tiétek a döntés..

Nem tudom, hogy miért van az, hogy minden résznél mindig kevesebb komit/tetsziket kapok? Úgy érzem nincs miért folytatnom a blogot:s igen tudom. lehet, hogy önzőnek tűnök, hogy a visszajelzésekre várok, de szerintem anélkül értelme sincs a blognak.. Szóval. Aki a blog VÉGÉT akarja az kattintson a TETSZIKRE aki szeretné, hogy még FOLYTASSAM az kattintson a NEM TETSZIKRE!!!

14.rész-tiltott gyümölcs?

Bocsánat, hogy megint késtem, de eléggé szarnapjaim vannak:) hétfőn sikeresen összevesztem a barátommal, kedden agyrázkódásom volt, szerdán este szarul voltam, csütörtökön megint egy veszekedés, pénteken meg elmentünk vásárolni a barátnőmmel és későn értünk haza. Ennél jobb hetem nem is lehetne. Nagy örömmel jelentem be, hogy az egészségi állapotom egyenlő a nullával, szóval nem tudom, hogy mikor tudom a részeket hozni, de mindenképpen megpróbálok egy héten kettőt hozni legalább! Bocsánat.


-Louis..-néztem a fiúra ijedten.-ugye azon a videón nem látszódik az arcunk?
-De.-állt meg üveges tekintettel. A fiúk értetlenül kapkodták a fejüket össze vissza.
-Milyen videó?-állt elénk Zayn és kérdően nézett ránk.
-Csak nem?-öltött egy perverz vigyort Harry. A vállába bokszoltam és Lout magammal húzva beálltam egy árnyékos fa alá.
-Ha az a videó nyilvánosságra kerül, akkor végünk van.-temettem az arcomat a tenyerembe.
-Megoldjuk.-húzta ki magát Louis hősiesen. Megráztam a fejemet és folytattuk a többiekkel a hurcolkodást.

**

-Mit csináljunk?-terültem el a nappaliban elhelyezkedő kanapén.
-Felelsz vagy mersz?-hozta fel az ötletet Liam.
-De legyenek szabályok. Ha nem válaszolsz akkor vagy vetkőzöl vagy iszol.-tette le az alkoholos üvegeket Harry.

Kicsit ittasan-Liam kivételével-, fehérneműben/alsónadrágban fetrengtünk a földön, mikor az üveg szája felém fordult.
-Felelsz vagy mersz?-fordult felém Zayn.
-Merek.-ültem fel. A fiú egy alkoholos filcet nyomott a kezembe és a fülembe súgta a feladatot. Bólintottam egyet és átmásztam Niall ölébe. Ráültem a csípőjére és idióta feliratokat kezdtem gyártani a hasára. Mikor végeztem leakartam szállni, de Niall visszarántott és megcsókolt. Mikor elszabadultunk egymástól visszaültem a helyemre. Louis ökölbe szorított kézzel nézett rám, majd percek múlva távozott.

**

Reggel a pulton(?) keltem iszonyatos fejfájással. Egy fájdalom csillapító pirulát halásztam elő, lassan lenyeltem vízzel és elmentem lezuhanyozni. Ahogy végeztem a már időközben felkelt Liammel felkeltettük a társaságot. Louissal egész végig rettegve ültük végig a délelőttöt a kép miatt. Ebéd után Niall azzal az ötlettel állt elő, hogy menjünk le a tengerpartra.


**

Niallal éppen beszélgettünk, amit Louis nem nézett jó szemmel. Ezt figyelembe véve Niallt arrébb húztam, egy kőhöz, amit fák takartak. Éppen valamit nagyon magyarázott, míg én a földet bámultam, mikor hirtelen elhallgatott. Szóltunk a többieknek is és úszkálni kezdtünk a langyos, tiszta vízben.

Este felé kikászálódtam és a ruháimhoz mentem, mikor még a többiek nagyban lubickoltak. A cuccaim alól előhúztam a törölközőmet és becsavartam magamat. Az egyik sziklának dőlve néztem a többieket, mikor Niall közeledő alakját fedeztem fel. Ő is hasonlóan cselekedett mint én öt perccel ezelőtt, majd szembe fordult velem és beszélgetni kezdtünk. Öt perc múlva közelebb lépett, gyengén a falnak nyomott és lágyan megcsókolt. Percek múlva a telefonom rezgésére váltunk el. Lassan kivettem a nadrágom zsebéből és olvasni kezdtem az üzenetet.
"Megijedtetek. A videót nem tettem közzé, csak szeretek másokkal játszani. De most, hogy már van egy képem rólad és a szösziről.. -R"
Az üzenetbe még volt egy link csatolva. Rámentem és egy hosszas cikk volt írva rólam és Niallról. A cikk végére csatolták a képet.


Sajnálom, hogy olyan lett amilyen, de. Áhh mindegy nem terhellek titeket ezzel:d Remélem tetszett:D

..!

vagy szerdára, vagy csütörtökre tudom csak hozni a részt. Bocsássatok meg♥ okot nem mondhatok..

13.rész-ki lesz a következő?

Az előző részekre alig kaptam komit, szavazást, kevesen nézték meg. 1 követőt vesztettem. Mit csinálok rosszul? Akkor kezdjük újra a komi határt? :s A következő részt akkor rakom ki, hogyha erre a részre összehoztok nekem 10 komit és 15 szavazást. Bocsi.



**

Miután megmutattam Loui szobáját, elmentem fürödni. Hosszú, vörös hajam lágyan hullott rá a még nedves bőrömre. Akád melletti mosdókagyló széleire kitámasztottam a kezeimet és a tükörbe nézve gondolkoztam. Miért pont én? Miért pont az én életemet keserítette meg? Miért pont anyunak kellett bűnhődnie? Mit követtem el?

Nem tudom mennyit gondolkozhattam, de egyszer csak arra eszméltem fel, hogy valaki az ajtón dörömböl. A magamra csavart törölközőt egy kicsit megigazítottam és az ajtót résniyre nyitottam.
-Louis lélegezz. Ki-be, Ki-be. Élek még.-magyaráztam lassan.
-Megnyugodtam. Öltözz át és gyere ki vacsorázni.- csukta be az ajtót. Követtem Louis utasítását, majd mikor végeztem kiugráltam a konyhába.

**

Az ágyamban feküdtem szótlanul, mikor a szoba ajtóm kinyílt és Louis mászott be rajta.
-Mi kéne ha volna?-ültem fel mosolyogva, bár ezt sötétben nem láthatta.
-Nem tudok aludni, gondoltam beszélgethetnénk.-huppant le az ágyam szélére. Bólintottam egyet és a jól bevált módszert használtam: bólogatni és mindenre egy aha-t vágni. Louis nagyban beszélt, miközben én bólogattam és néha benyögtem egy két szót.-April.-bökte meg a kezemet.
-Igen?-fordultam felé.
-Nem is figyelsz rám. Hogy vagy? Mármint. Érted.-motyogta maga elé.
-Jól vagyok.-rántottam vállat, miközben csak a világból való távozáson járt az agyam.
-Rosszul hazudsz.-szorította meg a kezemet.
-Van itthon még valami kaja?-álltam fel, terelve a témát. A konyhába lévő polcról leemeltem egy ropis zacskót és vissza ültem Louis mellé.

A ropit rágcsálva beszélgettük végig az estét.

