7. rész-már csak egy emlék vagy..

Ezentúl a részek alatt fogok válaszolni a komikra! Sikerült megcsinálnia apának a gépet, de újra kellett írnom, mert kitörlődött(?!-.-) szóval nem lett olyan jó.:s A következő rész 8 komi és 12 tetszik után jön!!

-Na ki az?-kerekedett ki a szemem.
-Eleanor.-hajtotta le a fejét.-nem hittem volna, hogy ilyenre is képes.
-Nem hinném, hogy ő az. A képeken olyan aranyos..
-Látszat.
-Jó és hogyan derítjük ki?
-Hát van egy ötletem. Holnap gyere át délután.
Még egy ideig faggattam a tervével kapcsolatban, beszélgettünk, de viszont hajnali 3 körül hazaküldtem aludni mivel elég fáradtnak tűnt. Próbáltam elaludni de csak forgolódtam. Végül hajnali 5 körül sikerült elaludnom.


Délben napsütésre ébredtem. Ilyen is kevésszer van Londonban. Furcsa. Lementem ebédelni, majd miután végeztem a szobámba mentem és felöltöztem. A megbeszélt időpont előtt fél órával elindultam, de máris jött az sms-em.
"Készülj fel. -R."
Kicsit elgondolkoztam rajta, hogy ez mi lehetett, de inkább mentem tovább. Már a park szélénél mentem mikor egy nagy csattanást hallottam. Hátrafordultam és egy kocsit láttam az oszlopnak ütközve. Mit sem foglalkozva vele mentem tovább, de pár másodperc múlva már vissza is futottam. A kocsi és a rendszáma elég ismerős volt. Már több ember állta körül az autót miközben a mentősök próbálták a nő életét menteni. A tömegben utat törtem magamnak és a mentősök mellé gugoltam. A nő az anyám volt. A fejéből folyt a vér miközben a földön feküdt mozdulatlanul. Szóval erre gondolt volna "-R."?. Szörnyű látvány volt. A mentősök szó nélkül egy ágyra fektették, betolták a kocsiba, majd elindultak. Gondolkozás nélkül haza kezdtem futni. Mikor a házunkba beértem erősen becsaptam az ajtót és apát kerestem idegesen végül a szobájába találtam meg.
-Mért vagy ilyen feldúlt?-húzta fel a szemöldökét, de a szemével még mindig az újságát pásztázta.
-Anyut épp most vitte el a mentő. Mit mondtál neki?-rivalltam rá.
-Mi?-ugrott fel.
-Semmit, de most inkább hagyjuk ezt. Irány a kórház.-állt fel és ki ment a ház elé.
-És mivel édesapám?-húztam fel a szemöldökömet.
-Gyalogolunk.-mondta és elindult.

**

Egész este a kórházban ültünk, de nem kaptunk választ. Apa hazaküldött aludni. Lassan battyogtam haza és az ágyamba dőltem. Ahogy a fejem a párnámra ért a fejem már aludtam is.
Reggel apa ébresztett fel komor arccal.
-Na volt valami a kórházban?-ültem fel mit sem sejtve.
-Igen.-hajtotta le a fejét.- egy hét múlva lesz a temetés.-gördült le egy könnycsepp az arcán.
-Szóval..?-csuklott el a hangom.
-Igen.
Zokogva átöleltük egymást, majd néhány perc múlva kiment. Ahogy kilépett a telefonom csörögni kezdett.
-Igen?-vettem fel szippogva.
-Tegnap mért nem jöttél?-szólt bele egyből Louis. Nem válaszoltam csak újra erős zokogásba kezdtem.-negyed óra múlva ott vagyok. Szia.-tette le a készüléket.
-El kell mennem elintézni egy-két dolgot, majd jövök szia.-nyitott be apa kopogás nélkül.

A gondolataimból a csengő hangja "ébresztett fel". Lassan kivonszoltam magamat, kinyitottam az ajtót és egy szó nélkül bementem a szobámba. Leültem az ágyra törökülésbe és vártam Louist. Szó nélkül átölelt. Mikor úgy éreztem, hogy megtudok szólalni egyből mesélni kezdtem. A történet végére már a testem rázkódott a sírástól.
-Most megtudnék ölni valakit, olyan ideges vagyok.-hajtottam le a fejemet.
-Meg akarsz ölni valakit?-ült arrébb Lou.
-Csak magamat.-suttogtam.
-Azt hittem engem.-bólogatott okosan.-Mi? Meg ne próbáld.-ugrott fel.
-Nem szándékoztam.-ráztam meg a fejemet már egy kis mosollyal az arcomon.
-Amúgy Eleanor nem "-R." Nem jött be a tervem.
-Gondoltam.
-Ez már nem normális. "-R." épp most ölte meg az anyámat. Elegem van. Ez már túl ment a határon.-álltam fel és idegesen belerúgtam az ágyba, de az én lábam bánta. Hirtelen a telefonom rezegni kezdett. Felkaptam az éjjeliszekrényemről és hangosan felolvastam az üzenetet.-"Ilyen az élet. Készülj fel, lesz ennél rosszabb is. A következő áldozatom a kis barátod. -R." Na azt már nem.-ordítottam torkom szakadtából és sírva a földre rogytam.

**

Louis egész nap próbált vigasztalni, lenyugtatni és megnevettetni, kevés sikerrel. Késő este ment csak haza és a szívére kötöttem, hogyha hazaér hívjon fel, hogy él-e még. A hívás után lefeküdtem aludni.

Reggel miután felöltöztem magamra kaptam egy fekete bőrkabátot, magamra kentem az alapsminkemet és sétálni mentem a Temze partjára. Mikor odaértem a kezeimet zsebre tettem.-
-Már csak egy emlék vagy.-suttogtam magam elé és zokogni kezdtem újra. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat.


Remélem elég izgalmas lett :$ Iratkozzatok fel♥!