és egy teljesen havas kabátú férfi lépett be.

-Apa?-húzta fel a szemöldökét Louis. A férfi nem válaszolt, csak halkan káromkodott a márciusi havazás miatt. Nagy nehezen lerángatta magáról a kabátot, ami miatt az összes hó lepotyogott a kabátjáról a földre. 

-Mark.-jött ki idegesen Jay a konyhából.-most ezt töröld fel.

-Majd fel szárad.-legyintett. Levette a cipőjét, majd közénk ült és bemutatkozott.

*4 nap múlva*

(oké tudom, hogy ide többet vártatok, de nincs több ötletem.-szerk.megj.)

-Apa megjöttem!-ordítottam, miután a bőröndömet behúzva magam után beléptem a házba. Nem jött válasz, így bementem a szobámba. Elkezdtem kipakolni a bőröndből, majd mikor végeztem kimentem a nappaliba. Levágtam magamat a kanapéra és a kanapé melletti asztalról levettem egy újságot. Unottan lapozgattam az újságot,miközben elfeküdtem a kanapén. Sehogy se találtam meg a kényelmes helyzetet, így össze vissza forgolódtam. Mire végre megtaláltam a kényelmes helyzetet, a bejárati ajtón kattant a zár és két nevetgélő ember lépett be. Nagy nehezen felültem és megfordultam. Az ajtóba apu segítette le egy idegen nőről a kabátot. Karba tett kézzel pásztáztam végig a nőt, aki a negyvenes éveiben járhatott. Szőke haja kontyba volt tűzve hátul, elől csak néhány tincs lógott ki göndören. Amint közelebb értek apuék észrevettek és egy mosollyal köszöntöttek.
-April Kimpton.-illedelmesen felálltam és kezet nyújtottam a kevésbé szimpatikus nőnek.
-Rachel Shepard.-rázott kezet velem. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd gyorsan a szobámba slisszoltam. Bedőltem az ágyamba és csak hallgattam a kintről beszűrődő hangokat, aminek segítségével már majdnem elaludtam, mikor a telefonom megszólalt. Sóhajtva keltem fel az ágyamról és a szoba másik végébe sétáltam, az író asztalomhoz. A képernyőn Valentine neve villogott. A számra mosoly húzódott és a zöld gombot megnyomva a fülemhez kaptam a telefont.
-Szia.-szóltam bele nagy vigyorral az arcomon.
-Szia.-hallottam a hangján, hogy ő is mosolyog-otthon vagy?
-Nem rég értem haza. Bár nem volt valami kellemes az érkezésem.-említettem meg, mikor a fülemet megütötte apám és a kinti nő vihorászása. Megforgattam a szememet, de inkább nem szóltam semmit.
-Gyere a parkhoz, majd ott elmondod.
Megbeszéltünk egy időpontot, majd miután letettük a telefont magamra kaptam még egy kötött menta színű pulcsit, egy fekete farmernadrágot és a kihagyhatatlan csizmát. Míg apuék a konyhába beszélgettek, addig észrevétlenül kiosontam a nappalin át a bejárati ajtóhoz. Halkan a zárba helyeztem a kulcsomat és a lehető leglassabban, hangtalanul elfordítottam, majd lenyomtam a kilincset. A lábaimat sietősen szedtem a megbeszélt hely felé és néhányszor hátra néztem, hogy nem követ-e valaki. Megkönnyebbülve sétáltam tovább, miután megpillantottam a park bejáratát.A sáros, kitaposott úton lassan haladtam, ügyelve rá, hogy nehogy elcsússzak. Percek múlva mosolyogva pillantottam meg Valentine-t, aki épp abban a pillanatban fordult meg. Mosolyogva tárta szét a karjait, mire én futni kezdtem felé, viszont az út felénél elcsúsztam, és Valentine lábáig siklottam, majd akaratlanul elgáncsoltam, így ő rajtam landolt. Nevetve segítettük fel egymást, majd kicsit átázva a padra ültünk. Sóhajtva mesélni kezdtem a mellettem ülő barátomnak, aki figyelmesen követte minden szavamat.
-Szerintem nem kellett volna kettesbe hagynod őket.-harapta be a száját, hogy nehogy elnevesse magát.
-Idióta.-nevetve kicsit az oldalába boxoltam egyet, majd csak csendbe ültünk egymás mellett.

-Na és milyen volt a Tomlinson rezidencián?-kérdezte kaján vigyorral az arcán. A rossz kedvemet elfelejtve válaszoltam neki.
-Mindenki nagyon kedves volt, jól éreztem magamat. Louis családja nagyon aranyos. Főleg a két ikerpár.-daráltam le a mondanivalómat, majd még egy-két dolgot meséltem. Valentine csöndben bámult ezalatt maga elé, amit nem hagyhattam szó nélkül.-Itt vagy?-böktem meg az arcát. Egy sóhajtás kíséretébe rám vezette a tekintetét, majd megrázta a fejét. Aggódó tekintettel követtem a tetteit, majd vártam, hogy belekezdjen a mesélésbe. Mivel nem tette inkább nem feszegettem a témát. Csendben átöleltem, miközben ő idegesen a száját rágta. Egy ideig csendbe ültünk, majd Valentine ajánlatát elfogadva egy kisebb kávézóba tartottunk. Mikor odaértünk helyet foglaltunk egy hátul elhelyezkedő boxba. Míg én figyelmesen vizsgáltam Valentine arcát, addig ő az asztalról kapargatta le az alig látható kávéfoltokat.

**

Valentine-ből lehetetlennek bizonyult kiszedni a dolgokat, így 2 óra elteltével elindultunk a saját kis dolgaink elvégzéséhez. Ő elment dolgozni, míg én haza tartottam, remélve, hogy apa "barátja" már rég távozott. A legnagyobb meglepetésemre a házat sötétség lepte be. Felkapcsoltam a villanyt, majd a cipőmet levéve bementem az étkezőbe, ahonnan egy kis fény szűrődött ki. Kíváncsian lopóztam az említett helyiség felé, majd mikor beléptem az ajtó becsukódott mögöttem. Ijedten néztem körbe, viszont senkit se láttam. Másodpercek múlva valakinek az erős kezét éreztem a vállamon.

Na drágák újra ittvagyok:3 Következő rész 23 pipa és 10 komi után érkezik, aztán majd újra növeljük a határokat:3