25.-R szövetségesei

Emberek! Itt az új rész, de a komi határ nem jött össze. MEGINT! Van 43 feliratkozóm, 29-en tetszikelték az előző részt. Ebből 9-en komiztak. Pedig még a kódot is leszedtem, hogy anélkül lehessen komizni:s. Miért olyan nehéz ezt hozni? Akkor most megint heteket várjak, hogy kirakhassam az új részt? Erre hozzátok össze a komihatárt, mert most várni fogok! Hamarosan befog következni egy nagyon nagy fordulat, ami megfogja határozni a blog ezutáni részeit!!

Új határok:27 pipa, 12 komment!

"Idegesen tárcsáztam Louist, miközben az Edwards lány lesokkolva tanulmányozta a képet.
-Egy igazi féreg vagy Tomlinson.-sziszegtem a telefonba, miközben a könnyek egyre jobban folyni kezdtek az arcomon."

-Mi?-szólt bele értetlen hangon Louis.

-Legyél boldog Eleanorral.-sírtam el magamat és a telefonomat az ágyra dobtam. Perrie egyből felvette az ágyról és kiment gondolom Louissal beszélni. Lekuporodtam a földre és az ágy oldalán támasztottam a hátamat. A kezemmel betapasztottam a számat és próbáltam elfojtani a sírást. Percekkel később Pezz jött vissza. Csendesen leült mellém és magához ölelt, miközben a vállamat simogatta. Mikor lenyugodtam elengedett és a kép hátulját kezdte vizsgálni.

-Ki az az R?-nézett rám kíváncsi szemekkel. Sóhajtottam és halkan elkezdtem magyarázni. Nagy magyarázásokba voltam, mikor a bejárati ajtót valaki verni kezdte. Pezz egyből felugrott és az ajtó felé vette az irányt, de én a kezénél fogva, gyengén visszahúztam, majd megtörölgettem a szememet és kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Sóhajtottam még egy nagyot, ezután lassan kinyitottam az ajtót, ami azzal a lendülettel ki is csapódott. Könnyezve vizslattam a nem várt vendéget, aki csak egy értetlen nézéssel válaszolt. A szám remegni kezdett, az ujjaimmal együtt. A kezemet a szám elé helyeztem és próbáltam visszafogni a sírást, de a könnyek megállíthatatlanul folytak le az arcomról. Louis közelebb próbált lépni, a karjait már ölelésre tárta, de én csak hátrébb léptem.
-Már megint mit tettem?-morgott idegesen. Nem válaszoltam csak a szobámba indultam, ahova ő is követett. Perrie féltő szemekkel nézett rám, majd bólintott egyet és kiment a konyhába. remegve nyújtottam a képet Lou felé, aki megpróbálta a kép átadása közben megfogni a kezemet. A lehető leggyorsabban húztam el onnan a kezemet. A képet kezdte kémlelni, miközben a homlokát ráncolta. Idegesen a földre csapta a fotót és se szó-, se beszéd nélkül elviharzott. Megsemmisülve ültem az ágyon. Perrie azonnal bejött és átölelt. A könnyek végig folytak az arcomon, az arcomat a lány vállába temettem. 

Valószínűleg álomba sírtam magamat, mivel reggel arra keltem, hogy Pezz mellettem szuszog. Az egész testemet nehéznek éreztem, de nagyon nehezen kikászálódtam a konyhába, ahol apu reggelizett. Kérdő tekintettel vizslatott, de csak intettem egyet. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak. A szobámban alvó barátnőmnek csináltam reggelit.