**

Reggel kómásan zuhanyoztam le, míg Louis édesen szunyókált az ágyamban. Lassan összeszedtem magamat és a temetőbe mentem. Lassan lépegettem a havas utakon, míg egy fekete rácsos kerítéshez nem értem.  Besétáltam a bejárathoz és a már -sajnos- jól ismert sírt kezdtem keresni, amit hamar meg is találtam. 20 percig ülhettem előtte, mikor megszólalt a telefonom. Felálltam a sír előtt lévő székről és körbe körbe kezdtem el sétálni, mikor a távolba megpillantottam egy nőt aki éppen "felfedezte" a túlvilági életet. Magyarul beleesett egy kiásott sírba. Nevetésemet visszatartva futottam oda és próbáltam segíteni a hölgynek. Végül egy 10 perc múlva sikerült. Megfeledkezve a telefonhívásról sétáltam vissza a "helyemre".  Éppen leakartam ülni a padra, amikor egy kis cetlit pillantottam meg rajta.
"Ki lesz a következő?
-R."
A cetlit eldobva néztem körül, mikor egy fekete alak futott el mellettem. Szívemhez kaptam és irány nélkül kifutottam a hátsó kapun, majd az erdőbe vettem az irányt. A telefonom folyamatosan csörgött, míg én az árnyékolt erdőben futkoztam céltalanul, nyomomban egy fekete alakkal. Időközben valahol lehagyhattam, mivel mikor mögém tekintettem senkit sem láttam. Végül kiértem egy tisztásra, de előttem egy fekete alakot pillantottam meg.  Vissza akartam fordulni, de a férfi megfogta a kezemet.
-Kitalálom. Nem találod a kiutat?-mosolygott kedvesen, mire én is egy nyugodtabb mosolyt intéztem felé. A férfi nagyon kedves volt, így gyorsan kitaláltam az erdőből. Hazáig szintén futottam, szinte már hozzá voltam ehhez szokva.

-Hol voltál?-szegezte hozzám a kérdést Harry amikor beléptem otthon az ajtón. A kanapénkon ott ült mind az 5 fiú. Lihegve mesélni kezdtem, miközben Zayn öntött nekem inni. Szinte még most sem tudtam felfogni a történteket. Lehetetlennek tartottam. Bármikor elkaphatott volna.
-Viszont van egy jó hírem.-szorította meg a kezemet Louis.
-Hallgatlak.-mosolyogtam.
-Este indulunk a Fülöp-szigetekre, mert pihenőt kaptunk, szóval pakolj.
-Oké és én erre, hogy szerzek pénzt?-húztam fel a szemöldökömet.
-Ingyen van nekünk is.-kuncogott Niall.-mindenki vihet magával egy személyt.
-Két személyes szobák vannak.-bólogatott Zayn.
-Én Louissal alszok akkor.-jelentettem ki, de ezen még én is meglepődtem.
-Ó. Védekezzetek.-vigyorgott kajánul Harry. Kínomban egy párnát vágtam rá.

**

Este kicsit nyugodtabb szívvel indultunk el. Pár óra múlva vége is lett a repülő útnak és szerencsére beköltözhettünk egy hétre a kibérelt házba.
-Apunak nem szóltam.-csaptam a homlokomra.
-Egy lépéssel előtted járok.-mosolygott Louis. Mosolyogva átöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
A telefonom vad rezgésbe kezdett.
"Nem sikerült elkapni, de a videó még mindig meg van. És néhány perc múlva a tv-ben is bent lesz. 
-R."

Vasárnapra vagy hétfőre hozom a kövi részt:D

12.rész.-lopott csókok.

kövessetek instagramon: kali_fruzsi
mindenkit visszakövetek!!
Bocsii, hogy csak most hozom, de tegnap késő estig tanultam:)


-Én sem tudom.-ült fel Louis a fejét fogva. Az ágy mellett lévő kis komódról levett egy tablettát és a kezembe adta. Én érthetetlen fejet vágva rám nézett, mire a kezembe nyomott egy pohár vizet is. A gyógyszert alaposan megvizsgáltam, az egyik felén egy Nurofen feliratot találtam, így egyből leesett, hogy fájdalomcsillapítót adott.
-Egy valaki tudhatja.-nyeltem nagyot.-Hol a telefonom?-kezdtem idegesen kutatni, miközben össze vissza ugráltam a szobába.
-Jó a kilátás.-dőlt hátra Louis, utalva arra, hogy egy szál pólóba és fehérneműben mászkálok. Az első kezembe akadó díszpárnát hozzá vágtam és tovább kerestem. Végül a telefonom rezegni kezdett, majd követve a hang forrását, a levedlett ruháim alatt találtam meg.
-"Egyszerű a válasz. Videót vagy képeket kértek róla? Megkaptam amit akartam, de mivel van egy videóm, ezért még játszhatunk tovább. -R."-olvastam fel az üzenetet hangosan.
-Videó.-válaszolt Louis határozottan, mire én lassan felé fordítottam a fejemet.
-Ez most nem vicces.-ráztam a fejemet. Másodpercek múlva egy üzenetet kaptam amihez egy videó volt csatolva: "Te kérted.-R."
-Had nézzem.-kapta ki a fiú a kezemből a készüléket.
-Louis!-ordítottam rá, mire bűnbánóan letette a telefont és elterült az ágyon. Mellé feküdtem és a plafont kezdtem el vizsgálni.-most mi legyen?-kérdeztem csukott szemmel.
-Nem tudom.
-Ha nyilvánosságra kerül a videó, akkor végünk van.
-De nem fog.
-Honnét tudod?-ültem törökülésbe. Ő erre nem válaszolt csak nézte tovább a falat.
-Fogalmam sincs.-csukta le a szemét.
-Louis..és mi van ha nem védekeztünk? Részegek voltunk, nem voltunk magunknál.
-Szerintem nézzük meg a videót.-vigyorodott el kajánul.
-Csak azért, hogy megtudjuk.-nyomtam a kezébe a telefonomat. Míg ő a "házimozit" nézte, én addig bementem a fürdőbe és lemostam az arcomat. Öt perc múlva visszamentem.
-Mivel olyan okos vagyok, védekeztünk.-bólogatott.
-Azért ennyire ne legyél nagyra magaddal.-kuncogtam.

**

-Én hazamentem, majd jövök.-intettem a szobában tartózkodó 5 fiúnak. London utcáin sétálgattam el hazáig, majd mikor hazaértem letusoltam és átöltöztem. Kicsit még igazítottam a kinézetemen és elindultam a temetőhöz.

**

Nehézkesen vettem a lépcsőfokokat, apa szobájába, de mikor beléptem érdekes dolgot pillantottam meg. Louis apa előtt ült egy jegyzettömbbel és egy tollal a kezében. Nagyban körmölt, így nem vett észre, apával ellentétben.
-Megkérdezhetem, hogy ti mit csináltok?-kuncogtam.
-Semmit.-ugrott fel Louis és a jegyzettömböt magához szorította.-Én azt hiszem megyek.-Sétált ki a szobából oldalazva. Másodpercek múlva már csak egy ajtócsapódást hallottam.
-Ez fura volt.-dobtam le magamat az ágyra édesapám mellé.-na jó. Mi volt ez?
-Nem tudom.-hajtotta le apa a fejét mosolyogva.
-Hazudsz.-húztam össze a szemeimet.
-Nem.-állt fel és a kezeit védekezően maga elé rakta. Megráztam a fejemet és lesétáltam a szobámba.

**

Ez a két hét (na jó, majdnem két hét) gyorsan elment. És itt a várva várt nap. Várva várt? Egyáltalán nem vártam. A napi üzeneteket kaptam ugyanúgy, de nagyobb baj nem történt. A fiúk ma jönnek haza, mivel a koncertek miatt egy kisebb kiruccanást tettek Európába. A gondolatom menetét apa hangja szakította meg, amint a nevemet kiabálja.
-Igen?-léptem ki a nappaliba.
-El kell mennem egy hétre, még egy két dolgot lerendezni Kanadába, de sietek.
-Egy hétig egyedül?-játszadoztam el a gondolattal.
-Hát..igazából.-tanulmányozta a cipőjét.
-Bökd már ki.
-Át jön valaki, majd. Övé a vendégszoba.
-De ki?
-Majd meglátod, de viszont indulnom kell.-nyomott egy puszit az arcomra.

Megvártam még elmegy, majd a szobámba ballagtam és lefeküdtem aludni. Dél körül lépteket hallottam. Félve kimentem ahol Louist találtam.

-Szia Louis. Hát te?
-Nem is örülsz nekem?-biggyesztette le az ajkait.
-De.-mentem oda hozzá és megöleltem.-Gyere.-rángattam fel a lépcsőn a vendégszobába.



Iratkozzatok fel manók:$ Még ezen a héten lesz kövi rész :DD! 

11.rész-ugye nem?

