12.rész.-lopott csókok.

kövessetek instagramon: kali_fruzsi
mindenkit visszakövetek!!
Bocsii, hogy csak most hozom, de tegnap késő estig tanultam:)


-Én sem tudom.-ült fel Louis a fejét fogva. Az ágy mellett lévő kis komódról levett egy tablettát és a kezembe adta. Én érthetetlen fejet vágva rám nézett, mire a kezembe nyomott egy pohár vizet is. A gyógyszert alaposan megvizsgáltam, az egyik felén egy Nurofen feliratot találtam, így egyből leesett, hogy fájdalomcsillapítót adott.
-Egy valaki tudhatja.-nyeltem nagyot.-Hol a telefonom?-kezdtem idegesen kutatni, miközben össze vissza ugráltam a szobába.
-Jó a kilátás.-dőlt hátra Louis, utalva arra, hogy egy szál pólóba és fehérneműben mászkálok. Az első kezembe akadó díszpárnát hozzá vágtam és tovább kerestem. Végül a telefonom rezegni kezdett, majd követve a hang forrását, a levedlett ruháim alatt találtam meg.
-"Egyszerű a válasz. Videót vagy képeket kértek róla? Megkaptam amit akartam, de mivel van egy videóm, ezért még játszhatunk tovább. -R."-olvastam fel az üzenetet hangosan.
-Videó.-válaszolt Louis határozottan, mire én lassan felé fordítottam a fejemet.
-Ez most nem vicces.-ráztam a fejemet. Másodpercek múlva egy üzenetet kaptam amihez egy videó volt csatolva: "Te kérted.-R."
-Had nézzem.-kapta ki a fiú a kezemből a készüléket.
-Louis!-ordítottam rá, mire bűnbánóan letette a telefont és elterült az ágyon. Mellé feküdtem és a plafont kezdtem el vizsgálni.-most mi legyen?-kérdeztem csukott szemmel.
-Nem tudom.
-Ha nyilvánosságra kerül a videó, akkor végünk van.
-De nem fog.
-Honnét tudod?-ültem törökülésbe. Ő erre nem válaszolt csak nézte tovább a falat.
-Fogalmam sincs.-csukta le a szemét.
-Louis..és mi van ha nem védekeztünk? Részegek voltunk, nem voltunk magunknál.
-Szerintem nézzük meg a videót.-vigyorodott el kajánul.
-Csak azért, hogy megtudjuk.-nyomtam a kezébe a telefonomat. Míg ő a "házimozit" nézte, én addig bementem a fürdőbe és lemostam az arcomat. Öt perc múlva visszamentem.
-Mivel olyan okos vagyok, védekeztünk.-bólogatott.
-Azért ennyire ne legyél nagyra magaddal.-kuncogtam.

**

-Én hazamentem, majd jövök.-intettem a szobában tartózkodó 5 fiúnak. London utcáin sétálgattam el hazáig, majd mikor hazaértem letusoltam és átöltöztem. Kicsit még igazítottam a kinézetemen és elindultam a temetőhöz.

**

Nehézkesen vettem a lépcsőfokokat, apa szobájába, de mikor beléptem érdekes dolgot pillantottam meg. Louis apa előtt ült egy jegyzettömbbel és egy tollal a kezében. Nagyban körmölt, így nem vett észre, apával ellentétben.
-Megkérdezhetem, hogy ti mit csináltok?-kuncogtam.
-Semmit.-ugrott fel Louis és a jegyzettömböt magához szorította.-Én azt hiszem megyek.-Sétált ki a szobából oldalazva. Másodpercek múlva már csak egy ajtócsapódást hallottam.
-Ez fura volt.-dobtam le magamat az ágyra édesapám mellé.-na jó. Mi volt ez?
-Nem tudom.-hajtotta le apa a fejét mosolyogva.
-Hazudsz.-húztam össze a szemeimet.
-Nem.-állt fel és a kezeit védekezően maga elé rakta. Megráztam a fejemet és lesétáltam a szobámba.

**

Ez a két hét (na jó, majdnem két hét) gyorsan elment. És itt a várva várt nap. Várva várt? Egyáltalán nem vártam. A napi üzeneteket kaptam ugyanúgy, de nagyobb baj nem történt. A fiúk ma jönnek haza, mivel a koncertek miatt egy kisebb kiruccanást tettek Európába. A gondolatom menetét apa hangja szakította meg, amint a nevemet kiabálja.
-Igen?-léptem ki a nappaliba.
-El kell mennem egy hétre, még egy két dolgot lerendezni Kanadába, de sietek.
-Egy hétig egyedül?-játszadoztam el a gondolattal.
-Hát..igazából.-tanulmányozta a cipőjét.
-Bökd már ki.
-Át jön valaki, majd. Övé a vendégszoba.
-De ki?
-Majd meglátod, de viszont indulnom kell.-nyomott egy puszit az arcomra.

Megvártam még elmegy, majd a szobámba ballagtam és lefeküdtem aludni. Dél körül lépteket hallottam. Félve kimentem ahol Louist találtam.

-Szia Louis. Hát te?
-Nem is örülsz nekem?-biggyesztette le az ajkait.
-De.-mentem oda hozzá és megöleltem.-Gyere.-rángattam fel a lépcsőn a vendégszobába.



Iratkozzatok fel manók:$ Még ezen a héten lesz kövi rész :DD!