**

Pezz nem rég ment el a fiúkhoz, így én otthon unatkozok. A telefonom csörögni kezdett. Várjunk. Ez nem az én csengőhangom. A komódomra pillantottam, ahol Perrie telefonja hevert. Gyorsan felkaptam a telefont, kint felhúztam a cipőmet és a fiúk házához vettem az irányt. Reméltem, hogy Louissal nem találkozok össze. A tempómat gyorsabbra vettem, így 10 perc alatt már az ajtóban álltam. Egy nagy sóhajtás kíséretében kopogtam be hozzájuk. Liam nyitott ajtót, aki egyből beakart hívni.
-Nem lehetne, hogy odaadod neki a telefont?-Néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-válaszolt szigorúan.-Tegnap Louis nem a legjobb állapotban ért haza, történt valami?
-Nem.-Csuklott el a hangom, amiből levonhatta, hogy hazudok. A mutató ujjával befelé mutatott, majd lehajtott fejjel bementem.-Perrie hol van?-fordultam felé.
-A nappaliba Zaynnel.-Bökött a fejével az említett helyiség felé. Valamin épp nagyon beszélgettek, ezért csak a kezébe adtam a készüléket egy mosolygás kíséretében. Megfordultam és kifelé vettem az irányt, de a konyhába Liam megállított. A tenyerét a homlokomra helyezte, míg próbáltam előre menni. Elég vicces látvány lehetett.
-Nem akarok beszélni vele.-nyavalyogtam.
-Muszáj lesz. Egyikőtöknek sem jó így.
-Liam, ha nem akar beszélni vele akkor ne erőltesd.-jött be Niall. Mogorva hangnemmel szólt Li-re. Meglepődtem, ezért úgy döntöttem, hogy már azért is felmegyek Louishoz. Gyorsan szedtem egymás után a lábaimat, majd Louis szobájánál megállva kopogtam. Válasz nem jött, ezért benyitottam. A szobába erős alkohol szagot lehetett érezni. A földön egy véres póló hevert, mellette egy tisztának látszó gatya. A kezemet a számhoz helyeztem, ezzel megakadályozva a sírást. Louis csendesen szuszogott. A szobában félhomály uralkodott, ezért simán ráláttam Louis félig betakart testére. A mellkasa tele volt lila foltokkal, az arca néhány helyen sebes volt, az öklére rászáradt a vér. A szememből újra folyni kezdtek a könnyek. Remegő kézzel simítottam végig a kezén. Lou erre egy kicsit megremegett, majd lassan felnyitotta a szemét. Nagyokat pislogva nézett rám.
-Louis mi történt?-Kérdeztem elcsukló hangon és az ágy szélére ültem. Két kezem közé vettem az övét és félve simogatni kezdtem a kezét. Kicsit feljebb ült és szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki egy hang se a száján. Hirtelen magához rántott és a fejét a vállamba fúrta. Nem öleltem vissza, de a kezeit nem toltam le magamról. Hallottam, ahogy Louis szipog, de nem törtem meg.
-Csak beütöttem a kezemet.-Magyarázott. Tudtam, hogy hazudik, de éreztem, hogy nem mondja el.
-Ennyi?
-Az a kép nem mostani. Valaki kiszedte a fényképalbumunkból.-Motyogta a vállamba.
-Bizonyítsd be.
Nem mondott semmit csak kikászálódott az ágyból. Csak egy alsógatya volt rajta, amire gyorsan felhúzott egy gatyát és egy pulcsit. Követtem le a nappaliig, ahol csak Liam és Niall volt. Loui a tv alatt kutatott valamit. Nem tudtam, hogy mit keres, de mikor megláttam a fotóalbumot mindent értettem. Niall aggódó szemekkel nézett ránk. Nem értem mi van ma vele.. Mire észbe kaptam már a Tomlinson fiú a konyhába volt. Gyorsan utána mentem. Ő már az asztalnál ülve lapozgatta az albumot.

*Louis szemszöge*

Idegesen lapozgattam a kis könyvet, de a kép helyén egy másik fotó volt. A kezem izzadni kezdett és nem tudtam mit csináljak. Valaki itt járt és egy képet tett a helyére. 
-Hozd be létszíves a másik albumot.-Néztem Aprilra. Bólintott és kiment. Gyorsan a kezembe vettem az egyik asztalon heverő tollat, kivettem a képet és az album lapjára egy R betűt firkantottam. 
-Meg van!-ordítottam ki mire April beviharzott. Felé mutattam az albumot. Elvette tőlem és a kezében kezdte vizsgálni. Míg nem figyelt eltettem a tollat. Tudom nem szép dolog hazudni, de máshogy nem hiszi el. Én tudom, hogy a kép régi, de ő nem.-Elhiszed?
-Talán.-ült le.