Ééés megint itt vagyook:D mostanában egyre kevesebben nézik az oldalt.:| ez azért van, mert nem tudtam hetekig hozni a részt vagy ennyire romlott a blog?:| Na mindegy.. nem húzom az időtöket! Remélem ez alatt a bejegyzés alatt több komi lesz..:s




**

Reggel Louis karjaiban keltem fel, taknyos zsepikkel körülvéve.(?) Lassan felültem és a fürdőbe mentem. A hajamat meg csináltam normálisan, ami bevallom elég jól sikerült. Felvettem egy kicsit csinosabb ruha összeállítást, és felkeltettem Louist. Lassan felült, körbenézett és vissza feküdt az ágyba. Egy halk nevetéssel nyugtáztam, és próbáltam kihúzni az ágyból. Végül 10 perc után sikeresen ki kelt.
-Gyere el velem a fiúkhoz.-könyörgött.
-Nem akarok zavarni.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Sose zavarsz.-hajolt közelebb.
-Én is ezt mondanám.-néztem rá ravaszul. Louis nemes egyszerűséggel eldöntött az ágyon és felém hajolt. A homlokát az enyémnek döntötte és elmosolyodott. Az ajkaival végig járta a nyakamat, majd csókokkal hintette be. Az ajkai vészesen közeledtek a szám felé, de hirtelen megcsörrent a fiú telefonja. Sóhajtott egyet és felvette a készüléket. Valamit nagyon magyarázott a telefon túloldalán lévő személynek, de nem nagyon figyeltem rá, inkább igazítottam a hajamon egy kicsit. Mire kiléptem, már Louis várakozóan állt az ajtóban.
-Akkor jössz?
-Megyek.-mosolyogtam. Aputól elköszöntünk és elindultunk Lou kocsijával. Negyed óra múlva már Perrie karjai között voltam a Direction házba. Hát igen. Perrie elég gyorsan befogadott és eléggé egy húron pendültünk.
-Holnap milyen nap lesz?-kérdezte Hazza.
-Február 1.-rántott vállat Zayn. Perrievel egymásra néztünk és nevetni kezdtünk, mivel mi tudtuk, hogy mire megy ki a "játék".
-És mi lesz holnap?-célozgatott tovább a göndörke.
-Péntek.-válaszolt Louis komoly fejjel. Harry csalódott arca mindent megért.
-Ne kínozzátok már szegény srácot.-röhögött a hasát fogó Niall. Már kezdtem félni, hogy vesz-e levegőt.
-Holnap este lesz egy "meglepetés" bulid. Bár már lelőttük a poént.-mosolygott Liam.
-És kik vannak meghívva?-nézett kutya szemekkel Harry.
-Kiket szeretnél?-kérdezett vissza Louis és egy lapot vett elő. Harry sorolni kezdte a neveket amiben Pezz és az én nevem is szerepelt.
-És milyen ruhában kell lenni?-kérdeztem.
-Mármint?-kérdezett vissza Harold.
-Báli ruhába-amit erősen kétlek-mini ruhába vagy utcaiba?
-Mini ruha.-csillant fel a fiú szeme.
-Ne.-mondtuk Perrievel szinte egy emberként.
-Hé csak egyszer van szülinapom az évben.-érvelt a srác.
-Legyen.egyeztünk bele.
-Akkor holnap délelőtt indulás vásárolni.-kacsintott Pezz.

Este Perrievel együtt haza indultunk, majd a parknál elváltunk, telefonszámot cseréltünk és lediktáltam a címünket.

**

Reggel gyorsan összekészülődtem meg sem nézve mit veszek fel. Bár a végeredmény eléggé tetszett. Lementem enni, fogtam a pénztárcámat, egy kis táskát és a tv elé ültem mivel még volt időm. Fél óra múlva, a megbeszélt idő pontban csengettek. Összeszedtem a cuccaimat és mosolyogva kiléptem Pezzhez. Beszálltunk a kocsiba és az egyik közeli plázához mentünk. A bevásárlóközpontban. Perrienek találtunk egy zöld, mellrésznél fekete csipkével borított térdig érő ruhát, míg nekem egy sárga, neon színű, középen cipzáros, pánt nélküli , combközépig érő ruhát. Elég bevállalós, de még is csak Hazza születésnapja van. Délbe megebédeltünk a Nando's-ba és átmentünk Perrie-hez készülődni. Még a lány a fürdőszobájában öltözött nekem egy SMS-em érkezett.
"Már el is felejtettél? Hmm. A mai este után azt hiszem soha többet nem fogsz elfelejteni. 
-R."
Kicsit féltem, de próbáltam nem ezzel foglalkozni és inkább elkezdtem kisminkelni magamat. A hajamba Perrie segítségével lágy hullámokat varázsoltunk, és a ruhámat is felvettem, majd a hozzá illő sárga magassarkút is. Pezz is felöltözött és együtt a tükör elé álltunk.
-Mint valami kurvák útszéli nénik.-kuncogott. Én is nevetni kezdtem.

**

Este elég sok pia volt, amit ki is használtunk. Én Louis, Perrie és Zayn társaságát élvezhettem. Mikor már eleget ittunk beálltunk táncolni. Persze én Louissal "táncoltam" ha azt annak lehetett venni. Igazából csak ugráltunk mint egy idióták vagy vonaglottunk. Valószínűleg, ha valaki ezt láthatta akkor röhögő görcsöt kapott volna. Louissal egyre inkább kikerültünk a többiek közül és már a falnál smároltunk, önkívületi állapotban. Felhúzott az egyik szobába, becsúkta az ajtót és neki döntött. Erősen szívni kezdte a nyakamat, míg én a pólóját téptem le róla. Lehúzta a ruhám cipzárját, ami másodpercek múlva már a lábamnál landolt. Kiléptem a cipőmből és Louist erőszakosan az ágyra löktem. A csípőjén ülve a hasát kezdtem simogatni, miközben a  nyelveink dominanciáért küzdöttek.

**

Reggel arra keltem, hogy valaki az oldalamon simít végig, gyorsan felültem és észrevettem, hogy a fehérneműn kívül semmi sincs rajtam. Gyorsan magamra kaptam ez első kezembe akadó pólót és magamra kaptam, majd felültem. Idegesen pásztáztam a mellettem fekvő fiút, aki nem más mint Louis volt. 
-Ugye nem.-túrtam bele idegesen a kócos hajamba.



Remélem ennek a résznek nagyobb sikere lett..

10.rész-temetés

Sziasztook:d na élek még:$ géphez nem nagyon tudtam ülni, de telefonról mindig tudtaam sunyiba facezni:$ szóval aki beszélni szeretne velem az írjon: http://www.facebook.com/fruzsi.kali nem harapook:$
ha megírtam a részt válaszolok a komikra, nem tudom mikor tudok legközelebb írni..:s Bocsi, hogy ilyen későn jelentkezek:|


**

-Apa nekem amúgy nem kéne iskolába járnom?-kérdeztem érthetetlenül, hisz már egy ideje itt vagyok, de nincs munkahelyem és iskolába se járok.
-De kéne, de ha nem szeretnél. 16 éves korodig vagy iskolakötelezett, szóval aludj rá egyet.-bólogatott apa, miközben egy lapot töltött ki.
-Az mi?-léptem mellé kíváncsian.
-Temetéshez kapcsolatos.
-Értem. Mikor lesz?-nyeltem egy nagyot és próbáltam nem kimutatni a gyengeségemet.
-Ha minden jól megy akkor 3 nap múlva.
-Akkor keresek valami ruhát.-próbáltam menekülni a valóság elől és gyorsan a szobámba mentem. Az ajtót magamra zártam és sírva az ágyra borultam és a régi képeimet kezdtem nézegetni.

*3 nap múlva*

Délután gyorsan próbáltam összeszedni magamat és magamra kapkodtam a ruháimat. Az ágyra ültem és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Egy óra múlva apa kopogtatott az ajtómon és együtt elindultunk a temetésre.

-Sziasztok.-öleltük végig a család tagjait, akik már a helyszínen tartózkodtak. Míg apa a család tagjaival váltott egy pár szót, én addig lassan, önkívületi állapotban a fedett tetejű koporsóhoz sétáltam. Az ujjaimmal végig húztam az arany feliratot. Még egy utolsó mosolyt ejtettem és próbáltam erősnek mutatni magamat.

