2. rész-üdv rejtélyes idegen!

Hát eléggé elszomorítottak a szavazatok :| a bevezetőn 26 tetszik lett és az 1. részen meg csak 14 tetszik..
De viszont kaptam 5 komit és 5-en feliratkoztak!
Boldog új évet mindenkinek és boldog névnapot a Fruzsina nevű olvasóknak:D meg magamnak xd ne nem húzom az időtöket:D

Beri: örülök neki:)♥
Picur :) *-*:köszönöm :)
Sacci21: örülök neki, hogy ennyire tetszik :DD
Dinaa L: köszönöm :) jó látni, hogy ennyire elnyerte a tetszéseteket a blog :D
Lilla Szőcs: köszi:)

Annyira aranyosak vagytook :$♥ imádom az olvasóimat♥♥  Remélem máskor, majd hosszabb komit is írnátok amibe leírnátok a véleményeteket a blogról/részről :) nagyon örülnék neki*-* na most már tényleg nem húzom tovább az időtöket, remélem tetszeni fog xx:)


*April*

Másnap reggel büszke mosollyal szálltam fel a repülőre. A hosszú úton töröltem magamat a közösségi oldalakról és új fiókot csináltam, olvastam, zenét hallgattam.
Órák múlva fáradtan szálltam le a repülőgépről anyuék oldalán. Megfogtuk a csomagjainkat és az előre kibérelt lakásba mentünk.

**

Nyújtózkodtam egyet és lassan felálltam az ágyamból. Elvégeztem a reggeli teendőimet, összekötöttem a hajamat és a  kedvenc ruha összeállításomat vettem fel. Még feltettem egy kis alapsminket, felvettem a fekete bőrkabátomat és elindultam London utcáin körülnézni, anyuékat otthon hagyva. London csodálatos hely. Egy pillanat alatt beleszerettem. Felültem a nagy piros buszra és onnan is készítettem néhány képet. Egészen estig nézelődtem. Igaz egyedül voltam, de így is csodálatos volt. Mikor megéheztem úgy döntöttem, hogy betérek Niall kedvenc étkezőhelyébe, a Nando'sba. Rendeltem néhány fűszeres csirke szárnyat, s miután elfogyasztottam haza indultam volna mosolyogva, de a telefonom rezegni kezdett. Mit sem sejtve nyitottam meg az üzenetet amibe ez állt:
"Élvezd ki a szabadságot. Nem sokára mindenki meg tudja a kis titkodat.
  -R."

Idegesen zsebre tettem a telefonomat és a legközelebbi parkba siettem. Besétáltam a park közepééig és ott az utamba kerülő első padra ledobtam magamat. Percekig néztem magam elé, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és egy napszemüveges, sapkás fiúval találtam magamat szembe. Kérdőn néztem rá, mire ő elmosolyodott.
-Ide ülhetek?-kérdezte mosolyogva. A hangja olyan ismerősen csengett, és kinézetre is ismerős volt. Már amennyit lehetett belőle látni.
-Persze.-válaszoltam halkan. Egy ideig csendben ültünk egymás mellet, de a fiú megtörte a csendet.
-És mi szél hozott erre?
-Jöttem kiszellőztetni a fejemet.-sóhajtottam.-és te mit keresel erre?-néztem rá.
-Összevesztem a barátnőmmel.-rántotta meg a vállát.
-Tudok valamiben segíteni?-mosolyogtam rá kedvesen.
-Nem hinném. Ez a kapcsolat már tönkre ment. Már csak a hírnév miatt vagyunk együtt.-rázta meg a fejét.
-Milyen hírnév?-kaptam fel a fejemet. Akkor már értem a sapkát és a napszemüveget.
-Később elmondom.
-Oké.
-És megtudhatom a nevedet?
-April Kimpton.-mondtam remélve, hogy nem tudja ki vagyok.
-Akkor örülök April.-nyújtotta a kezét. Kezet fogtunk és beszélgettünk tovább. Percenként jöttek az SMS-ek gondoltam az ismeretlen számról. Nem foglalkoztam vele, csak a "rejtélyes idegenre" figyeltem.-Nem kéne megnézni már az üzeneteidet?-nevetett a srác. Küldtem felé egy mosolyt és elővettem a telefont. Próbáltam úgy tartani a készüléket, hogy ne lássa. Mikor végig olvastam az üzeneteket eegyre inkább elsápadt az arcom amit ő is észre vett és kivette a telefont a kezemből. Próbáltam vissza venni, de a kezemet lefogta.
-Add már vissza.-néztem rá kérlelő szemekkel.
-Jó, de először meséld el mi ez.
Mindent elmeséltem egytől egyig. A végén már csodálkozó szemekkel nézett rám, majd felhúzott a padról és kezet nyújtott.
-Louis Tomlinson.-ráztunk kezet.


Tőlem mára ennyi tellett:| Siettem és eléggé összecsapott lett. A következő rész kicsit izgalmasabb lesz már:) Iratkozzatok fel, komizzatok, szavazzatok.♥