27.rész-Az a bizonyos ruhadarab

Meg érkeztem:3 Igazából már tegnap kiakartam rakni a részt, de kórházba voltam, meg telefon szervízbe meg minden ilyen idióta helyen és későn értem haza.. Remélem nem lett szörnyű ez a rész. Mivel nagyon gyorsan összegyűltek múltkor a komik meg a  tetszikek, ezért legyen a mostani határ: 35 tetszik és 15 komi:3

A vállamról áttért a két kéz a derekamra, majd akaratosan a falnak tolt. A szememet lecsuktam és próbáltam mozdulatlan maradni, mikor valaki végig simított az arcomon. Reménykedve néztem fel a "támadómra", majd miután egy ismerős vigyort vettem észre mosolyogva a nyakába ugrottam.
-Nem akartalak megijeszteni.-hajtotta le a fejét.

-Elhiszem.-mosolyogtam és végig simítottam a haját.

-Elrontod a művemet.-mondta, majd elkezdte igazgatni a tincseket. Kicsit lábujjhegyre emelkedtem és segítettem neki elrendezni a haját. Míg én a haját figyeltem, addig ő az arcomról le se vette a tekintetét. Mikor úgy gondoltam, hogy végeztem leengedtem a kezeimet és jobban neki nyomtam magamat a falnak, mivel Louis túl közel volt. Amennyire lehetett közelebb hajolt az arcomhoz, majd végig mért a szememtől a kulccsontomig. A nyakamat lágy csókokkal kezdte behinteni, majd mikor felért a számhoz a szemembe nézett és a két kezét a derekamra helyezte. A száját az ajkaimra helyezte, majd vadul csókolni kezdett. A tettét szó nélkül viszonoztam. A karjaimat a nyaka köré fontam, mire ő a fenekembe markolva az ölébe vett és a falnak szorított. Percek múlva levegő hiány miatt váltunk el egymástól. A száját egy halvány mosolyra húzta, majd egy puszit adott a számra és a földre helyezett.
-És mi járatban erre fele?
-Csak látni akartalak.-szorított magához.  A fejemet a mellkasának támasztottam és mélyen beszippantottam azt a jellegzetes illatot.
(Nem erre számítottatok ugye?:DD-szerk.megjegyzés)

**

Louis aranyosan szundikált mellettem, míg én a mellkasán a fejemet pihentettem. Egy idő után felkeltem és kimentem teát csinálni. Egy széket húztam a polc elé, majd ügyesen egyensúlyozva felálltam rá. Kiszedtem a kis teás dobozkát a polcról és a lehető leghalkabban próbáltam elkészíteni. Míg a művem készült, addig én a széken ültem és a telefonomon a közösségi oldalakat pörgettem végig. A szokásos volt szinte.. Egyesek utálnak, valaki Eleanort akarja vissza kapni, valaki a példaképének tart.. Egy sóhajtás kíséretében letettem a telefonomat és a fejemet az asztalra döntöttem. Viszont amilyen gyorsan letettem a fejemet, olyan gyorsan fel is kaptam. Kintről lépteket és kotorászást hallottam. Reménykedve elsurrantam a szobámig és benyitottam, viszont Louis még csendesen szundikált. A szívem heves dobogásba kezdett. Lassan közelítettem meg a nappalit, miközben próbáltam rávenni magamat, hogy ne forduljak meg. A lábaimat gyorsabban szedtem, de mire kiértem a nappaliba, már semmit sem láttam.. A szemeimmel végig pásztáztam a helységet, majd megpillantottam a kinyitódott, ablakot amit a szél csapkodott. Közelebb mentem és kinéztem, de már senkit se láttam. Éppen csuktam volna be az ablakot, mikor az egyik kiálló "szálkán" egy fehér ruhaanyagot pillantottam meg. Amilyen gyorsan csak tudtam, leszedtem a helyéről, majd becsuktam az ablakot. A lépteimet meggyorsítva közeledtem a szobám felé, ahol Lou már a szemét dörzsölgetve kelt fel. Idegesen az ágyra vetettem magamat, miközben idegesen szorongattam a ruhadarabot a kezemben. Louis kérdőn nézett rám, mire én válaszul a kezébe nyújtottam az anyagot.
-Éppen teát csináltam és hangokat hallottam.-kezdtem kis megszakításokkal.-Kimentem a nappaliba, de nem volt ott senki, viszont az ablak nyitva volt és ez lógott rajta.-fejeztem be remegő hangon. Nem válaszolt semmit csak a homlokát összeráncolva letette a kezébe tartott anyagot. Kicsit közelebb ült, majd magához szorított.