A temetést nagy nehezen végig álltuk dideregve a hidegben, majd az a temetésen résztvevőkkel beszélgettünk egy kicsit ami sötétedésig tartott. Apa kiment a bérelt autóhoz, de én még kértem magamnak egy kis időt. Ahogy körbenéztem a temetőn a szívem egy kicsit összeszorult. A szél csendesen fujdogált, és a sötétben is kitudtam venni a régebbi sírkövek alakját, amitől kirázott a hideg.

**

Este Louis átjött vigasztalni, miközben én az ágyon összegörnyedve sírtam.



Bocsi, hogy rövid. Hosszabbra terveztem, de elküldteek.:s Fb-n nyugodtan írjatok, nem harapok:33

9.rész-máskor jobban vigyázz.

Na a mamámnál vagyok szóval tudok írni:dd remélem tetszeni foog:$


Louis egyre jobban közeledett.A testünk között már csak centiméterek voltak. Lassan hátraléptem, de ő is követett, így még egyet hátraléptem, de majdnem elestem. Lou gyorsabb volt nálam így egyből a derekam után kapott.Levegőt sem mertem venni. A kezeit lehámoztam a derekamról és hátrébb léptem, viszont a falnak ütköztem. A fiú a falnak préselt és lassan egy puszit nyomott a szám sarkába. Lélegzet visszafojtva vártam amint eltávolodik és szólásra nyitotta a száját.
-Louis mikor jössz már?-hallottam meg Zayn hangját. Louis megrázta a fejét, még adott egy puszités szó nélkül kiment.
-Neked is szia.-suttogtam magam elé. 

**

Reggel nyújtózkodtam egy nagyot és fáradtan kikeltem az ágyból.  Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal felmentem az egyik közösségi oldalra. Hirtelen beugrott, hogy elterveztem, hogy elmegyek a Shake bárba munkára jelentkezni. Felöltöztem és elindultam, de félúton meggondoltam magamat és vissza fordultam.
Már épp akartam befordulni az utcánkba, mikor egy kék kocsi vészesen közeledett felém. Teljesen lesokkoltam és nem tudtam megmozdulni. Már csak néhány méter választott el a járműtől, mikor valaki elém ugrott és ellökött. Csak egy feketébe öltözött férfit láttam aki szerencsésen megúszta a balesetet. Pár másodperc múlva már el is tűnt. Sokkolva futottam hazáig, mikor beértem becsaptam az ajtót, neki dőltem és a kezemet a szívemre tettem. Nagy levegőt vettem és próbáltam nem el sírni magamat. A telefonom rezegni kezdett.
"Még csak most kezdődött a játék, nem lehet egyből vége. Máskor jobban figyelj. -R"
Azonnal Louist tárcsáztam.

**

-Szóval ő nem megölni akar minket.-gondolkozott Louis.
-Még.
-A gyerek is addig van el amíg játszik, hát akkor játszunk mi is vele.


Sajnálom, hogy rövid lett, de erre volt csak időm:s nem tudom mikor tudok legközelebb írni.

rossz hír..

Sziasztok drágáák♥ nem tudom mikor tudom hozni a következő részt, mert a jegyeim (-.-) miatt elvagyok tiltva egy ideig a géptől, tv-től és a telefontól..(Y) most is állítólag gyakorlok a gépen:'dd
de van valami amit észrevettem. az előző részhez csak 7 komi jött és 14 szavazat az az előtti bejegyzéshez sokkal több, pedig most van komihatár:oo szóval ennyire nem volt jó ötleet?:s m1, az előző részhez még várok 1 komit és valahogy megpróbálom megírni a részt >< legyetek rosszak:D:D♥
jelöljetek facebookon: http://www.facebook.com/fruzsi.kali
kérdezzetek: http://ask.fm/FruzsiKali

8.rész-Fuck you and smile!

A komment/tetszik határ még mindig ugyanannyi viszont örülnék neki, ha máskor hosszabb komikat írnátok :) nagyon szeretlek titeket♥ (és igen a képen én vagyok xd.)

**

Az irányt egy közeli plázába vettem ahol néhány lány lesajnálóan nézett rám. Nem értettem, ezért a mosdóba siettem, amit 10 perc keresés után meg is találtam. A tükörbe néztem és az arcomat kezdtem vizsgálni. Mivel az előbb említett testrészemen nem találtam semmi hibát a ruhámon vizslattam tovább. Talán nincs rajtam ruha vagy mezítláb jöttem el? Háromszor végignéztem magamon míg meggyőződtem róla, hogy rendesen fel vagyok öltözve. Lassan kisétáltam a helyiségből és az utam az egyik Starbucksba vezetett ahol egy kávé és egy cukros fánknál maradtam. Fizettem és már indultam is haza. Ahogy hazaértem ledobtam a cuccaimat mikor a táskámból egy képes magazin esett ki amire egy sárga cetli volt ragasztva. Remegő kézzel felemeltem az újságot és olvasni kezdtem a papírt.

April:33

-"Legközelebb jobban vigyázz. Tudod. Közelebb vagyok mint gondolnád! -R." -olvastam fel. Gondolatok kavarogtak a fejembe, de néhány perc múlva letettem a papírt és az újság főcímeit kezdtem olvasni. A kezemben a People magazin egyik mostani számát tartottam. Végül a bal alsó sarokban megtaláltam egy elég érdekes szöveget: Louis Tomlinson erre a lányra cserélte régebbi párját, Eleanor Caldert?
Gondolkozás nélkül vadul kezdtem lapozni és a cikket kezdtem keresni. Amint megtaláltam gyorsan kezdtem olvasni. A cikkben a nevem is meg lett említve. Ezt most miért kellett? Azonnal Louist tárcsáztam, viszont a telefonját nem vette fel. Az ágyamba dőltem és gondolkozni kezdtem.

**

A sírás erősen rázott, mikor csengettek. Megpróbáltam visszafogni magamat és útközbe egy zsepit vettem a kezembe és kifújtam az orromat. Gyorsan elfordítottam a kulcsomat a zárba és kitártam az ajtót ahol egyszerre 5 fiú ugrott be. A Niall mögött álló Harry elbotlott ezért Niallerre esett aki szintén esett. A többiek ezt csak egy nevetéssel nyugtázták, majd mindenki végig ölelt (!!) A szobámba mentünk és a kicsi ágyamra tömörültünk. A fiúk próbáltak felvidítani, de nem nagyon sikerült. Fél órával később hoztam fel magunknak ételt és narancslevet, de Louis is lekísért. Kaptam az alkalmon és elmeséltem neki mindent. Ő csak tátott szájjal állt ott.
-Ezzel most nem tudunk mit kezdeni, de nem fogjuk annyiban hagyni.-kacsintott.
Nem válaszoltam csak mosolyogtam és egy tálcára poharakat kezdtem rakosgatni a poharakat, majd az üdítőt. Ahogy megfordultam Louis alakját fedeztem fel magam előtt. Az arca csak pár centiméterre volt az enyémtől. Az arca közeledett felém, ajkaink már majdnem össze értek mikor Zayn vágtatott ki a szobából. Én egyből a pulthoz fordultam újra. Louis mellém állt és segített.
-Mikor jöttök már? Niall éppen éhen akar halni!-mondta Zayn és vissza sietett. Próbáltam Loui tekintetét kerülni, de nem nagyon ment. Gyorsan megfogtam a tálcát és a kaját és minél gyorsabban bementem a szobámba a többiekhez.

**

A fiúk már épp menni akartak, de Louis még mindig az ajtóban ácsorgott és várt valamire. Percekig néztük még egymást mikor a fiú elindult felém.


Bocsánat, hogy rövid lett, de szét megy a fejem és próbáltam valamit összehozni..:s Ha a komik és a tetszikek összejönnek akkor holnap estére tudok hozni kb. egy ilyen "hosszút" vagy holnaputánra egy hosszabbat. Remélem nem haragszotok♥

7. rész-már csak egy emlék vagy..

Ezentúl a részek alatt fogok válaszolni a komikra! Sikerült megcsinálnia apának a gépet, de újra kellett írnom, mert kitörlődött(?!-.-) szóval nem lett olyan jó.:s A következő rész 8 komi és 12 tetszik után jön!!