**

Aprillal nagyjából kibékültünk, nem rég ment el. Este 8 óra felé lehetett az idő, kint esett az eső. Magamra vettem a cipőmet és a kabátomat, majd elindultam a célom felé. Beszálltam a kocsiba, miközben a telefonomat zsebre dugtam. A kb. 2 órás utat végig untam. Nagy örömmel szálltam ki a járművemből, mikor láttam, hogy megérkeztem. Egy kisebb városba érkeztem, aminek a végén van egy motel. Idegesen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd gyorsan felviharoztam az emeletre. Megkerestem a 13-as szobát. Kopogás nélkül nyitottam ki. Háttal ült nekem a fekete alak, így én az íróasztala mellé sétáltam, ami a falnak volt támasztva. Az egyik oldalára támaszkodtam két kézzel és kicsit előre hajoltam.
-Mit akarsz még? Teljesen tönkretetted az életünket!-Sziszegtem.
-Szakíts vele.-Kaptam a választ. Az eltorzított hang zavarta a fülemet, de annyira ideges voltam, hogy semmi sem érdekelt. Az adrenalin felment bennem, de nem akartam, hogy úgy végződjön a mai nap mint a tegnapi, így inkább az asztal szélét markoltam.
-Arra várhatsz.-Vágtam oda neki gúnyosan.
-Tudod mi lesz a következménye. Szakíts vele. Bár ha megtudja, hogy csak egy feladat volt számodra, akkor úgy is ő szakít.-Tudatta velem a valós tényeket.
-De beleszerettem.-suttogtam lehajtott fejjel.

**Visszatekintés**

Ma találkoztam egy lánnyal, aki teljesen elfeledtette velem az Eleanorral való szakításomat. Mindeketten más irányba mentünk. Mosolyogva néztem utána. Vörös, hosszú haja lobogott az enyhén szeles időben, miközben a vékony lábait egyre gyorsabban szedte. Én is követtem a példáját és elindultam a másik irányba. Útközbe egy sms-em ékezett, amit csak a háznál néztem meg. Feloldottam a telefonomat, miközben beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet és beléptem az üzenetekbe. 
"Mostantól te is benne vagy a játékban. Ha tiltakozol azt a családod bánja. Várlak.
-R." 
Az üzenet végén még megvolt adva egy házcím. Gondolkozás nélkül kocsiba szálltam és a megadott cím felé vettem az irányt. Össze voltam zavarodva. Megijedtem.


Mikor odaértem a motelhez reszkető lábakkal mentem be. A leírt számú szobába mentem. Félve nyomtam le a kilincset. Egy fekete alak ült nekem háttal. A szoba tele volt akasztva pappírokkal, jegyzetekkel, képekkel. Az asztalon egy telefon, Laptop helyezkedett el néhány lap társaságában. A szobát csak egy kis villanykörte világította meg. A szoba falairól kopott le a fehér festék. Az elhasználódott szekrénynek az ajtaja félig nyitva volt, néhány ruha oldala kilógott belőle. Ijesztő volt. Lassan az asztalhoz sétáltam. Ijedten vettem észre, hogy az ismeretlen alakon egy álarc volt.
-Itt vagyok.-mondtam félve.
-Csak nem fél a híres Louis Tomlinson.-Szólt egy torzított hang.
-Nem.-húztam ki magam.
-Látszik.-Mondta gúnyosan.- Feladatom van számodra. Bolondítsd magadba Aprilt. Játszd el, hogy szereted. Csinálj úgy mintha ezentúl nem segítenél a piszkos terveimben.

Remélem tetszett, Ezentúl 27 pipát és 12 komit szeretnék látni és jön az új rész! Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett és rövid, de még nincs itt az ideje annak a "bizonyos nagy fordulatnak" :DD