**

Apám és a délelőtt megismert nő természetesen megint itt volt, így Loui elvitt Perrihez.
Az ajtót vacogva közelítettem meg, majd kicsit felvidultam, mikor az ajtóhoz értem, ami pont abban a pillanatban nyílt ki. Zayn lépett ki fülig érő szájjal, majd Pezzel egy csókkal köszöntek el egymástól. Miután elváltak egymástól Zayn és ezután a barátnőm is egy öleléssel köszöntött.
-Majd később átnézünk hozzátok.-kiabált Zayn után, amit ő csak egy bólintással nyugtázott. Beljebb léptem a barátnőmet követve, aki fülig érő szájjal támaszkodott neki a falnak.
-Mi történt, hogy ilyen boldog vagy?-vontam kérdőre, miközben a cipőmet vettem le. Mivel a cipőfűzöm kikötésére figyeltem, nem láttam Pezz arcát, így félperces csönd után ránéztem. Miután észrevettem, hogy az arcát pír tölti be, nem kérdeztem semmit csak elnevettem magamat a feszültségem ellenére is. Perrie a konyhába invitált, ahol helyet foglaltam az egyik magasított széken.
-Kérsz valamit inni?-mosolygott kedvesen.
-Ha van teád akkor azt elfogadnám.-mosolyogtam, de eközben eszembe jutott a tegnap.
-Ne csináld már.-kuncogott, majd elém rakott egy üveg vodkát és két poharat. Nevetve megráztam a fejemet és megvártam, míg Perrie tölt mindkettőnknek.


**


Pezzel nevetgélve indultunk el délután négy óra felé a fiúkhoz. Próbáltunk kicsit normálisabban viselkedni, de miután már a saját lábunkban is elestünk nem próbálkoztunk tovább vele. A fiúk házához érve belekapaszkodott Perrie a kilincsbe, aminek hatására az ajtó kinyitódott és beesett. 4 fiú bámult ránk értetlenül, mire még jobban nevetnünk kellett. Liam kapott észbe előszőr, aki egyből felsegítette a barátnőmet. Mivel a többi szem rám hárult, ezért az ajkamba haraptam és értelmes ember módjára bezártam az ajtót. Gyors léptekkel Louis felé vettem az irányt. Miután a fiúkhoz értem, aranyosan Louis ölébe vetődtem és egy puszit nyomtam az arcára, majd a többiekre mosolyogtam. Louis megrázta a fejét, majd szó nélkül felvitt az emeletre.
-Louis mit csinálsz?-kérdeztem halkan, miközben az ágyára helyezett.
-Mennyit ittál?-állt meg az ágy mellett anyáskodóan.
-Nem tudom.-nevettem el magamat.-Niall hol van?
Lou egy percig csöndbe lehajtotta a fejét, majd csak vállat vont és befeküdt mellém. Közelebb csusszantam és a fejemet a mellkasára helyeztem. A kezemet Louis pólója alá helyeztem és lassan simogatni kezdtem a hasát. Lou egyre gyorsabban vette a levegőt, mire felbátorodva a gatyája gombjához nyúltam. Louis lefogta a kezemet és inkább a hasára helyezte vissza.
-Na Lou.-néztem rá aranyosan, majd válasz hiányában a csípőjére ültem, viszont ő egy mozdulattal maga mellé helyezett, így durcásan az oldalamra fordultam és inkább a falat bámultam.

**

Fáradtan ültem fel az ágyba és a tegnap történtekre próbáltam visszagondolni. Körülnéztem a szobába, majd a tekintetem az ablakra esett, ahol kinézve már a reggeli világosságot pillantottam meg. Megdörzsöltem a szememet, majd a nappaliba lekullogtam, ahol már a többiek a kanapén ültek. Perrie Zayn vállára támaszkodva pihentette a szemeit. A többiek elkeseredetten ültek a helyükön.
-Mi ez a nagy szomorúság?-néztem körül.
-Niall még mindig nem jött haza, és a telefonját se veszi fel.-hajtotta le a fejét Hazz és csak akkor vettem észre, hogy Nialler még mindig nincs köztük.

A fiúkkal órákig ültünk a kanapén, nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Már épp mentem volna teát csinálni, mikor az ajtó nyitódott és az ír fiú lépett be rajta. Gondolkodás nélkül a nyakába vetettem magamat, majd csak percek múlva engedtem el. Niall rám sem nézve csak Louist követte a tekintetével, aki közeledett hozzánk.
-Hol voltál haver?-nézett rá kérdőn.
-Erre-arra.-válaszolt bosszúsan. Niallt végig pásztáztam a tekintetemmel, miután levette a kabátját. Egy fehér kapucnis pulcsi és egy szürke melegítő gatya volt rajta. Éppen meg akarrtam fordulni, mikor észre vettem valamit.