-Na ki az?-kerekedett ki a szemem.
-Eleanor.-hajtotta le a fejét.-nem hittem volna, hogy ilyenre is képes.
-Nem hinném, hogy ő az. A képeken olyan aranyos..
-Látszat.
-Jó és hogyan derítjük ki?
-Hát van egy ötletem. Holnap gyere át délután.
Még egy ideig faggattam a tervével kapcsolatban, beszélgettünk, de viszont hajnali 3 körül hazaküldtem aludni mivel elég fáradtnak tűnt. Próbáltam elaludni de csak forgolódtam. Végül hajnali 5 körül sikerült elaludnom.


Délben napsütésre ébredtem. Ilyen is kevésszer van Londonban. Furcsa. Lementem ebédelni, majd miután végeztem a szobámba mentem és felöltöztem. A megbeszélt időpont előtt fél órával elindultam, de máris jött az sms-em.
"Készülj fel. -R."
Kicsit elgondolkoztam rajta, hogy ez mi lehetett, de inkább mentem tovább. Már a park szélénél mentem mikor egy nagy csattanást hallottam. Hátrafordultam és egy kocsit láttam az oszlopnak ütközve. Mit sem foglalkozva vele mentem tovább, de pár másodperc múlva már vissza is futottam. A kocsi és a rendszáma elég ismerős volt. Már több ember állta körül az autót miközben a mentősök próbálták a nő életét menteni. A tömegben utat törtem magamnak és a mentősök mellé gugoltam. A nő az anyám volt. A fejéből folyt a vér miközben a földön feküdt mozdulatlanul. Szóval erre gondolt volna "-R."?. Szörnyű látvány volt. A mentősök szó nélkül egy ágyra fektették, betolták a kocsiba, majd elindultak. Gondolkozás nélkül haza kezdtem futni. Mikor a házunkba beértem erősen becsaptam az ajtót és apát kerestem idegesen végül a szobájába találtam meg.
-Mért vagy ilyen feldúlt?-húzta fel a szemöldökét, de a szemével még mindig az újságát pásztázta.
-Anyut épp most vitte el a mentő. Mit mondtál neki?-rivalltam rá.
-Mi?-ugrott fel.
-Semmit, de most inkább hagyjuk ezt. Irány a kórház.-állt fel és ki ment a ház elé.
-És mivel édesapám?-húztam fel a szemöldökömet.
-Gyalogolunk.-mondta és elindult.

**

Egész este a kórházban ültünk, de nem kaptunk választ. Apa hazaküldött aludni. Lassan battyogtam haza és az ágyamba dőltem. Ahogy a fejem a párnámra ért a fejem már aludtam is.
Reggel apa ébresztett fel komor arccal.
-Na volt valami a kórházban?-ültem fel mit sem sejtve.
-Igen.-hajtotta le a fejét.- egy hét múlva lesz a temetés.-gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Szóval..?-csuklott el a hangom.
-Igen.
Zokogva átöleltük egymást, majd néhány perc múlva kiment. Ahogy kilépett a telefonom csörögni kezdett.
-Igen?-vettem fel szippogva.
-Tegnap mért nem jöttél?-szólt bele egyből Louis. Nem válaszoltam csak újra erős zokogásba kezdtem.-negyed óra múlva ott vagyok. Szia.-tette le a készüléket.
-El kell mennem elintézni egy-két dolgot, majd jövök szia.-nyitott be apa kopogás nélkül.

A gondolataimból a csengő hangja "ébresztett fel". Lassan kivonszoltam magamat, kinyitottam az ajtót és egy szó nélkül bementem a szobámba. Leültem az ágyra törökülésbe és vártam Louist. Szó nélkül átölelt. Mikor úgy éreztem, hogy megtudok szólalni egyből mesélni kezdtem. A történet végére már a testem rázkódott a sírástól.
-Most megtudnék ölni valakit, olyan ideges vagyok.-hajtottam le a fejemet.
-Meg akarsz ölni valakit?-ült arrébb Lou.
-Csak magamat.-suttogtam.
-Azt hittem engem.-bólogatott okosan.-Mi? Meg ne próbáld.-ugrott fel.
-Nem szándékoztam.-ráztam meg a fejemet már egy kis mosollyal az arcomon.
-Amúgy Eleanor nem "-R." Nem jött be a tervem.
-Gondoltam.
-Ez már nem normális. "-R." épp most ölte meg az anyámat. Elegem van. Ez már túl ment a határon.-álltam fel és idegesen belerúgtam az ágyba, de az én lábam bánta. Hirtelen a telefonom rezegni kezdett. Felkaptam az éjjeliszekrényemről és hangosan felolvastam az üzenetet.-"Ilyen az élet. Készülj fel, lesz ennél rosszabb is. A következő áldozatom a kis barátod. -R." Na azt már nem.-ordítottam torkom szakadtából és sírva a földre rogytam.

**

Louis egész nap próbált vigasztalni, lenyugtatni és megnevettetni, kevés sikerrel. Késő este ment csak haza és a szívére kötöttem, hogyha hazaér hívjon fel, hogy él-e még. A hívás után lefeküdtem aludni.

Reggel miután felöltöztem magamra kaptam egy fekete bőrkabátot, magamra kentem az alapsminkemet és sétálni mentem a Temze partjára. Mikor odaértem a kezeimet zsebre tettem.-
-Már csak egy emlék vagy.-suttogtam magam elé és zokogni kezdtem újra. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat.


Remélem elég izgalmas lett :$ Iratkozzatok fel♥!

Elnezest !

Sajnalom, hogy meg nem raktam ki reszt de elromlott a gep es oda irtam meg. Ha jo lesz kirakom.

5.-6. rész

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de a barátaimnak szükségük van most rám. Minden el van cseszve. De nem papolok tovább na:DD immár 14évesen érkezeek:$ muhahii:DD aki nemért:szerdán volt a szülinapom:')

Dinaa L: neemfogom:$ *muhahahaa* :DD az a lényeg :33 Háát most, hogy vegye ha már csak a hírnév miatt voltak együtt?:DD
Picur *-* :): Verekedő zsiráfook :$ :DD örülök neki:DD♥
Beri: nem utállak..gyűlöllek! Amúgyneem:DD♥
Emese Juhász: köszönöm :3!
Domcsi: köszönöm;3
Lilla Szőcs: értettem :33! elmentettem könyvjelzőnek, amint lesz szabadidőm elkezdem olvasni*-* én is annyira sajnáltaam a haját :cc 
:'DD nem fog meghalni MÉG :D:D:Ddd nyugii >< Lehet hamarosan meg lesz ;) Remélem én is, mert nem szeretnéék a bíróságon ücsörögni :c Miket nézeel?:D Igen láttam *-* Ahhoz képest, hogy mennyire szar kedvem volt, a videóklipp felvidított :33! #1Dfamilyforever♥
GigaGaga:köszönöm :)
Laura Miczák: köszönöm szépen♥
Bff: köszönöm, majd megnézem :)


*April*

-Mindjárt jövök, egy perc.-szólalt meg Lou és már el is tűnt. Ígéretét betartva már néhány perc múlva mellettem állt és húzott fel a kanapéról. Egy ajtóhoz sétált maga után húzva engemet.

-Tádám.-nyitotta ki az ajtót. Benéztem és egy egyszerű kis benti medence helyezkedett el. Nem volt semmi extra benne, de még is barátságos volt. Louis egyből a vízbe ugrott, majd rám nézett. Az egyik műanyag székre ledobtam magamat, levettem a gatyámat és a pólómat, majd beugrottam a már vízben "úszkáló" fiú mellé.
-Hű ez tényleg vészes.-nevettem miközben a vízben csapkodó Louist néztem.
-De legalább nem fogok elsüllyedni, ha egy félig répa-félig cápa fog kergetni a vízben.-húzta fel az orrát. Megráztam a fejemet és belekezdtem az"oktatásnak".


**

Nevetve jöttünk ki a nappaliban, azonban mikor megláttam a kanapén üldögélő 4 fiút zavartan megálltam Louis mellett. Lou értette a célzást és elkezdett bemutatni. Bár nem kellet volna, hisz már tudtam a nevüket.

