3.rész-Közelebb vagyok mint gondolnátok!

Na manók itt a következő rész :)♥ ezentúl minden 2. nap rakok fel részt oké?:D 

Beri: köszönöm !:)♥ és ne bánkódj miattuk, majd észhez tér. A gyereket meg vágd pofán:'DD♥

Bff: köszönöm :DD hát az még soká lesz :D:D remélem elég gyorsan hoztam a részt ;33

Mercii.: Szia :DD nagyon, de nagyon örülök neki *-* April hibája ugyan az mint Amanda Todd-é. Róla formáztam a főszereplőt. Gondolom ismered az élettörténetét.:) Alakulni fog elárulom mindenkinek :DD 

Picur *-* :): Köszönöm :DD! Hiába kérdeznél rá úgysem mondanám el :Ddd muhahaha *-*én se értelek, de azt tudom, hogy szeretlek :D♥ siettem :3

egy lány :): Köszönöm :DD

Lilla Szőcs: köszi *-* Na vajon mért? :D imádom *-* akkor gondolom te is nagy PLL fan vagy:DD ki a kedvenced?:3 Hát igen így született meg az elmémbe :D remélem mindenkinek tetszett, hogy ilyen titkozatos volt :33 nagyon örülök, hogy az egyik kedvenc lett *-* 

Sacci21: köszönöm :) azt még csak később fogjátok megtudni :DD 

Köszönöm a 7 komit*-* de viszont megint el kellett szomorodnom mikor megláttam a 11 tetsziket :cc 

Iratkozzatok fel *-*!

-Üdv Louis Tomlinson.-mosolyogtam rá. Ő is viszonozta az előbbi mozdulatomat, majd húzni kezdett gyengén a park bejárata felé.-hé hova megyünk?-húztam vissza.
-A rendőrségre. Nem hagyhatjuk, hogy terrorizáljanak.
-Louis R. bármire képes.
-Nincs itt nem tud semmit se tenni.-rivallt rám. Pár másodperccel rá egy üzenetem érkezett.
-"Közelebb vagyok mint gondolnátok. Megy az idő. Tik-tak.. A rendőrség a ti lelketeken fog száradni. Gondolkodjatok mielőtt bármit is csináltok. 

-R."-olvastam fel az üzenetet.
-Rendőrség kilőve.-ült vissza a padra.-honnan jöttél Londonba?
-Kanada. Azon belül Ottawa.-bólogattam "tudalékosan".

-Akkor oda megyünk.-állt fel újra Louis újra.

-Nem Louis. Az én életem, az én döntéseim, az én hibáim, nem a te dolgod.-hangsúlyoztam ki a szavakat.-ne értsd félre, köszönöm, hogy próbálsz segíteni, de nem akarlak bajba keverni, sajnálom.-mosolyogtam rá. Rezegni kezdett újra a telefonom. Megforgattam a szemeimet. Louis újra leült és kikapta a telefont a kezemből.

-"Nyugodtan beszállhatsz a játékba Tomlinson.  Hát akkor induljon a játék. U.i: Vöröske, ne forgasd a szemeidet.

-R.-olvasta fel most ő a szöveget.-Milyen jó humora van.

-Ez beteg.-ugrottam fel és mászkálni kezdtem körbe-körbe.-mindig előttem jár. 

-Hát akkor kezdődjön a játék. Kicselezzük.-állt fel a padról olyan okos arccal (?)

-Louis NEM.-förmedtem rá.-Túl okos, tönkreteheti a karrieredet.

-Nem hinném.-rázta mosolyogva a fejét.

-Rád hagyom. De utána ne engem hibáztass.-sóhajtottam. Ránéztem a telefonomra és a számhoz kaptam. Este 10 óra volt.-nekem mennem kell bocsi.-indultam el, de utánam szólt.

-A számodat megadod?

Gyorsan beírtam a telefonjába a számomat és rohantam haza.

**

Hajnali négykor a telefonom csörgésére keltem. Ismeretlen szám.

-Hét nap múlva meghalsz.-szólt bele valaki eltorzított hangon a telefonba.

-Jó, de végre aludhatnék?-nyöszörögtem.

-Nem.-ordított. Megijedtem és földhöz vágtam a telefont. Persze leesett a hátlapja és az akumlátor is kiesett. Gyorsan össze raktam a telefont , bekapcsoltam és visszafeküdtem. Már félálomba voltam mikor újra megcsörrent a telefonom.

-Mi van már?-ordítottam a telefonba.

-Az előbb én hívtalak, csak meg akartalak viccelni.-kuncogott Louis a telefonba.

-Én csak aludni szeretnék, ez olyan nagy kérés?-"nyüszítettem".

-De morcos valaki.

-Hajnalok hajnalán felkeltesz, kedvesnek kéne lennem?-fogtam a fejemet.

-Nem, csak gondolom felhívlak, hogy tudd mi a helyzet.

-Na mesélj.

-Majdnem nyílvánosságra kerültek a tegnap rólunk készült fotók. És még valami..