A fiúkkal sokat nevetgéltünk, de amikor belépett fekete öltönyös fickó a jókedvünk elszállt.
-Szia Joe.-ugrott a férfi nyakába Niall. Mindenki csendben köszöntötte. A fiúk elmagyarázták, hogy ő a vezetőség tagja.
-Louis ne legyen olyan jó kedved.-morgott Joe.
-Ezt, hogy érted?-nézett értetlenül az előbb említett srác.
-Mi az, hogy a kérdezésünk nélkül szakítasz Eleanorral?-förmedt rá Joe Louisra. A fiú felháborodottan magyarázni kezdett.Nem tudom meddig hallgattuk ezt -de biztos jó sokáig-de mikor kezdtem megunni az asztalra csaptam és keresztbe font kezekkel felálltam.
-Ti halljátok magatokat? Idióta dolgokat vágtok egymás fejéhez aminek nincs is értelme. Lehet, hogy dühösek vagytok, de gondoljátok át mit akartok mondani! Igen Louis igaza van. A te életed, a te döntésed, de ettől függetlenül még nem kéne semmit se a fejéhez vágni szegény embernek.És maga meg ne szóljon bele szegény srác életébe. A rajongók az igai Louis William Tomlinson-t akarják látni és nem Louis szerkesztőségáltalelképzelt Tomlinson-t. És most ha megengeditek átöltözök és távozok.-mondtam és a táskámat a vállamra akasztottam, majd hazabattyogtam. Az utam egyből egy Shake bárba vezetett. Kértem egy vanília Shake-t majd az italommal a kezemben leültem egy hirdetőtábla melletti asztalhoz. Unalmamban a szívószálon keresztül buborékokat kezdtem bele fújni. Mikor már ez sem kötött le a hirdetéseket kezdtem olvasni, mikor meg akadt a szemem egy nagy feliraton amin az állt, hogy a bárba dolgozókat keresnek. Úgy döntöttem, hogy megbeszélem anyuékkal és holnap visszajövök.


Csendben sétálgattam mikor egy SMS-em érkezett. Előhúztam a telefonomat a zsebemből és olvasni kezdtem:
"Nem hallottál még arról, hogy ne szólj bele mások dolgába? Ezért büntetés jár.
-R."
Tudtam, hogy még nem kürtöli szét a történetemet, mert akkor nem lesz mivel "játszania" így nyugodtan folytattam az utamat.

**

A laptopomat az ölembe véve kezdtem a Twitteremet nézegetni. Már éppen ki akartam lépni mikor egy üzenetem érkezett. Lassan ráléptem és olvasni kezdtem. A z üzenet Louistól érkezett amiben az állt, hogy azonnal találkoznunk kell. Fogtam a telefont és a fiút kezdtem tárcsázni.
-Mi olyan fontos amit nem lehet leírni?-kérdeztem miután felvette a telefont.
-Ez most nem telefon téma.Gyere át.
-Gyere át te.-forgattam a szemeimet.
-Mond a címet.
Lediktáltam a címet, majd miután letettük a telefont kisétáltam a konyhába és csináltam magamnak teát. Félóra múlva kész lett a tea. Leültem az asztalhoz és szürcsölni kezdtem.
-Megjöttem.-lépett be kopogás nélkül az ajtón Louis.
-Kopogni luxus?
-Igen.-bólogatott.
-Kérsz teát?-kérdeztem kedvesebben.
-Köszi most nem.
-Szóval..-kezdett volna bele, de anyu éppen akkor csoszogott le a lépcsőn álmosan. Nem foglalkozva velünk töltött magának inni és vissza ment az emeletre.-Joe-nak elküldtek rólad egy hosszú történetet és egy képet..-sóhajtott.-vannak ötleteim, hogy ki "-R."


Na remélem nem haragszotok rám, de majd megpróbálok mindennap vagy minden második nap írnii.. köszönöm, hogy nem utáltatok meg (legalább is sokan nem..) és kiáltatok mellettem:') imádlak titeket ♥ iratkozzatok fel!

Sajnalom!!

Elnezest, hogy eddig nem hoztam reszt, de mostanaban semmi sem jon ossze:c minden elvan baszva..aki ismer tudja, hogy mire ertem.
Na de nem sajnaltatom magamat tovabb. Legkesobb vasarnapra mindenkepp rakok fel reszt♥! De lehet elobb is. Sajnalom manok remelem megertitek:(♥

4.rész-"vigyázz nehogy bajod essen.."

Hát megint el kellett keserednem :| kaptam 8 komit és 8-an szavaztak:| napról napra kevesebb lesz a komik száma :cc kezdek elszomorodni.:oo Bocsánat, hogy tegnap nem írtam, de 7-kor ültem le a géphez 8-ig írtam a másik blogra és utána elkezdtem a telefonomhoz tokot keresni és már idegbeteg voltam. Mindenféle tok van Iphone-ra meg S3-ra de S3 Minire csak ilyen alap tokok vannak :cc Valamelyik nap mindenképp 2 részt fogok írni pótlásul! Remélem nem haragszotok rám :c  Ja és még valami: ha van blogotok akkor linkeljétek komiba*-*

Berri: Jó na:cc♥ ezek a Beri szavaak:DDD
Emese Juhász: Köszönöm:)! Majd megtudjátok :3 
Dominika Műhl: Én elmebeteg?:| te ébresztettél fel múltkor az éjszaka közepén :cc köszönöm♥
Mercii.: Sziaa:) Majd meglátjuk mit tudok kihozni ebből a történetből:Dxx
Fancsii.*: Jaj de jóó:33 Örülök, hogy a másik is tetszik :) xx
Dinaa L: Nem lesz nagy dolog az a "még valami" :DD Jujj ne legyetek már ennyire kíváncsiaak:DD végén még megkegyelmezek nektek és előbbre hozom "R." felfedését. xdd
Lilla Szőcs: Én már megnéztem a 3. évadot ami eddig fent van és nagyon jó:3 csak sajnos Hanna levágatta azt a szép hosszú haját :cc Nekem Spencer a kedvencem :Ddd♥
Nem kell félni tőlee:D Tök cuki..*halk megjegyzés:mikor le van kötözve xdd*  
Hát Lou már csak ilyen cuki:3 Csak nehogy szívrohamot kapjatok:DD♥ és köszönöm*-* És ezen kívül semmi másmilyen sorozatot nem bírok végig nézni:s 
Picur *-* :): Köszönöm♥ Bele kell ám:DD

-Mondjad már.-emeltem fel a hangomat. Hát igen elég kíváncsi típus vagyok.
-Szakítottam Eleanorral.-mondta semleges hangon.
-És nem is vagy szomorú?
-Nem.
-Te tudod.
-Délután nem akarsz átjönni?
-Azt sem tudom hol laktok.-nevettem.
-A park mellett.-magyarázott. Elmondta, hogy hova menjek, majd letettem a telefont és vissza aludtam.

**
 Az órám csörgésére keltem fel. Ránéztem, ami pontosan 8 órát mutatott. Kipattantam az ágyból és elvégeztem a reggeli teendőimet, majd magamra kaptam egy laza felszerelést és mivel úgy döntöttem, hogy felkeresem a legközelebbi uszodát egy bikinit vettem a ruháim alá. Interneten rákerestem a legközelebbi uszodára, majd miután megtaláltam elindultam. Fél órás buszozás után már az épület előtt álltam, mikor jött egy üzenetem. Előhalásztam a telefonomat és az üzenetet kezdtem olvasni.
"A kicsi April úszni indul..hmm. Csak vigyázz nehogy baj történjen. -R."
Nem törődtem vele, csak bementem, fizettem és már mentem is öltözni. Beléptem az öltöző fülkébe, bezártam magamat és elkezdtem öltözni. Mikor végeztem ki akartam nyitni az ajtót, de nem nyílt. Dörömbölni kezdtem az ajtón. Nem nyílt ki. Gondoltam majd úgy is járnak errefelé és majd észrevesznek, így leültem a padra. Csak néztem magam elé, mikor megint egy üzenetem érkezett.
"Mondtam, hogy vigyázz.. -R." 
Visszatettem a telefonomat és újra várni kezdtem. Órákkal később az egyik takarító engedett ki. Megköszöntem, felöltöztem és hazaindultam. Hazaérve egyből ettem és onnan Louishoz mentem.
-Szia April.-köszöntött a fiú egy öleléssel, majd beinvitált. Leültem a kanapéra és megvártam még ő is leül.
-Na és, hogy gondoltad, hogyan játsszuk ki?-tettem fel a kérdést.
-Könnyű lesz..Nem tud bántani minket.-nézett "okosan" rám.
-Végül is nem.-nevettem fel irónikusan.
-Ezt hogy érted?-nézett rám nagy szemekkel.
-Uszodába voltam, és épp átakartam öltözni, mikor rám zárta az ajtót.
-Biztos leskelődött.-bólogatott, mire hozzávágtam egy díszpárnát.-de ha annyira úszni akarsz akkor bent van egy medencénk, engem meg megtaníthatnál úszni.
-Nem tudsz úszni?-nevettem fel.
-De.. csak hát.. olyan fuldokló halnak látszik..
Ezen röhögő görcsöt kaptam és most én látszódtam egy haldokló halnak.

3.rész-Közelebb vagyok mint gondolnátok!

Na manók itt a következő rész :)♥ ezentúl minden 2. nap rakok fel részt oké?:D 

Beri: köszönöm !:)♥ és ne bánkódj miattuk, majd észhez tér. A gyereket meg vágd pofán:'DD♥

Bff: köszönöm :DD hát az még soká lesz :D:D remélem elég gyorsan hoztam a részt ;33

Mercii.: Szia :DD nagyon, de nagyon örülök neki *-* April hibája ugyan az mint Amanda Todd-é. Róla formáztam a főszereplőt. Gondolom ismered az élettörténetét.:) Alakulni fog elárulom mindenkinek :DD 

Picur *-* :): Köszönöm :DD! Hiába kérdeznél rá úgysem mondanám el :Ddd muhahaha *-*én se értelek, de azt tudom, hogy szeretlek :D♥ siettem :3

egy lány :): Köszönöm :DD

Lilla Szőcs: köszi *-* Na vajon mért? :D imádom *-* akkor gondolom te is nagy PLL fan vagy:DD ki a kedvenced?:3 Hát igen így született meg az elmémbe :D remélem mindenkinek tetszett, hogy ilyen titkozatos volt :33 nagyon örülök, hogy az egyik kedvenc lett *-* 

Sacci21: köszönöm :) azt még csak később fogjátok megtudni :DD 

Köszönöm a 7 komit*-* de viszont megint el kellett szomorodnom mikor megláttam a 11 tetsziket :cc 

Iratkozzatok fel *-*!

-Üdv Louis Tomlinson.-mosolyogtam rá. Ő is viszonozta az előbbi mozdulatomat, majd húzni kezdett gyengén a park bejárata felé.-hé hova megyünk?-húztam vissza.
-A rendőrségre. Nem hagyhatjuk, hogy terrorizáljanak.
-Louis R. bármire képes.
-Nincs itt nem tud semmit se tenni.-rivallt rám. Pár másodperccel rá egy üzenetem érkezett.
-"Közelebb vagyok mint gondolnátok. Megy az idő. Tik-tak.. A rendőrség a ti lelketeken fog száradni. Gondolkodjatok mielőtt bármit is csináltok. 

-R."-olvastam fel az üzenetet.
-Rendőrség kilőve.-ült vissza a padra.-honnan jöttél Londonba?
-Kanada. Azon belül Ottawa.-bólogattam "tudalékosan".

-Akkor oda megyünk.-állt fel újra Louis újra.

-Nem Louis. Az én életem, az én döntéseim, az én hibáim, nem a te dolgod.-hangsúlyoztam ki a szavakat.-ne értsd félre, köszönöm, hogy próbálsz segíteni, de nem akarlak bajba keverni, sajnálom.-mosolyogtam rá. Rezegni kezdett újra a telefonom. Megforgattam a szemeimet. Louis újra leült és kikapta a telefont a kezemből.

-"Nyugodtan beszállhatsz a játékba Tomlinson.  Hát akkor induljon a játék. U.i: Vöröske, ne forgasd a szemeidet.

-R.-olvasta fel most ő a szöveget.-Milyen jó humora van.

-Ez beteg.-ugrottam fel és mászkálni kezdtem körbe-körbe.-mindig előttem jár. 

-Hát akkor kezdődjön a játék. Kicselezzük.-állt fel a padról olyan okos arccal (?)

-Louis NEM.-förmedtem rá.-Túl okos, tönkreteheti a karrieredet.

-Nem hinném.-rázta mosolyogva a fejét.

-Rád hagyom. De utána ne engem hibáztass.-sóhajtottam. Ránéztem a telefonomra és a számhoz kaptam. Este 10 óra volt.-nekem mennem kell bocsi.-indultam el, de utánam szólt.

-A számodat megadod?

Gyorsan beírtam a telefonjába a számomat és rohantam haza.

**

Hajnali négykor a telefonom csörgésére keltem. Ismeretlen szám.

-Hét nap múlva meghalsz.-szólt bele valaki eltorzított hangon a telefonba.

-Jó, de végre aludhatnék?-nyöszörögtem.

-Nem.-ordított. Megijedtem és földhöz vágtam a telefont. Persze leesett a hátlapja és az akumlátor is kiesett. Gyorsan össze raktam a telefont , bekapcsoltam és visszafeküdtem. Már félálomba voltam mikor újra megcsörrent a telefonom.

-Mi van már?-ordítottam a telefonba.

-Az előbb én hívtalak, csak meg akartalak viccelni.-kuncogott Louis a telefonba.

-Én csak aludni szeretnék, ez olyan nagy kérés?-"nyüszítettem".

-De morcos valaki.

-Hajnalok hajnalán felkeltesz, kedvesnek kéne lennem?-fogtam a fejemet.

-Nem, csak gondolom felhívlak, hogy tudd mi a helyzet.

-Na mesélj.

-Majdnem nyílvánosságra kerültek a tegnap rólunk készült fotók. És még valami..

2. rész-üdv rejtélyes idegen!

Hát eléggé elszomorítottak a szavazatok :| a bevezetőn 26 tetszik lett és az 1. részen meg csak 14 tetszik..
De viszont kaptam 5 komit és 5-en feliratkoztak!
Boldog új évet mindenkinek és boldog névnapot a Fruzsina nevű olvasóknak:D meg magamnak xd ne nem húzom az időtöket:D

Beri: örülök neki:)♥
Picur :) *-*:köszönöm :)
Sacci21: örülök neki, hogy ennyire tetszik :DD
Dinaa L: köszönöm :) jó látni, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket a blog :D
Lilla Szőcs: köszi:)

Annyira aranyosak vagytook :$♥ imádom az olvasóimat♥♥  Remélem máskor, majd hosszabb komit is írnátok amibe leírnátok a véleményeteket a blogról/részről :) nagyon örülnék neki*-* na most már tényleg nem húzom tovább az időtöket, remélem tetszeni fog xx:)


*April*

Másnap reggel büszke mosollyal szálltam fel a repülőre. A hosszú úton töröltem magamat a közösségi oldalakról és új fiókot csináltam, olvastam, zenét hallgattam.
Órák múlva fáradtan szálltam le a repülőgépről anyuék oldalán. Megfogtuk a csomagjainkat és az előre kibérelt lakásba mentünk.

**

Nyújtózkodtam egyet és lassan felálltam az ágyamból. Elvégeztem a reggeli teendőimet, összekötöttem a hajamat és a  kedvenc ruha összeállításomat vettem fel. Még feltettem egy kis alapsminket, felvettem a fekete bőrkabátomat és elindultam London utcáin körülnézni, anyuékat otthon hagyva. London csodálatos hely. Egy pillanat alatt beleszerettem. Felültem a nagy piros buszra és onnan is készítettem néhány képet. Egészen estig nézelődtem. Igaz egyedül voltam, de így is csodálatos volt. Mikor megéheztem úgy döntöttem, hogy betérek Niall kedvenc étkezőhelyébe, a Nando'sba. Rendeltem néhány fűszeres csirke szárnyat, s miután elfogyasztottam haza indultam volna mosolyogva, de a telefonom rezegni kezdett. Mit sem sejtve nyitottam meg az üzenetet amibe ez állt:
"Élvezd ki a szabadságot. Nem sokára mindenki meg tudja a kis titkodat.
  -R."

Idegesen zsebre tettem a telefonomat és a legközelebbi parkba siettem. Besétáltam a park közepééig és ott az utamba kerülő első padra ledobtam magamat. Percekig néztem magam elé, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és egy napszemüveges, sapkás fiúval találtam magamat szembe. Kérdőn néztem rá, mire ő elmosolyodott.
-Ide ülhetek?-kérdezte mosolyogva. A hangja olyan ismerősen csengett, és kinézetre is ismerős volt. Már amennyit lehetett belőle látni.
-Persze.-válaszoltam halkan. Egy ideig csendben ültünk egymás mellet, de a fiú megtörte a csendet.
-És mi szél hozott erre?
-Jöttem kiszellőztetni a fejemet.-sóhajtottam.-és te mit keresel erre?-néztem rá.
-Összevesztem a barátnőmmel.-rántotta meg a vállát.
-Tudok valamiben segíteni?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Nem hinném. Ez a kapcsolat már tönkre ment. Már csak a hírnév miatt vagyunk együtt.-rázta meg a fejét.
-Milyen hírnév?-kaptam fel a fejemet. Akkor már értem a sapkát és a napszemüveget.
-Később elmondom.
-Oké.
-És megtudhatom a nevedet?
-April Kimpton.-mondtam remélve, hogy nem tudja ki vagyok.
-Akkor örülök April.-nyújtotta a kezét. Kezet fogtunk és beszélgettünk tovább. Percenként jöttek az SMS-ek gondoltam az ismeretlen számról. Nem foglalkoztam vele, csak a "rejtélyes idegenre" figyeltem.-Nem kéne megnézni már az üzeneteidet?-nevetett a srác. Küldtem felé egy mosolyt és elővettem a telefont. Próbáltam úgy tartani a készüléket, hogy ne lássa. Mikor végig olvastam az üzeneteket eegyre inkább elsápadt az arcom amit ő is észre vett és kivette a telefont a kezemből. Próbáltam vissza venni, de a kezemet lefogta.
-Add már vissza.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Jó, de először meséld el mi ez.
Mindent elmeséltem egytől egyig. A végén már csodálkozó szemekkel nézett rám, majd felhúzott a padról és kezet nyújtott.
-Louis Tomlinson.-ráztunk kezet.


Tőlem mára ennyi tellett:| Siettem és eléggé összecsapott lett. A következő rész kicsit izgalmasabb lesz már:) Iratkozzatok fel, komizzatok, szavazzatok.♥

1. rész-Irány London!

Itt a megígért 1. rész :3 köszönöm a 17 tetsziket  viszont az az 1 nem tetszik eléggé elszomorított :cc és

Beri: örülök neki :3♥
evucci1997: folytatom :DD
Picur: itt van :DD

*April*

Beléptem az iskolába, majd lassan végig sétáltam a folyosón. A szekrényeknél álló néhány lány egyből összesúgott és szánakozó pillantásokat küldtek felém. Felsóhajtottam és mentem tovább.
Ahogy beléptem az osztály terembe mindenki elcsöndesült és a könyvébe mélyedt. Néha a mellettük ülőre pillantottak és súgtak neki valamit. A gondolataimat a telefonom vad rezgése zavarta meg. Egy új üzenet az ismeretlen számról. El se olvasva az üzenetet begépeltem, hogy "Fuck you" és vissza csúsztattam a készüléket a zsebembe.

**

Szerencsére vége az óráknak és haza mehetek. Magamra kaptam a bőrkabátomat, a vállamra akasztottam a  táskámat és haza felé indultam. A fülhallgatómat a fülembe, miközben magam elé bámultam. Már éppen fordultam volna be az utolsó sarokra amikor valaki hátulról megragadta a nyakamat, a földre húzott és még néhányszor belém is rúgott. Csak egy fekete ruhás embert láttam, így nem tudtam megállapítani, hogy ki az. Nehezen feltápászkodtam, leporoltam magamat és tovább mentem. Az egész testemet átjárta a fájdalom. Néhány könnycsepp folyt le az arcomon, amit egyből letöröltem.
Hazaérve egyből az ágyamra vágódtam és zokogni kezdtem. Átgondoltam, hogy mit rontottam el és, hogy egyáltalán van e értelme élnem. Végül is úgy döntöttem, hogy nincs. Az éjjeliszekrényem egyik fiókjából kivettem egy borotva pengét és végig húztam az ereimen. Iszonyatosan fájt, de néhány másodperc múlva nem éreztem már semmit, minden elsötétült.

**

Csipogásra és klórszagra eszméltem fel. Szóval nem sikerült. Erőtlen voltam és a szemeimet sem tudtam még fel nyitni, végül percek múlva sikerült. Az ágyam körül néhány orvos és a szüleim álltak akik aggódó szemekkel mértek végig. Ahogy meglátták, hogy felébredtem egyből közelebb jöttek és az orvos szó nélkül elkezdett vizsgálni, míg a többi jegyzetelni kezdett. Miután az orvos abba hagyta a szemem és a kezem kémlelését anyukám még váltott pár szót az orvossal, majd miután kiment a többi társával mellém ült és a vörös hajamat kezdte simogatni. Egy fél órát beszélgettünk és épp indulni készültek volna, mikor még anya visszafordult.
-Holnap költözünk Londonba.-fordult vissza.-ne aggódj, majd mi mindent összepakolunk helyetted.-kacsintott rám. Mosolyogva bólintottam egyet és mikor kiléptek a telefonomat kezdtem nyomkodni. Igen más gyerek fel lenne háborodva, hogy ő nem akar elköltözni, de én kifejezetten örülök neki. Talán új életet tudok kezdeni és mégis London. Biztos gyönyörű. És akár találkozhatok is a One Direction-nal. Erre a gondolatra felcsillant a szemem. Másodpercekre rá a telefonomra egy új üzenet érkezett.
Ismeretlen szám.
Szóval London..Nehogy azt hidd, hogy ott nem fog kísérteni a múlt.
Kéz és lábtörést!
-R

Idegesen kitöröltem az üzenetet. Felmentem facebookra és körülnéztem. A falamon egy csomó bejegyzés volt amik arról szóltak, hogy bárcsak sikerült volna az öngyilkossági kísérletem. Nem foglalkoztam velük. A főoldalra léptem és bepötyögtem egy rövid mondatot.
"Holnap irány London, ég veletek rosszakarók xx."

Remélem tetszett :D A következő részben már szerintem benne lesz az One Direction, legalább is az egyik tagja biztos ;) szavazzatok, komizzatok. :D Remélem ez is annyira fog tetszeni mint a bevezető *-* Holnapra vagy holnap utánra hozom a következőt.xx:)

bevezető c:

A blog egy 17 éves lányról szól, akinek hasonló az élet története mint Amanda Todd-é. Az iskolában és az utcán is támadások érik. Egyik nap egy SMS érkezik a telefonjára ismeretlen számról. Fenyegetéseket kap az ismeretlen számról ahol a személy a nevét csak egy -R betűvel jelöli. April napokig szenved, majd öngyilkossági kísérlettel próbálkozik, de szerencsére anyukája még időben rátalált a lányra. Miután a szülei látták, hogy mi történik a fiatal lánnyal azonnal jegyet foglaltak és más nap már Anglia fővárosába repültek. A lányt megbabonázta London szépsége. Örült, hogy ott senki se tudott a hibáiról, viszont újra kapta a fenyegetéseket -R.-től. Egyik nap elég megdöbbentő SMS-t kapott, amiben -R. leírja, hogy az ottani iskola társainak is elküldi a képeket néhány hét múlva, ha nem kapja meg azt amit akar. Miután megkapta az SMS-t a parkba menekül ahol összetalálkozik egy ismerős személlyel aki egyből segíteni próbál a lánynak miután elmesélt mindent.

April Kimpton
Főszereplő :3

Vissza jelzéseket kérek és jön az 1. rész :) érdemes folytatnom? Alul kattintsatok a tetszik-re vagy a nem tetszik-re, ha telefonról vagytok írjatok komikat :DD